Mivel szerdán dobozoltam, a főzéssel második napja nem kellett foglalkozzak, csak serpenyőbe öntöttem és megmelegítettem. Úgy érzem magam ilyenkor, mintha a Bellozzoban lennék, a serpenyős oldalon, két perc alatt kész az ebéd. ;)
Így volt lehetőség délelőtt beugrani a városba. Na most anyu 65+ -os, én 65- -os, így egyszerre sehová nem mehettünk be. De a lényeg: minden fontosat elintéztünk.
Délután Pécs. Rekord idő alatt fent voltunk a hegyen. Előbb is érkeztünk, de anyu bement (ja, délután háromkor a kórházban a beléptetéskor -idézem- "bezárják a lázmérést...), én meg felfedeztem az új szabadtéri edzőtermemet: a parkolót. A kutya se járt arra, lehetett nyugodtan körözni.
Kutya nem jár arra, de cica mindig van. :)
És anyut rögtön behívták, így pikk-pakk indulhattunk is haza.
