Szabadság

"Úgy élni az életed, hogy alapvetően senkitől nem vársz el semmit, hatalmas szabadság.

Rájössz, hogy szinte rendíthetetlen vagy, mert valami belül kikapcsolta a 'hogyan kellene a dolgoknak lenniük' gombját."

forrás

Hétfő

Meglett a telóm! :)

(Csak úgy megjegyzem, a húgom ezt írta ma reggel -nem volt meg a telóm, gépet nem kapcsoltam, így nem láttam-: Kivanom hogy a telod tadam elmèlet alapjan ott legyen Babarcon az asztalon

    Éééés: pontosan így lett!!)

Még pénteki kép: terézke a teraszunkon.

Kaptam. Aztán a kis hölgy odajött, hogy inkább fotózzam le magamnak, mert mégis az anyukájának adja. :D

Mai: nekem az a feketeség a kuka oldalán egy süni fej.

Reggel 7-től délután fél 4-ig szokásos hétfői munka: szörnyen elfáradtam... Nem kis gondom van az ADHD-val, a neveletlenséggel, az iskolaéretlenséggel. Már az első órámon kitéptem a hajam felét szálanként. Tény, hogy borzasztóan fáradtan kezdtem ezt a hetet (is). A nap közepére aztán "belejöttem" és ügyesen tudtam figyelni a gyerekek életkori sajátosságaira (ami amúgy csak papíron létezik, az isk.olaren.dszer nem a kicsikről szól...) Hazafelé 40-nel (!!!) tötymörögtünk egy fehér személyautó után vagy 20-an, olyan sort húzott (útépítés, terelések, végig előzni tilos), megjegyzem: 60-as tábla van kint... Felmásztam a 70 lépcsőn, leültem a konyhában és csak voltam. Korgott a gyomrom (egy zabkása meg két szendvics azért nem tart ki túl sokáig), mit egyek, mi legyen, ami gyors és van hozzá minden itthon... Oké: diós tészta. Megfőztem, megettem, aztán vagy egy órán keresztül csak ültem és próbáltam nyitva tartani a szemem...

(Újra otthon egy reggeli séta után.)

Valahogy meg kell oldanom a mozgást. És hogy munka után az ittonlét ne csak arról szóljon, hogy próbálok ébren maradni alvásig...