Téli szünet utáni első sulinap. Szerintem tényleg az utolsó hőmérős képek, a bőr nem az én pofámról kell lesüljön (annyiban talán, hogy benne vagyok a rendszerben, tehát éltetem, de ha engedetlenkedek, max kirúgnak, a helyemre jön egy nyugdíjas, vagy összevonják a sulit az anyaiskolával..., a rendszer haldoklik -és rombol- tovább...)...
Amiről szólnia kellene: az emberi kapcsolatok, a szocializálódás, ilyesmi lenne az irány.
Kaptam megkésett, de annál nagyobb szívvel adott karácsonyi ajándékot. :)
És nagyon jó érzés volt "nem tudni végigmenni" a folyosón, mert minden harmadik gyerek megállított egy boldog vigyoros "Timi néni!"- felkiáltással és egy öleléssel. :)
