Munka után mamihoz.
(Annyira fáradt vagyok, hogy -mint a múltkor is- komolyan és keményen koncentrálnom kellett, hogy ne aludjak el vezetés közben. Azért Gyönk nem a szomszéd falu, autópályázok is, a forgalom egyre nagyobb, nem árt észnél lenni.)
A minap sütöttem muffint, jó puha, abból vittem egyet maminak, be is puszilta. Ásványvizet is viszek mindig, bubisat, szódavíznek hívja, nagyon szereti, ilyet nem kapnak. Most is megitta majdnem a teljes fél litert.
Ma nagyon nehéz volt maminál. Majdnem két órát ott voltam, és végig Anyu hol van? Anyu mikor jön? Anyuval mi van? Hol van a lányom? De hát reggel még itt volt, felkelt, meg sem csinálta az ágyát és elment, hol van? Hova ment? ...Végig. Időérzéke nulla, hallása nulla. Csak az a gondoskodó alaptermészete a régi. Uzsonnára banánt kaptak, nekem adta a felét, meg is ettem, hogy nyugodjon meg. A vacsorája felét is nekem akarta adni. Leszedegettem a ruhájáról a morzsákat, megmostam a szemüvegét, vittem neki pelenkát (még anyué volt...), popsitörlőt (az is anyué volt...), mást nem tudtam érte tenni.
Most is lemenő napban jöttem hazafelé.
Utána bolt, haza.
Kegyetlenül fáradt vagyok, és holnap megint munka, ráadásul napközis is leszek. Jövő héten kell pihennem is, muszáj magamért is tenni.
