Délelőtt fogorvos, reggel 8-tól. Inkább fogorvosok. (M. elfuvarozott, hálásan köszönöm!) A dokim szabadságon. Sebaj. Irány a körzeti fogorvos. Szabadságon. Helyettese a szomszéd szobában. Asszisztens kijön, panasz után érdeklődik. Elmondom: nem fáj, de kitört egy darab a fogamból, csak annyit szeretnék kérni, hogy a doki nézze meg, kell-e vele valamit kezdeni vagy várhat. Asszisztens be. Olyan negyed óra múlva asszisztens ki: a doki nem néz bele a számba, ha nem fáj, biztosan nincs gond. Csak egy kósza kérdés: miért fizetem a havi 7000 Ft TB-t magam után rendszeresen? Utolsó lehetőség: a dokim kijelölt helyettese, szintén sürgős esetben, magánpraxis. Egy próbát megér, max ő is elküld. Váróterembe be, helyzetjelentés az asszisztensnek, aki elkérte a TAJ kártyát és a lakcímkártyát, 2 perc múlva pedig a székben ültem. A doki nagyon kedvesen és lelkiismeretesen elmondta a helyzetet, mi történhetett a fogammal, majd kaptam egy ideiglenes tömést, hogy biztonságban legyen a gyakorlatilag nyitott fog, és nem kellett fizetnem egy fillért sem. Sőt azt is mondta, ha fájni kezd, menjek vissza és megcsinálja, ne szenvedjek hétfőig (akkor már rendel a dokim). Szerencsére nem fáj. Hálás vagyok az SZTK-s dokinak, amiért szó szerint pillantásra sem méltatott, mert így megismerhettem a magándokit, aki ellátott és megnyugtatott.
A kocsi is rendben, végül nem a bowden szakadt el, hanem azon van valami gömbcsukló, amin van valami gumigyűrű, az tört el. Z. elmagyarázta, de ennyi erővel egy receptet is elmondhatott volna kínaiul, abból ugyanígy nem értettem volna egy mukkot sem. Megragasztották. Ha ez tart, mákom van. Ha nem, na ezt le se írom, mert még bevonzom...
Bevonzás... Napok óta van egy olyan gondolatom, hogy kapok 65 ezer forintot. Egyre gyakrabban felbukkan a fejemben. Persze, hogy jól jönne, úgyhogy ezen a gondolaton azért szívesen elmélázok.
Már úgy járok állásinterjúkra, mintha csak bemennék a fürdőbe kezet mosni. Ma is voltam. És ez az első hely, ahol nem kértek szakképesítést. Pár nap múlva újra beszélünk.
Azért kavarognak bennem az ellentétes gondolatok a munka kapcsán. Szeretnék itthon maradni, mert iszonyatosan fárasztó a külföldre mászkálás, nem a legszívderítőbb állandóan csomagolni, pakolni, utazni, gyakorlatilag nem él az ember se kint, se itthon. Imádok Mohácson lakni, egyszerűen imádom ezt a várost. És szeretnék itthon elhelyezkedni, ha lehetséges. Hogy tudjam, eljön a munkaidő vége és nem két-három hétig kell egyfolytában, éjjel-nappal készenlétben lennem. Hogy ne kelljen állandóan csomagolnom. Hogy akár gyalog el tudjak menni a munkahelyemre. (Érdekes, mert eddig bárhol éltem is, ilyen még nem volt.) Itthon -egyelőre- tanítóként kereshetném a legtöbbet, viszont tanítani nem szeretnék. A többi munka meg minimálbért fizet. Ma belegondoltam, hogy kint egy hét alatt megkerestem ennyit. De tudom, hogy a pénz nem minden. Viszont azt is tudom, hogy még a legminimálisabb szükségletek fedezésére sem sok a minimálbér. És akkor még nem tankoltam, nem volt műszakin a kocsi (adjam el? 8 hónapot güriztem érte Olaszországban...), nem voltam fogorvosnál (...). Átgondoltam (újra), min tudnék spórolni. Öt dolgot találtam, de az egész együtt sem egy nagy tétel. És morfondíroztam tovább: olcsóbb albérlet? Ennél olcsóbb lakás nincs, max akkor hozhatnám ki -talán- kevesebből, ha egy szobát vennék ki valakinél. Lemondhatnám az internetet... Meg a telefon előfizetésemet... Ez nem az összes kérdés, ami felmerül bennem és korántsem a teljes gondolatlista. Mivel nincs értelme, nem agonizálok. Amíg tart a hartheimi fizetés, maradok itthon, továbbra is keresek állást, amint elfogy (márpedig hamarosan így lesz), max visszamegyek egy-két etapra külföldre, feltölteni a pénztárcámat.
R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: kis babgulyás, sült csirke, saláta
V: ld. reggeli
Mozgás: 2.7 km séta
...
Ígértem, hogy leírom, mit kezdek a gondolataimmal, kérdéseimmel, kétségeimmel lefekvéskor, hogy könnyen elaludjak.
Dr S. anno tanított egy technikát. Kell hozzá egy füzet és egy toll az ágynál, mindig elérhető közelségben. Az elalvást nem hagyó kérdéseket kell jegyzetelni egy függőlegesen félbehajtott füzetlap bal oldalára, egymás alá. A legártatlanabb, legegyszerűbb kérdést is, ami nem hagy aludni. (Az, hogy legalább egy órával lefekvés előtt már nincs tévézés, nincs net, a telefon kikapcsolva, alap.) Ezen feljegyzések közül másnap, egy általunk meghatározott időkeretben (de csakis ebben az időben) (max egy óra) öt dologra konkrét megoldást kell találnunk. Ezt kell leírni a kérdés mellé a füzetlap jobb oldalára. Tehát minden nap kell az az idő, amikor az ember egyedül lehet és koncentrálhat. Nálam először ez egy óra volt, és nem is sikerült mind az öt dologra választ találnom; aztán eljutottam a negyed óráig, az öt percig, majd már le sem írtam a kérdéseket, hanem elalvás előtt csak két másodpercben átgondoltam; ma pedig simán megválaszolom őket azon nyomban magamban, amint eszembe jutnak.
Sokat segít, ha a kérdéssel kapcsolatban az ember átgondolja: tudok rajta változtatni? Mert ha nem, akkor a dolog már nem is kérdés. Például azon aggódni, hogy másnapra esőt mondtak, fölösleges, mert az időjárást nem tudjuk befolyásolni (egyénileg), ha a fejünk tetejére állunk, akkor sem. Azon is fölösleges rágódni, hogy "miért kell holnap dolgozni mennem?", mert felteszed a kérdést: "Tudok rajta változtatni?", ha a válasz nem: már aludhatsz is, ha igen, akkor másnap ott a pár perc, amíg kereshetsz erre megoldást.
Mivel vizuális típus vagyok, azzal segítettem magamnak ebben a technikában, hogy a füzetet egy fióknak képzeltem, a tollat pedig egy kulcsnak. Amikor leírtam az elalvás előtti kérdéseimet, becsuktam a füzetet, a fiókot, rátettem a tollat, ezzel kulcsra zártam a fiókot, benne a gondolatokkal, amiket majd másnap veszek elő. Nem most, mert most alvás van.
Dr S. ugyan nem mondta, de saját tapasztalat, hogy a kérdések 70-80%-a nem is létezik egyetlen dolog hatására: ha az ember ŐSZINTE saját MAGÁVAL. De csontig. Ha a szívére hallgat, arra a belső hangra, ami mindig mindenre tudja a választ.
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
