Kedd (Mo. 14/9.)

Edzés előtt: 7 db oliva bogyó
Edzés: Asylum/Strength
Edzés után: kolbászos rántotta (10 kolbi, 2 toji, 1 ek sertészsír)

Snack: csokikrém (2 ek cocmas, 1 tk eritrit, 1 tk kakaópor, 1 ek kókuszreszelék, kis víz)

Vacsora: cigánypecsenye

A délelőtt a városban telt, ügyintézéssel. Aztán G-ral nyakunkba vettük Baranyát. Útba esett ez a hely, már ezerszer mentünk el mellette, most nem hagytuk ki. G. ott ebédelt, menüt.

Én egy natur salátát kértem, kihangsúlyozva megkértem a pincért, hogy se tejtermék, se cukor ne legyen benne. Káposzta, uborka, paradicsom. Ezt hozták. Az uborka cukros volt... Az egy dolog, hogy esetleg elfelejtette a pincér, mit kértem. És az a cukros lé nem tesz ki grammnyi cukrot. Ami nem oké: hogy nem küldtem vissza. Legközelebb, ha ilyen történik, visszavitetem és megmondom, hogy éttermi kritikus vagyok, és nem szeretnék negatív kritikát írni a Boszorkánykonyha magazin következő havi számában róluk, kapják össze magukat...

A hely egyébként meglepően modern és szép.

Majd Pécs. Dömörkapu. Előre neten leinformáltuk, jár a kisvasút. Vártunk, vártunk.

Majd a telefont a zárt ajtó alatti résen bedugva lefotóztam az épület belsejét, persze bent állt a mozdony. Telefonszámot is találtunk, fel is hívtam: csak hétvégente közlekedik. Könyörgöm, nem lehetne ezt a neten is frissíteni? Sebaj, tapasztalat: minden programot TELEFONON előre egyeztetni kell.

Körülnéztünk azért, nagyon szép arra fent az erdő. Visszafelé megálltunk és lenéztünk a városra.

A reggeli nekem nagyon jól kitartott ma is, azért a snacket vittem magammal, és mivel hazafelé én kirándultam (azaz G. vezetett és én így nézelődhettem), meg is tudtam enni a csokikrémet. Kábé 3-kor.

Beugrottunk az Árkádba, ahol összefutottam az édzsendemben I-val. I. volt általános sulis osztálytársam, akivel ezer éve találkoztunk utoljára. Úgy megörültem neki, hogy a nyakába ugrottam :) (Megjegyzem: régebben ilyet tőlem senki nem látott volna. Mert állandóan "disztingváltam", és sosem tudtam igazán kimutatni az érzéseimet. De mivel ezt tudom magamról, mostanában egyre inkább igyekszem őszintén mutatni, amit érzek. I-nak iszonyatosan örültem, hát nem rejtettem véka alá ezt az örömöt.) Beszélgettünk kicsit, és fülig ért a szám még utána is :) (Újabb megjegyzés: nagyon sok rokonunk, ismerősünk, barátunk a közelünkben lakik, de legalábbis elérhető távolságra. Sokszor hosszú évekig csak halogatjuk a látogatást, mert hogy milyen messze van. Érdekes, hogy életünkben nem teszünk meg pár kilométert, hogy találkozhassunk, egy temetésre pedig képesek vagyunk akár szabadságot is kivenni és száz kilométereket utazni...)

A lemenő nap köszöntött a ház mögött. Csodaszép volt, melengető fényű, barátságos. És hálásan köszönöm a Napnak, hogy így szórta ránk a fényét, ezen a szépséges, boldogságos szeptemberi kedden.

Antiketogén hasonlattal élve: az én cseresznyém a habos tortán a vacsora volt: c i g á ny p e cs e ny e! :) Nem kezdek el ódákat zengeni: rendszeres olvasóim tudják, mennyire odavagyok ezért az ételért :)

A -fejben- tervezett ételeket ettem ma. Nagyon szereti a szervezetem ezt az új beosztást, timeingot:

1. étkezés edzés előtt (kevés, full zsír)
2. étkezés edzés után (itt van több fehérje, magas zsír, minimum CH)
3. étkezés délután (2 körül): snack (kevés, zsírcentrikus)
4. étkezés este (6 körül): gyakorlatilag ez a főétkezés.

Edzés mindig reggel van. A héten az Asylum, amitől most is nehezemre esik a gépelés, mert szó szerint még a hónaljamban is izomlázam van, a többi tagomról nem is beszélve.

Meglátom, hogy válik majd be, eddig nagyon oké.

Ma sok lett a kalória, sok a zsír, de őszintén megmondom: nekem ez jön be a legjobban. (És ugye az edzés nem sétagalopp, egész délelőtt mászkera volt és délután sem kevés mozgás.)

1264 kcal, 44g F, 3g CH, 115g zsír

A program holnap is Pécs, sok okból. De előtte edzés, reggel. No meg dobozolás :)

Belső csend: Csalódás

Csalódni csak akkor tudsz, ha elvárásaid vannak. Amikor elképzeled, hogy mi, hogy történjen, akkor garantált a csalódás. Még akkor is, ha örömet okoz az esemény… ha az nem pontosan úgy alakul (amire egyébként nagyon kicsi az esély), ahogy te szeretnéd, akkor az örömödbe is kerül egy kis tüske.

Álmodozol róla, milyen lesz a pároddal találkozni, aztán az élet közbeszól, átírja a történetet. És bár lehet, hogy ott van veled, de sietnie kell tovább, vagy éppen el sem tud jönni, akkor te csalódott leszel. A csalódások alapja az elvárás. Csalódni soha nem tudsz a másikban, csak saját magadban. Abban a képben, amit magadban felépítettél.

A csalódás ellen egyetlen „gyógyszer” van, a sponteanitás. Vágyd meg, amit szeretnél, de a formát bízd az égiekre. Így garantált lesz az örömöd, mert amit kapsz, annak örülni fogsz. Ha csalódsz, kevésnek gondolod az érkezett ajándékot, akkor már volt benned egy elvárás a másik felé.

Az, hogy hogyan, mikor, milyen módon…? .. azt bízd a Teremtésre. Te a „mit”-et próbáld meg körülírni. De ezt se vésd kőbe. Mert lehet, hogy nem álmaid állását kapod meg, ami a fejedben lenne, de a fejedben forgó kép miatt nem veszed észre, hogy sok szempontból jobbat kaptál, mint amit vártál. Mert a Teremtés azt adja neked, ami az aktuális állapotodhoz a legjobb. Ha még „kevés” vagy egy nagyobb falathoz, akkor kevesebbet kapsz.. ezzel védenek a bukástól, és adnak lehetőséget a fejlődésre.

Ha többet kapsz, mint amit vártál, akkor azt mutatják meg neked, hogy megvannak a képességek benned egy ilyen állás betöltésére, amire te lehet, hogy még rá sem jöttél. Így kihívás elé állítanak ugyan, hogy helyt állj, de tudd, nem kaptad volna meg, ha nem állnál készen rá.

Szóval a feladat nem könnyű, de próbálj meg elvárások nélkül élni. Ha vannak, bocsásd meg magadnak, és engedd el. Ha nincs elvárásod, akkor minden, ami ér, ajándék lesz az életedben, és megszabadulsz a csalódás keserűségétől. Mondj hálát azért, amit kapsz, bármilyen kicsinek tűnjön is. Hisz kaptál! Már többed van, mint pár perccel ezelőtt. (Horváth Gabriella Tek kinetiológus)

Motiváció

 „Az emberek bámulnak majd. Tegyél róla, hogy megérje nekik ezt tenni egy darabig.” 

(Harry Winston)