Öreg este volt, amikor a 11 órás munkanap után hazaestem... De sok szuper perc, pillanat is adódott. Például amikor jöttek a sulinkba a sz-i gyerekek, akiket tavaly tanítottam, megláttak, és egy emberként futottak ölelésre tárt karral és Timi néniiiii! felkiáltással, az ottani kollégák ugyanígy. Aztán amikor Arnold Krisztina (Christina Arnold) -többek között- német nyelven író költő ma a sulinkban tartott egy német irodalmi workshopot.
L., az egyik tanítványom két éve Krisztina egyik versét mondta a német szavalóversenyen, most elmondta a költőnőnek is, hát Krisztina nagyon örült, én meg büszke voltam.
(Borzalmasan nézek ki, de ez van...)
Ez a program miatt nem értem oda Sz-be az elsős németre, felügyelettel kint voltak az udvaron. Amikor megérkeztem, 3-4 kicsi futott hozzám ölelésre, "Hiányoztál..." "Miért nem volt németünk?"-kérdezték.
Éjjel nagyon rosszul aludtam... A fogam fájt. Aztán a keresztcsontom. Melegem volt. Fáztam. Nyomott a ránc a lepedőn. Szomjas voltam. Pisilni kellett... Reggel keresztben volt rajtam a takaró, a lábaim belecsavarodva... És olyan fejfájással ébredtem, hogy a fal adta a másikat... De lenyomtam a 11 órát (14.40-ig órám volt Sz-ben, aztán 15 órától konferencia B-ban 18-ig. Háromszor belealudtam, de a sós kifli finom volt. :D
Holnap napi helyettesítés, pénteken még a mainál is hosszabb nap. Sztem egész hétvégén ki sem kelek az ágyból...
