Ez lesz az első karácsony, amikor itt lent kettővel kevesebb, az ég(b)en pedig kettővel több angyalka létezik. Idén már nincs velünk anyu és mami. Az a két személy, aki minden hagyományt ismert és tartott, akik teret és helyet adtak a családi rendezvényeknek, így a karácsony megünneplésének is. Eddig senkinek nem kellett rajtuk kívül "Nagy Asztalt" szervezni, egyértelmű volt, hogy Hőgyészre megyünk, hogy mami házában lesz az ünnep. Akár hatan is ott tudtunk aludni "vendégként", volt elég hely, ágy, ágynemű, paplan, párna. De legfőképp szeretet. Határtalan, végtelen szeretet. Idén én vállaltam a "Nagy Asztalt". Nem vagyok anyu. Nem tudom és nem is akarom helyettesíteni, utánozni. Hiszen ő ilyenkorra már 10 félét sütött...
... ezerfélét főzött ...
... nálunk nincs vacsora-tányér...
... nincs az a szuper veranda, ahol lehetett jókat beszélgetni, forralt borozni...
... ennyi kabát még sosem lógott nálunk a fogason, mint Hőgyészen szokott...
Csak egyszer rendeltük az ételt: abban az évben, amikor anyut emlőtumor miatt műtötték. De akkor is együtt voltunk.
Anyu mindig rengeteget és nagyon finomakat sütött. Tudom, már írtam ma. :)
Én idén csak egy zserbót sütöttem, a többi sütit a Fogadj el alapítványtól vettük Szajkon.
2022-ben anyu először és utoljára tartott Mohácson karácsonyt. Ekkor hatan voltunk: húgom, párja, Pet, M., anyu és én.
Anyu rizibizije utánozhatatlan.
Ez a két sütitartó nálam van. A poharak is. És az aranyszélű tányérok fele is (a másik fele a húgomnál).
Szóval nem tudom és nem is akarom úgy csinálni a "Nagy Asztalt", ahogy mami és anyu szokta. Hiszen ők már nincsenek, és én nem vagyok ők. De nekem is nagyon fontos, hogy aki csak tud, jöjjön, együtt legyünk, együnk egy jót, beszélgessünk, emlékezzünk, együtt sírjunk-nevessünk. Mert biztosan tudom, anyu is, mami is és minden túloldali szerettünk azt szeretné, ha elfogadnánk, ha boldogulnánk, ha tudnánk a jelenben élni, ha öröm lengené körül a mindennapjainkat. Idén anyu és mami már a szivárványon túl fogja egymás kezét. 🖤
