Húzós volt. Mint az egész munkahét.
Voltam anyunak segíteni. Mamim éjjel-nappal segítségre szorul.
Korán mentem, a napfelkeltekor már túl voltam az út felén.
Ápoltam anno külföldön időseket. Sosem gondoltam volna, hogy dolgom lesz még betegággyal, kerekesszékkel... Anyu ápolja mamit éjjel-nappal. Lassan már három hete. Én 2-3 hétig csináltam akkoriban, és ennyi idő bőven elég volt hozzá, hogy teljesen kipurcanjak, a nemalvás pedig maga a halál. Nem tudok menni hét közben, de hétvégén besegítek. Saját tapasztalatból tudom, hogy minden legapróbb segítség is számít. Persze a legfontosabb az lenne, ha anyu aludhatna. Alvás nélkül nem fogja bírni, hiába hiszi most azt...
Kicsit ment itthon is a tevékenykedés, de lájtosan, mert nem kicsit vagyok fáradt. Szombaton 10 órát aludtam. Ma délután csak ledőltem és majd' három óra hosszat húztam a lóbőrt...
Mai reggelim:
Gyorsan dobozoltam két napra:
Reggelre zabkása meggyel készült, és van még egy adag a céklás brownie-ból, az ebéd zöldséges tészta, vacsorára tojás lesz.
Sok lesz a dolog jövő héten is, maminak beszerezni valók, legkésőbb kedden főzni kell, aznap megyek vissza a fogorvoshoz (két hete kaptam ideiglenes, gyógyszeres tömést), nőnapi vacsi is lenne aznap, itthon csomó minden, mellette a munka, meg ami jön. (Mert mindig jön. De ugye "ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek".)
