Anyu és mami. Még Hőgyészen. Szörnyen régen. Amikor még elképzelnem sem kellett, hogy anyu egyszer nem lesz. És amikor még mami is jól volt. Amikor még mindent meg lehetett vele beszélni, minden érdekelte, kalácsot sütött nekünk (...). Mami aztán beteg lett. Demens. Nagyon hirtelen. Anyu ápolta otthon, amíg már nem bírta. Nagyon nehezen beszéltük rá (és a mi szívünk is beleszakadt), hogy keressünk maminak egy otthont. Anyu saját kudarcaként élte meg, hogy nem tudta tovább mami gondját viselni. Márpedig sem mentálisan, sem fizikailag nem tudta már mami épségét biztosítani és kezdett a sajátja is rámenni.
Azóta, hogy mami otthonban él, anyu dokumentálta a látogatásokat, telefonbeszélgetéseket, amíg Hőgyészen lakott. Így, visszaolvasva, emlékszem is ezekre a sztorikra. Mazsoláztam néhányat, amiben mami fejében anyu meghalt. (Rengetegszer (!) történt ez...)
És itt egy tavaly március 17-i kép róluk.
Utoljára 2023. október 30-án látták egymást.
