Hosszú "műszak" volt, de ez családi, erre időt és energiát szánni számomra értelmes, természetes.
Reggeli után indultunk anyuval Mohácsról. Mivel szinte végig autópályán lehet menni, sőt egészen Gyönkig autópálya minőségű az út az M6-ostól, mamihoz mentünk először. A csütörtökihez képest jobban van, de szörnyen köhög, nagyon mélyről, tele van trutyival, gyenge. Kabátban volt bent, így nem fázott. Mindig nagyon örül, ha látogatója van. Megyünk is, amikor csak tudunk.
Onnan Hőgyész. Na, az az útszakasz... Nekem mázlim volt most is, hogy kapaszkodónak használhattam a kormánykereket...
Amikor kipakoltuk anno a házat, a padláson volt a rengeteg könyvem. Régen családi házban laktunk Tamásiban, fel sem tűnt a majd' ezer könyvem, de most kicsi a lakás, anyué is. A költözéskor nem hoztam el a gyűjteményt, elbúcsúztam tőlük: az új (még leendő, de meglévő) tulajok vállalták, hogy amit otthagyunk, majd intézik. Vérzett a szívem, mindet olvastam, a legtöbbet többször is, számomra még érték a könyv. Aztán átgondoltam: a kedvenceket elhozom. A tárolóban tudom dobozolva őrizni, ha kell egy, lemegyek, megkeresem. Így ma átválogattam, a Kundera, Vonnegut, Hesse, Durell sorozataimat (is) elhoztam.
Mázli volt, hogy sütött a nap, nem esett az eső (csak Mohácson), csak a szél volt viharos, mert így a padláson kellemes meleg volt és világos.
A kerti virágok pedig még így, parlagon hagyva is nagyon szépek.
Anyu még ott lévő apróságait és a maradék befőtteket, lekvárokat is bepakoltuk, majdnem "telekocsi" lett megint.
Hazafelé -az útminőség miatt- tanakodtam, hogy Gyönk felé menjünk-e haza (Hőgyész-Gyönk 12 km, ennyi a katasztrofális útminőség) vagy Szekszárdnak (az 33 km, majdnem végig a botrányos 65-ösön), aztán akkora volt a kereszteződésben a forgalom, hogy nem tudtam Gyönk felé kikanyarodni, eldőlt a kérdés: irány Szekszárd, és majd ott az M6-os.
Útközben beugrottunk a Diófa csárdába Harcon egy kávéra.
Mohácson kipakoltunk anyunál. Megvolt a napi lépcsőzés-adagom (anyunak jóval kevesebb, de elég is volt az mára neki), este 7-kor indultam haza tőle. A könyveimet nem pakoltam ma ki, maradtak a csomagtartóban a dobozok egyelőre.
Azt hiszem, ma sem kell altató. 😇
