Anyu 2 hónapja és 8 napja halt meg.
Legtöbbször annyira nem tudok ITT lenni...
Annyira nem vagyok képes koncentrálni...
Annyira fáradt vagyok...
Annyira szeretnék helytállni, de nem megy...
(B., nagyon köszönöm a mai ölelést és hogy pár szót tudtunk váltani. Nagyon jólesik,hogy van, aki még emlékszik rá, min mentem keresztül. Aki együttérez. Aki ki is mondja. Akivel lehet erről beszélni.)
Ma többen kérdezték, jól vagyok-e. (Mind olyan, akinek él az anyukája.) Nem vagyok őszinte, mert elodázom olyasmivel, hogy "lassan"... De nem vagyok jól. Még mindig rosszul alszom. (A lábgörcsök száma jelentősen csökkent.) Rengeteget eszem, folyamatosan éhes vagyok (annyira, hogy hangosan korog a gyomrom), de a héten már 3 nap alatt megint fogytam 1 kilót. Tele vagyok sebekkel, foltokkal, úgy nézek ki, mint akit megvertek: véraláfutások, sárgák, barnák, kékek, zöldek... Néha sikerül 1-2 percre kikapcsolnom, de ez nagyon kevés. Kegyetlenül fáradt vagyok (kegyetlenül, tényleg). Ma délután lefeküdtem, hogy alszom egy órát, és nem tudtam elaludni.
Holnapra "nagy túrát" terveztem (temető, mami, Keresztanyum...), de nem vagyok a topon, vagy lappang bennem valami, vagy "csak" pihennem kell, lehet, hogy maradok itthon és tényleg pihenek.
Anyu elment, én valamiért még itt vagyok. Őszintén: fogalmam nincs, miért. Tudom, hogy itt van mami, van egy-két kisiskolás, akinek biztos pontot jelentek a suliban, itt van M., a húgom és a gyerekei (és még néhány fontos személy), de amúgy... Annyira fogalmam sincs, mi az, ami itt tart...
Na jó, ömlengésből elég mára ennyi. Elkortyolgatom a neocitránomat (remélem, hogy nem leszek beteg), aztán alvás. Ébresztőt nem állítok. Majd a Jóisten/Sors/Univerzum úgyis megmutatja ahétvégi programot.
