2015. március 11., szerda

Hétfő, kedd, szerda (Ausztria 14/8-10.)

Hétfő:

R: 1 vajas lenmag kenyér, fél alma
E: tonhal saláta
V: rántotta (1 tojás, 1 tk vaj, 1 sz. sajt), olivabogyó




Mozgás: fél óra séta

Irtózatos mélypont. Nem bírtam elviselni senkit és semmit, magamat sem. Nem akartam látni senkit és semmit, magamat sem. Szomorú voltam, fáradt, álmos, kedvetlen, dühös és arra gondoltam, hogy megint három-négy napja nem fürödtem, fogat akkor mostam, amikor kiértem, nem is emlékszem, hány napja nem vettem fel tiszta ruhát; ez nem az élet. Nem az én életem. Semmi értelme. Semminek semmi értelme. A horgolás sem kötött le, képtelen voltam kikapcsolni. Hiába igyekeztem pozitív irányba terelni a gondolataimat és a jelenben lenni, képtelen voltam átkapcsolni. Csak arra vágytam, hogy este legyen és végre bebújhassak az ágyba, becsukhassam a szemem, sötét legyen, csend, kikapcsoljon az agyam és kiléphessek az éber világból.

Kedd:

R: fél alma
E: 4 kis répa, 1 főtt tojás, fél alma
V: rántotta (2 tojás, 2 sz. sonka, 1 sz. sajt, 1 tk vaj), csalamádé




Mozgás: fél óra séta

Napozás: 6x15 perc

Csak döntöttem magamba a vizet. Több liternyit a nap folyamán. Mintha tisztára akartam volna mosni a bensőmet, a szerveimet, a lelkemet, a gondolataimat. Tudom, hogy sok mindenért összetehetném a két kezem, sok dologban szerencsés vagyok. Van két lábam, amiken sétálhatok, működnek a szerveim, nincsenek fizikai fájdalmaim, tudok gépelni az ujjaimmal, igaz, hogy nehezen, de képes vagyok ellátni a munkámat, el tudom tartani magam, van állásom, sőt külföldön dolgozhatom... Csak valahogy úgy érzem, semmi értelme...

Szerda:

R: 1 vajas lenmag kenyér, fél alma
E: 4 répa, fél alma, 1 főtt tojás
V: ld. tegnap




Mozgás:

reggel: Freeletics 1. hét/4.: Max (burpee-5 perc pihenő-squat-5 perc pihenő-burpee)

Ma is öntöttem magamba a vizet. És leginkább nyerset ettem, mást nem kívántam. A napi apróságok (felkelés, öltözés, E. ellátása) minden energiámat igénybe veszik. Képtelen vagyok üzenetet, sms-t elolvasni, nem tudom felvenni a telefont, mert nem tudok másra figyelni, nem tudnék mit mondani. E. egész napos csacsogását is csak úgy tudom elviselni, hogy közben a horgolásba temetkezem. Tudom, hogy én vagyok a kulcs. Tudom, hogy egyedül én vagyok, aki kirángathatja magát ebből. Tudom, hogy ami minimálisra is képes vagyok, azt meg kell tennem magamért. Iszonyat energiába telt, de ma reggel letusoltam. És mozogtam kicsit. És vártam, hogy leteljen a munkaidő, hogy végre becsukhassam a szemem...

Facebook oldal: Boszorkánykonyha