Péntek este értünk Gunarasra. Vacsora, punnyadás, alvás. Kemény 4 órát sikerült aludnom, de azt legalább egybefüggően.
Szombaton reggeli, punyi, délután kis wellness, kis séta, vacsora, punyi, alvás. És talán másfél-két éve először aludtam este 11-től reggel 7-ig egyfolytában. Jó, kétszer fent voltam, pipilni és inni.
Jó volt egy mini luxus.
A legnagyobb luxus ilyenkor az, hogy nem kell főzni, mosni, takarítani, csak válogat az ember a kész ételek közül, leül, eszik, aztán felkel és megy, amerre akar.
A strandon sétáltunk. Nagyon közeledik a tavasz.
Érdekes volt, hogy a medencékben benne hagyták a vizet, és hogy a természet mennyire képes megújulni még így is.
A medence teljes mélységében élt a víz.
Vasárnap összepakolás, reggeli, kicsekkolás. Vicces, hogy februárban mentünk, és márciusban utaztunk haza. :)
Aztán Hőgyész, keresztanyum.
Volt "Nagy Asztal", nem tervezett, de ott voltak unkanővéremék, aztán befutott unokaöcsém is. Én egyszerűen imádom, amikor így együtt vagyunk, minden faxni nélkül, csak eszünk, beszélgetünk.
Ebéd után mondtam keresztanyumnak, nézzünk fotókat. Hát kincsek ezek, egy csomót lefotóztam magamnak.
Itt egy, ami mamiéknál készült, amin éppen táncolunk papival. Az arcom mindent elárul. És nekem ezek voltak mamiék, Hőgyész, a Tátra utcai ház: maga a biztonság, a megbízhatóság, a boldogság, a szeretet. Nagyon hiányzik minden eltávozott szerettem, nagyon hiányzik a hőgyészi ház és mindaz, amit számomra jelentett.