2020. augusztus 20., csütörtök

Esti látogató

Kimentem a teraszra -végre hűvös van kint-, M-t hívtam telefonon. Abban a pillanatban, ahogy felvette, valami nagy svunggal és óriási csapkodással landolt a fülem mellett. Akkorát sikítottam, hogy fél Mohács hallotta, szegény M. is frászt kapott tőlem.
Egy madárka az. Ahogy landolt, úgy maradt a sarokban. Szerintem sokkot kaphatott ő is (lehet, hogy a sikításomtól), mert nem mozdul.
Valahogy ki kell tessékelnem onnan, mert a terasz ajtaját nagyon ki kellene nyitnom éjszakára, hogy ne szoruljon be a napközben bent rekedt levegő...