Nagyon tömör-zsúfolt volt ez a hét (is). (A következő két hét még durvább lesz...)
Munkába...
Munkában...
A-nál.
Erről külön bejegyzést terveztem, de többet ér az időm annál, hogy erre pazaroljam, így itt, röviden.
Az éves munkatervünkben az áll: a munkakezdés feltételei adottak. Nem írom az augusztusi előzményeket, azt sem, hogy elfogyott a papír kéztörlőnk (...). Reggel elindítom a kis irodai gépet, mert ott van színes nyomtató, amiben még akad valamennyi tinta (de nem kapunk már bele). Néztem: 12 perc, amíg bejött a gugli, addig odapakoltam a reggelimet.
Ja, a tinta kevés. Dübörög a gazdaság, az oktatás minőségi...
Nincs internet. 20 perc után sem. Sebaj, előre megyünk... Közben betapasztom az ujjam, mert lenyúztam valahol... És nincs több idő, szállingóznak a gyerekek, mennem kell... De legalább a reggelit megettem.
Átlagos ebéd. A tanáriban. A héten minden nap 3 tükörtojás, 1 szelet kenyér. Idő erre sincs, közben készülök órára.
M. pénteken isteni vacsival lepett meg (magvas hal észt krumplisalátával).
Szombaton (ma) Hőgyész. Anyunál. És látogatás maminál. Fizikailag jól van, nagyon jól néz ki. Az agya folyamatosan gyártja a bődületes sztorikat a kis valóság (inkább emlék-)darabkákból. A falakból beszélnek hozzá, a padláson lévőkkel imádkozik hajnalonta, csatlakozik hozzájuk a postamester is; a postán papírbugyit lehet kapni, wc-papírt és cigarettát, ott minden olcsóbb; jöttek a rendőrök, a sírós rendőr is; a falból figyelik, hogy mikor pislog, beszél (...). Nyugodt volt, mosolygós és szörnyen "értelmetlen".
Csodaszép volt a naplemente anyuék lépcsőjéről.
És most hajcsi. Holnap itthoni ténykedés, aztán két kemény darálós hét...
