Repül az idő. Ott voltam húgom kisfiának az elsős évnyitóján és ma a ballagásán.
Amíg M. a húgom pocakjában volt, nem győztem várakozni. A húgom nem mindig volt boldog tőlem, mert simogattam a hasát, beszéltem M-hoz, én (is) már akkor imádtam. Aztán megszületett és egészen különleges kapcsolat lett a miénk, amiért nagyon hálás vagyok.
A család utoljára húgom kislányának, P-nak a keresztelőjén volt így együtt.
M. kicsit megnőtt...
... és a család egy része újra összegyűlt. Pécsről, Mohácsról, Szekszárdról, Hőgyészről, Pestről.
Az iskolai ünnepség -szerencsére- rövid volt, utána a közeli Patiszon étterembe sétált a csapat. A húgom frappánsan megszervezte a napot, az étkezést is (ugye van mindenevő, fényevő, ketos, cukorbeteg...).
Maga a hely is csodaszép volt, kedves, kicsi, barátságos felszolgálók, árnyas terasz, gyors kiszolgálás. Én nem szeretem a "puccos" helyeket, itt jól éreztem magam.
Volt mindenféle hús, natúr sült hús is, töltött, fokhagymás, sajtos, zöldséges rizs, krumplipüré, savanyúság.
Aztán kávé. Én megosztottam P-val. (Istenem, ez a lány is már mekkora! Ráadásul már a cipőit is örökölhetem...)
A húgoméknál aztán volt süti, majd játék. Póker. M. ügyesen blöfföl, P. pedig folyamatosan nyer. :)
Négy év múlva ballag P. az általánosból és M. a középiskolából. Remélem, nem kell ennyit várni, hogy újra összejöjjön a család.
