Vasárnap

A 2. munkahét (most már gyerekekkel) a bődületes hőségben viszonylag gyorsan eltelt. Hulla fáradt voltam minden nap, de péntekre már teljesen KO. A hétvége is nagyon gyorsan eltelt.

Ebédke: egyszerű fehér- és sárgarépa leves...

... tegnapról maradt olasz gyors tészta salátával...

... és 2 palacsinta.

Aztán beájultam és 4-ig aludtam...

Holnap nagyon hosszú napom lesz. B-on kezdek, aztán át Sz-be, 14.40-ig óráim vannak. Onnan gyorsan haza, fogmosás, 15.30-ra fogászat. Majd onnan vissza B., szülői értekezlet 16.30-tól...

 

Szombat

 Piac. Sok-sok házi cucc beszerezve.

121 év...

Anyai részről 100%-ban, apai oldalról kisebb részben (apai dédanyám volt sváb) sváb származású vagyok. A nagyszüleim anyanyelve a sváb volt, az óvodában tanultak meg magyarul. Papi sokszor emlegette, hogy először "felesben" beszélték ovisként a két nyelvet, azt mondta ő kicsiként: "Óvónéni, mach' te mal uf!" (Óvónéni, kapcsold fel a villanyt!) Anyu is perfekt volt "sváb nyelvből", hiszen gyerekkorában otthon "németül" beszéltek. A képen (a könyvemből, amit már 20 éve írtam) a kislány mamikám (jaj, de nagyon hiányzik), mögötte a szülei. Dédanyám meghalt, amikor mami 11 éves volt, de mami apukája, a dédapám egy hónap híján 90 évet élt, így az életem része lehetett 20 évig. Mindenki csak Opa-nak hívta a családban. Igazán különleges figura volt. Öntörvényű, konok, de a maga módján nagyon szerette mind a négy dédunokáját, így egnem is. Ma lenne 121 éves. Isten éltessen, Opa!

Kedd, szeptember 1.

Millió kép készült a mai tanévnyitóról és első napról, egyet sem enged feltölteni a rendszer, csak ezt (egy 6 évvel ezelőtti albumból...).

Munka (talán délután 4-ig?), városban bolt, intézés, haza. Vacsora. A 30000 egységes D vitamint is kiváltottam, áttanulmányoztam a betegtájékoztatót, beírtam a határidőnaplómba, mikor kell bevennem (2 hetente 1-et). Beszéltem a húgommal, és este van, alvásidő...

Hétfő

 Este nyolc. Most ültem le...

Reggel gyógytorna. Az utolsó. Megköszöntem a gyógytornásznak, aztán váltottam pár szót a kartonozóban K-val, neki is megköszöntem a sok segítséget, majd kilövés: irány Sz., értekezlet. Irtó meleg volt. (Nagyon jó volt találkozni a sz-i kollégákkal. :) ) Aztán B. suli. Ekkor már elviselhetetlen volt a hőség, ahány fok kint, annyi bent. Segítettem a kollégáknak, közben kinyomtattam néhány dolgot, amire szükség lesz az első 1-2 héten, feltettem a termekben a németes (nagyon mini) dolgokat (a nagyobb helyet majd a gyerekek töltik ki a barkácsolt, rajzolt, festett (...) dolgokkal és a kreativitásunkat). 

Ennél lett még melegebb, de mivel hányáshatáron voltam (mindenki rosszul volt), nem fotóztam, sőt konkrétan nem sok mindenre voltam képes, habár munka lenne még, sok, 3-kor fogtuk a patyerkánkat és hazajöttünk.

Amint hazaértem, letusoltam, és élveztem a klímás lakás áldását. M-val hozattam ebédet, azt megettem 4-kor. Aztán folytatódott a pörgés itthon. Van egy dobozom, amibe tanév vége óta gyűjtöttem dolgokat, hogy majd a suliba jó lesz. Ebbe kerültek a két iskolából hazahozott irodaszereim is. Most elővettem a dobozt, kipakoltam, amit vinnem kell. Bla-bla, este nyolckor ültem le.

Megjöttek a dolgok, amiket Gyenge Dávid javasolt 27-én (folyékony gyógynövény formula), azokat is áttanulmányoztam, feliratoztam (mikor, melyiket, hogyan), megrendeltem a még két hiányzó gyógynövényt. Leugrottam a boltba (már nincs sírás a lépcső miatt, mozognom kell, terhelnem a csontozatomat is), készítettem holnapra szendvicset, tettem folyadékot.

Megnéztem az időjárás előrejelzést: konkrétan pár nap kivételével bőven 30 fok felett várható a hőmérséklet, hát elképzeni nem tudom, mit fogunk tudni kezdeni a kicsikkel ilyen embertelen hőségben... (Én az első 4 órát tartanám meg, aztán aki teheti, menjen haza, természetesen felügyeletet biztosítva a többieknek. De hát ki vagyok én?...)

forrás

A. kolléganőm minden évben más-más témájú, házi készítésű sütivel készül a gyerekeknek az első napra, ez az idei. :)

Mindenkinek kitartást, szó szerint erőt, egészséget, kötél idegeket, sok jó percet és sikereket kívánok az idei taníévre!

"Optimalizálás"

 Optimális: legjobb, legkedvezőbb, legmegfelelőbb. Mint például az egy kilós kulcstartóm. Levettem róla a "nem tudom, mit nyit" és a "biztosan régi kulcs már, mert nem használtam egy éve" kulcsokat. 

Ez a metódus vonult végig a nap folyamán több helyen is a lakásban. A konyhaasztalt rendeztem, kidobtam, amelyik zöldség/gyümölcs/krém "megindult", kitettem egy a szobában szenvedő virágot a terasztra a "gyógyítóba", kimostam a sminkes ecseteimet, csupa apróság, de ez is kell. És bennem is folyt az optimalizálás. Már kora reggel elmentem sétálni, így biztosan nem marad el. Előkészítettem holnapra a gyógytornás öltözéket, az értekezleteset; a reggeli kávét, cseppeket, reggelit, folyadékot (...). Megírtam a legszükségesebb emaieket, válaszokat, kérdéseket. Lélegeztem, tornáztam. M. meghívott svédasztalos ebédre Belvárdra, régen ettem ennyit és minden nagyon finom volt.

A húgom holnap kapja reggel a 2. kúrát az infúuióból, nagyon szorítok neki, hogy segítsen.

Holnap nekem is munka, úgyhogy most alvás.

Szombat

Reggeli: bundás kenyér, sajt, zöldség.

Aztán bolt(ok).

Ebéd: tojásos lecsó.

Pihi.

Háztartás. És csontritkulás torna.

Ma délután rengeteget kutattam a neten. Eszembe jutott, hogy amikor 2020 végén sikerült diagnosztizálnom magam az endometriózissal, beléptem ilyen témájú FB csoportokba, és sokat segítettek a csajok. Aztán tavaly a vesegörcs után beléptem veseköves csoportokba, és nagyon sokat segítettek a tagok. Idén pedig két csontritkulásos csopihoz csatlakoztam, már most, rövid idő alatt rengeteg információhoz, megosztott tapasztalathoz jutottam.

Vettem ma GAL D vitamint K komplex-szel, aztán amikor hazaértem, láttam az eeszt-n (egyre nehezebb oda belépni...), hogy megjött a reumatológiáról is a D vitamin recept (30000 NE, ohne K2 vitamin, ohne magnézium), 3 dobozzal...

Nem is írtam még, hogy pénteken milyen szuper volt a gyógytorna. L. tartotta, nagyon kevesen voltunk, kábé a fél csapat. A torna közben beszélgettünk (L. és a mini csapat), közben számoltam: vagy 60 féle gyakorlat volt fél óra alatt. Ez is nagyon pozitív volt (a jó hangulat), de leginkább az, ami a torna előtt történt. Korán mentem, hogy ne kelljen kapkodni (aki mohácsi, tudja, milyen nehéz parkolót találni a kórháznál), viszont túl korán odaértem. Parkolót is egyből találtam, így gondolkodtam: sétáljak még? Vagy menjek be? Végül bementem. Egyedül ücsörögtem a fizikoterápiás folyosón, lógáztam a lábamat, firegtem-forogtam, ahogy szoktam, csináltam a lábfej tornát is, amikor egyszer csak megjelent az ajtóban X. Áll ott, mosolygott, aztán odaült mellém. Beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy van egy FB oldala, amit 3 éve hozott létre, amikor elkezdett dolgozni önmagán, a Lélek kóstoló. És kapásból adott jó néhány tanácsot (amiknek egy részét alkalmazom is).

Sorozatban olyan élethelyzeteket (betegségeket) tol elém az élet, amik arra sarkallnak, hogy változtassak azon, ami eddig volt. Bár az endometriózis és a veseruptúra sem volt kutya, úgy érzem, ez a csontritkulás amolyan összefoglaló. Eddig nagy mértékben változtatnom kellett sok dolgon, egy részük meg is történt, de most az összes eddigi, amit kihagytam/elodáztam/halasztottam, cselekvésre vár. A blogból nem derül ki minden, előttem azonban nincs titok. Kemény dolgok. Egyelőre elképzelésem sincs, milyen ember leszek, ha ezeket elhagyom...

Péntek

Az 5. munkanap.

A könyvtárban, díszítés évnyitóra.

A tanáriban:

Munka? Őszintén: hányás-határon bármennyi vizet magamba döntve nem túl effektív...

És jövő hétre (az első iskolai hétre) is roppant meleget jósolnak, hát öröm lesz kicsinek és nagynak a forró épületben...

Itthon bolt, főzés, házimunka. És most alvás, a meleg miatt totálisan kipurcantam...

Sűrű...

Munka. 4. napja. És már ma sikerült a szépen, akkurátusan összecsomagolt napi étkemet itthon felejtenem (megjegyzés: a "kilövőállásra", azaz a bejárati ajtó előtt a két szatyrom mellett volt közvetlenül...). (Amit mint nagyon kicsi iskola tanítója érzek: mintha valaki megfogott volna minket a jobb kezével és lazán, csípőből kihajított volna a világűrbe, és oldjuk meg...........)

Munka után gyorsan haza, tusi, irány Pécs, Gyenge Koncepció.

Nem írom le részletesen, utánanézhet Gyenge Dávid FB oldalán, aki szeretne, a módszernek, vagy Dávid weboldalán. (A képen a köpölyözés nyomai, nem fáj, csak a bőrfelület.) Mindent átbeszéltünk, kaptam kezelési tervet. És "házi feladatokat". És ami a lényeg: minimum 50%-kal jobb a vállam, mint mielőtt itt jártam. Egy hónap múlva beszélünk.

52. születésnap

Roppant tevékeny nap. Rosszul állítottam be az ébresztőt (túl későre), de szerencsére felébredtem annyira időben, hogy csisszre, de odaértem reggel 8-raa gyógytornára. Aztán munka. (Már nem is néztem, hány fok van bent, ájuldoztunk a hőségtől.) Majd Tankerület. Haza. M. is dolgozott, így most köszöntött.

Elmentünk sütizni.

L-től (volt kis tanítványom) kaptam (pár napja), akinek szintén ma van a szülinapja. :)

Hozzá is beugrottunk, mert nekem is volt számára ajándékom.

M. szüleinél kicsit, bolt, haza.

Holnap megyek Gyenge Dávidhoz (neuro mozgáskorrekció), oda készítem már egy ideje a "beteg-életutamat", ma este ezt befejeztem. 

Kaptam sok köszöntést, egy "ajándékot": az órarendem egyelőre majdnem úgy néz ki, amilyet mindig is szerettem volna.

A húgom is eljutott neurológiára a zsibbadó karjával, elfehéredő ujjaival, remélem, sikerül megoldania a gondját.

Holnap is tevékeny nap lesz meg rendesen meleg is, hajrá!

 

Kedd

Reggeli: szendvics

Ebéd: lecsó (tojásos, nyami), egy kis kifli

Vacsora: pár falat borsófőzelék, egy fasírt

Folyadék: számolni sem tudom, sok volt (2+ liter)

2. munkanap a szabi után. Megint majdnem egész délelőtt iskolatitkári feladatok. (Hűvös volt a tanáriban a tegnapihoz képest, 28 fok...) Amire végeztem, rájöttem, hogy valami nem stimmel. Úgyhogy holnap felhívom a tankerületet segítségért (és remélem, nem kell előről kezdeni az egészet. Megjegyzés: nem vagyok iskolatitkár, az egy másik szakma.............).

Volt évnyitós próba, jöttek a -már nem nyaraló- gyerekek. A könyvtárban voltunk, álltam az első polc előtt. Ahogy hátranéztem B-re, valami sárga könyv a látóterembe került. Amikor kis idő múlva újra hátnapillantottam, a szemem ráfókuszált a könyvre. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak? Felütöttem, a mondat, amit megláttam, megfogott. Mivel egy kis elsős anyukája a könytáros, és ott volt, kikölcsönöztem a könyvet. (Csak legyen időm, energiám olvasni, ma este már elkezdtem.) (Bagdy Emőkével kapcsolatos 14 éves bejegyzésem itt található.)

Voltam L-éknél kb egy hete. Ő volt tanítványom, egy napon van a szülinapunk. Készített nekem ajándékot, de csak 26-án bonthatom ki. Hát most elővettem, mert holnap, amikor csak megébredek, már megnézhetem, nagyon kíváncsi és izgatott vagyok! Ha holnap alkalmas lesz neki(k), átugrok, mert hogy én is készültem neki kis ajándékkal (anélkül, hogy tudtam volna, hogy ő is előre gondolt rám).

Munka után fodrász. Ritkán járok, most sikerült eltüntetni a majd 10 centis ősz lenövést nem teljes fedésű festéssel. 

Holnap reggel gyógytorna, aztán munka.

Hétfő

Szabadság utáni első munkanap- előtt még gyógytorna. Nem volt hideg az új(onnan kényszerberendezett) tanári szobá(cská)ban.

Iskolatitkárkodtam egész délelőtt, azaz ültem a gép előtt, nyilatkozat-engedélyeztetés-kérelem (...) kitöltés, aláírattatás. Ebéd (itthonról karfiol leves és olasz tészta), aztán 1-től munkavédelmi oktatás.

Haza, irány Beli Manastir, bolt.

Haza, irány a konyha: főzés holnapra (lecsó). Közben vacsora: egy nagy pohár kefír és kiflike. És mindeközben telefonos egyeztetés egy sz-i kollégával az ottani tantárgyfelosztásról.

Holnap munkakezdés

forrás

A köznyelvben elterjedt 3 hónapos "nyári szünet" 6 hét szabadság volt (amit máskor nem lehet kivenni, és igen, másnak nincs ennyi szabija, megoldás: érettségi, 3-4 év főiskola-egyetem, mindenki számára nyitott a lehetőség). Nagyon tevékeny, nagyon intenzív (az élet minden területén, a blogba vajmi kevés került ebből) volt ez az időszak. És habár szinte minden nap ébresztőre keltem, orvoshoz, kontrollra, fizikoterápiára, piacra (...) jártam, csodálatos volt az a fajta szabadság, hogy ha valami elmaradt, megcsinálhattam másnap vagy később itthon, rengeteget főztem, így nagyon sok házi terméket ettem, ha fáradt voltam, ledőlhettem, ha meleg volt, ment a klíma; nem voltam folyamatos zajban (...). Eljutottam strandra, napfénybe, hűsítő víz közelébe. (Ugye a tavalyi nyaram egy az egyben kimaradt a vese/vesekő problémám miatt.) 

Holnap munkakezdés. (Millió gondolat kering az agyamban ezzel kapcsolatban, de egyszerűen képtelen vagyok szavakba önteni. Talán nem is kell.)

 

Szombat

Nagyon tevékeny szombat. Két dolog (házimunka) elmaradt, hogy 7-kor indulhassak a térre. Fél 9-kor kezdődött az előadás, de tudtam: ha ülni szeretnék és látni is, időben kell mennem. Fél 8-kor ültem a helyemen :)

Fél 9 után pár perccel kezdődött az előadás (Requiem Mohácsért, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes műsora).

Érdekes volt. Kb. az államalapítástól 1956-ig voltak jelenetek a történelmünkből. Tánccal, dallal, zenével. A fánytechnika, a látvány és a hangzás is érdekes volt.

RENGETEGEN voltak.

Gyalog mentem és jöttem, szerintem 5 éve nem gyalogoltam ennyit. No és nem is ültem ennyit, majdnem kereken 10-ig tartott az előadás.

 

Péntek

Az utolsó nap a szabadságból...

Reggel mini séta még a nagy hőség előtt, bár már viszonylag korán is úgy éreztem magam, mint aki egy mikrohullámú sütőben van (aki érti, érti, miért nem áll ez távol a valóságtól), fullasztó volt a páratartalom és szinte elviselhetetlenül perzselt a nap...

Kis házimunka. Bolt, kínai, mert 40%-os leértékelés van. Találtam is használhatókat. Sokkal több mindent meg szerettem volna nézni, de már rosszul voltam a melegtől, így hazamentem. Kimostam az újdonságokat.

Ebéd, kis pihi. Házimunka, majd vasalás.

Beállítottam holnapra (is) a vekkert: szombaton piac.

 

Csütörtök: strand

Beli Manastir, azaz Pélmonostor. Mohácshoz közelebb van mint Szekszárd. Tiszta. Nyugodt. Aranyos. Vihetsz magadnak napernyőt. Mindenki mosolygós, kedves. A belépő 3 Euró. 

 

38 fokban (valami iszonyat perzselő hőség volt ma) üdítő volt a kellemesen hűvös víz a medencében.

A húgom nálam nyaral: vasárnap, hétfő, kedd

A húgom megérkezett. M-val, köszönöm, hogy elhozta (még ha enyhén szólva kalandos is volt: motoros baleset plusz egy nó, aki leszált hányni, aztán elfutott...). Tozzi leszállt a buszról és konstatáltuk: egymáshoz öltöztünk tök spontán.

Előfordult ez már 2015-ben is, szintén Mohácson. :)

(Megjegyzés: alig másfél év van köztünk, sokszor 200 km-ről (Bp.-Mohács) tudjuk, érezzük, ha a másik nincs jól, és habár nagyon különbözőek vagyunk sok mindenben, nagyon szoros a kapcsolatunk.)

Hétfőn megkérdeztem: szeretne-e strandolni Bizovacon, egyértelmű volt a válasz. (Azt tudni kell, hogy ahol a húgom jelen van, mindig történik valami.)

Leértünk Bizovacke toplice-be, fújt a szél, erősen felhős volt az ég. Hideg nem volt, 34 fok. Jött velünk Kungfu is, a család világutazója. (Újabb megjegyzés: az összes fotó a húgomé, én ugyanis -legújabb szokásomhoz híven valahol, most éppen otthon, - töltőn felejtettem a telefonomat.)

A "valovi", a hullám a nagy medencében ma különösen sokáig tartott.

Nem voltak sokan, így bőven volt választási lehetőség, hol foglaljunk helyet az ingyenes nagozóágyakon.

Minden medencét kipróbáltunk, pihentünk, hallgattuk a zenét, bohóckodtunk, nevettünk. Aztán még a nap is kisütött 5 óra után, tudtunk egy kellemeset napozni úgy, hogy közben nem folyt rólunk a víz (ekkor már "csak" 32 fok volt).

Amikor az embernek 6 hét (kiadott, nem választható, de ez idő alatt is folyamatosan időpontokkal, fizikoterápiával, orvosi kontrollokkal teli) szabadság után/közben megadatik néhány óra, amikor "csak úgy ellehet" a forróságban vízparton, nyugodt környezetben, az megfizethetetlen.

Fél 7-kor öltöztünk át hazautazósba, aztán spontán foto"casting" kerekedett. :) Készültek olyan képek, amiken hosszan hahotáztunk. És egész aranyosak is:

Szinte naplementében indultunk haza. Én vezettem, a húgom fotózott.

Közben mindenféléről csacsogtunk.

És készült ez a fotó:

Anyu fotózott egy ilyesmit sok-sok éve, amikor Bécs felett jártunk tárgyaláson.

És érdekes: a húgom tegnapi fotója és anyué 10 évvel ezelőttről:

 

MA (kedden) elment a délelőtt mindenféle beszélgetéssel, praktikumokkal, "tanácsadással". Ebédre ma is tökfőzelék volt (én készítettem) pörkölttel, mindenki jóllakott. :) Délután aztán a kishúgom hazautazott Bp-re. Szerencsésen haza is ért.

Habár messze lakunk egymástól, még az idénre tervben van legalább egy találkoó. :)