Hosszú ideje nem ketosan eszem. Egyszerű oka van: anyagi. Eszem, amit kapok, ami van, értsd ezt úgy, hogy munkanapokon (mivel munkaidőben nincs kajaszünet, pedig legtöbbször két étkezés is beleesik) gyakorlatilag reggeli van, aztán műszak után (este 8 után, sokszor hajnalban) valami. Tehát munkanapokon szinte nem eszek, ha meg kapok valamit, meghívnak vagy vendégségben vagyok, olyan éhes vagyok, hogy felfalok mindent, ami csak van: liszteset, cukrosat... (Ha voltál már ÉHES, tudod, milyen ez.) Mindez azt jelenti, hogy szinte állandóan éhes vagyok (a szénhidrát sajnos átvonul rajtam, egy órával evés után -lehetett az bármilyen nagy mennyiség- korog a gyomrom), szinte állandóan rosszul vagyok, a gyomrom felpüffedt, mint egy afrikai éhezőé, fájnak a beleim, hol hasmenésem van, hol szorulásom, a hányinger se ritka, a bőröm tele pöttyökkel, a narancsbőröm szépen újratelepült, zsírosodok... Ma már egész nap fájt a gyomrom.
Körülnéztem itthon élelmiszer ügyben és összedobtam egy heti kajatervet, ketosat. Megpróbálom a melóhelyen kiharcolni, hogy legalább egyszer kapjak egy 5-7 perces szünetet, hogy ne egészben kelljen lenyelnem a szendvicsemet. Kajával is nehezen bírom a 10-12 órás folyamatos talpalást, anélkül meg össze is esnék. Szóval az ebédre próbálok időt kiharcolni és a vacsorára is valamennyit, hogy ne itthon, műszak után kelljen tankolnom. Mozgásterv is van, nagyon minimális, de hiányzik, kell. Aztán meglátom, hogyan sikerül majd megvalósítanom.
(A képen az ebédem: M. menüs leveséből kértem kicsit, a hús a hétvégi buliból volt, P. csomagolta.)
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
