2013. szeptember 2., hétfő

Motiváció

Késő van, éjjel negyed tizenkettő.
Lehúztam Ausztriában a két hetemet, ma értem haza egy kilenc órás buszozás után.
Megvolt a "hazaérkezős rutin", be is vásároltam és megfőztem, bedobozoltam mindent két napra előre.
"Normális" ember aludna az utazás után.
 
Pár napja volt egy jó kis mélypontom.
Kicsit belefeledkeztem önmagamba. És ilyenkor valahogy annyira sötét és kilátástalan tud lenni minden.
Sajnos - még mindig - meglehetősen maximalista vagyok. Ha valamit csinálok, azt szeretem jól csinálni. A magam lelkiismerete miatt. Csakhogy az állandóanmindentjólcsinálni akarása nagyon fárasztó is tud lenni, no és ugye képtelenség is.
Megcsináltam az edzéseket, tartottam a kaját, helytálltam a munkahelyemen - gyakorlatilag így utólag nézve "csak" hulla fáradt voltam.
De akkor ott lent, a gödörben nagyon hideg és sötét volt.
De van nekem egy Őrangyalom, K. K., aki most is megmutatta a fényt. Merthogy egyetlen mondattal rávilágított arra, hogy SZABAD szomorúnak lennem, SZABAD magam alatt lenni, mert ez is én vagyok. SZABAD változni, SZABAD megtapasztalni a mélységet, hogy aztán eljöjjön a magasság is.
 
 
 
Amikor anno elkezdtem az életmódváltásosdit, egyetlen célom volt: lefogyni, és vékony combokat varázsolni. És azt mondtam: 2013 az én évem lesz.  Elindultam hát az úton. Rengeteget tanultam, fogytam 20-21 kilót, valamivel vékonyabb a combom. Gyakorlatilag amit szerettem volna akkor, azt elértem. És 2013 tényleg az én évem. Munkahelyet, országot váltottam, de ami talán ennél is fontosabb: hihetetlenül sok fantasztikus emberrel ismerkedtem meg. A paleo révén is, a testformálás miatt is. Olyan emberekkel, akikről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Inspirálóak, tájékozottak, életvidámak, segítőkészek, érdekesek... Amikor anno motivációs anyagokban olvastam, hogy "vedd körül magad pozitív emberekkel", még nem tudtam, ez mit is jelent. Ma már ezt is tudom. És nem győzök elég hálásnak lenni nekik azért, hogy ismerhetem őket. Sokat segítenek a példamutatásukkal is. Így semmi kétségem afelől, hogy holnap is megcsinálom az edzést. Reggel. Hogy ne maradjon el.

Új fejezet 22. nap

Korán keltem.
Mivel a vállam semmit nem javult, nem tudtam a T25-öt megcsinálni. Így a következő volt az edzés:
- bemelegítés
- 5 perc lassú helyben járás
- 10 perc dinamikus helyben járás
- 5 perc kocogás
- 10 perc dinamikus helyben járás
- nyújtás.

Majd a 9 órás utazás alatt olyan 10 km megtétele után el tudtam helyezni úgy a bal karomat, hogy ne sajogjon irtózatosan a vállam, ügyesen tartottam a kaját, sikerült kábé kétszer egy órát aludnom is. Sőt egy liter folyadék is megvolt, igaz, hogy háromszor is meg kellett álljunk. Khm. ;-)
 
Már kicsomagoltam, mostam, meglocsoltam a virágokat, bedugtam a hűtőt, szellőztettem; hamarosan indul az érkezős rutin további része: a vásárlás. A tonhalat megvettem kint.
 
(A blog még mindig nem enged bármilyen képet feltenni, ha be is illeszti, nem tudom úgy és oda tenni, ahogy és ahova szeretném...)



És hát újra itthon, végre megünnepelhetem a szülinapomat :)))