2020. november 17., kedd

Hétfői ez-az

 Hosszú sztori. A lényeg: egy vas kampó felcsapódott szombaton a kocsi aljára, akkorát ütött, hogy az agyam szó szerint felrázkódott a koponyám tetejéig és akkorát szólt, hogy azt hittem, kettéhasadt az alváz. Hétfőn tudtam munka után szerelőhöz vinni. Ő csak alánézett és már látta is, hol a gond. Ott hagyhattam a kocsit, vártam a telefont, amikor kész. Este mehettem érte. "Van egy kis gond"- mondta Z. Uramatyám, mennyibe fog ez nekem kerülni?- suhant át azonnal a soványka pénztárcámon z agyamon. "Ahogy kalapáltam, leesett a jobb tükör. És eltört. De már rendeltem egyet, holnap gyere, megcsinálom." Úgyhogy ma munka után újra mentem, Z. tartotta is az ígéretét.

Mindenkinek nehéz idők ezek manapság. Mi a suliban alapból 4 ember helyett 3-an tanítunk, nekem minden egyes tanórám összevont. Most csak ketten vagyunk. Helyettesítünk. Csak kedd van, de irtó fáradt vagyok.

Itt leírhatnám, miket csinálok a suliban egy nap alatt, hogy aki nem ezen a területen dolgozik, legalább elképzelni tudja, mi a franctól vagyok ennyire fáradt. De nem teszem. Egyszerűen senkit nem szeretnék meggyőzni arról, hogy talán jogosan utalnak nekem fizetést. Nem ér annyit az egész téma.

Irtó rossz naponta olyan szalagcímekbe ütközni, ami a nevemben íródott, és amiről soha nem kérdeztek meg, de az ismerős kollegákat sem. Pl. hogy "A pedagógusok követelik az iskolák bezárását". Undorító, gyomorforgató volt eddig is, amit a média művelt, manapság pedig a kritikán aluli kifejezés is roppant lájtos megfogalmazás.

Torokszorongató, ahogy ismerősök a fent említett cikkeket készpénznek veszik, és kommentekben szapulják a pedagógusokat, így engem is. De erről sem írok többet, a saját lelki békém többet ér.

Azt mondják, hogy a nehéz időkben ismerszik meg a jóbarát. Ezek most igazán nehéz idők. Viszonylag jó emberismerő lehetek, mert manapság sem csalódtam új emberekben. Tudom, kinek mit lehet elmondani, mert tudom, ki adja rögtön tovább, ki az, aki ráadásul kiszínezve továbbítja, ki szítja a tüzet, ki keveri a fekáliát. (Persze nem mondom meg pl a pletykásnak, hogy tudom, hogy ő milyen, mert így még szórakoztató is, amikor pl. ő szid embereket, amiért pletykálkodnak. (És ugye aki a szemedben bárki mást szid, azzal alapból fontos az óvatosság, mert ha fordul egyet, a másik embernek téged mond el mindennek.))

(Sóhaj.)

Szóval 9 óra meló után mentem az autószerelőhöz, onnan haza. Fél 5 van. És az ebédem még mindig a dobozban vár... Viszont holnapra már nincs, tehát főznöm kell...

Így be is fejezem a billentyű-csevejt, dolog van, és ha van kedvem hozzá, ha nincs, menni kell, csinálni kell...