Nem tudom, hol kezdhetném, azt sem, lenne-e vége a bejegyzésnek. Szerintem két ember helyett mennek a dolgaim, szó szerint rohanok reggeltől estig. Haladok is mindennel, csak nem tudom, meddig bírom szuflával.
Ja, az úton való haladás legtöbbször kínkeserves. A főúton is.
A gyomrom hétfő reggel óta carakodik. Mondjuk aznap ijesztően görcsölt, azóta fokozatosan javul, de még mindig korántsem jó.
Tegnap is és ma is elvágtam egy-egy ujjamat késsel. Ne csak a kis lábujjam sajogjon meg a gyomrom, kicsit feljebb is kell valami. A vállaim mindig szoktak fájni, mostanában tombolnak, de így van meg az fájdalom-egyensúly...
Anyunak igyekszem sokat segíteni, már három hete mohácsi. :) Esténként a hátsó lépcsőház ajtónál ez a látvány szokott fogadni. :)
Enni-főzni is szoktam, de gép elé ritkán ülök, így most dokumentáció sincs.
Holnap intézményi ellenőrzés. Igyekeztem mindent el(ő)készíteni, aztán majd kiderül.
Tegnap leadtam a kis kocsimat gumicserére, ma el is hozhattam. Már csak ki kellene takarítani, de nagyon. ;)
