Az ábrán az utóbbi egy évem kg-ban.
A zöld vonal az átlag, a piros a "cél" (amennyi szoktam lenni régebben).
Szépen látszik, amit a ruhatáramon érzek: sokat híztam. Az utolsó 2 pötty a mai és a tegnap reggeli mérés. (Előtte ritkán álltam mérlegre.) Semmi mást nem tettem, mint tudatosan választottam ételt és csökkentettem a nassolást. Hozzá kell tennem, hogy nagyon rosszul eszem. E. kolléganőm fogalmazta meg jól pénteken: Te mindig odafigyeltél. Hoztad a dobozaidat. Csak azt etted. És rendszeresen. Most meg délig nem eszel vagy keveset, aztán olyan éhes vagy már, hogy bezabálsz. És össze-vissza eszel. Mondta ezt azután, hogy bevágtam két tányér babgulyást, aztán vagy 6 szilvás gombócot. Ez a mennyiségű kaja viszont kellett ahhoz, hogy meginduljon az emésztésem. Szegény szervezetem a héten azt hitte, gond van, nem kap több ételt, raktározni kell. (Sőt nem csak ezen a héten hihette ezt.) Másnapra lement fél kiló. A szombati tudatosság után vasárnapra negyven deka mínusz.
(Nem úgy készül ez a bejegyzés, mintha a kilók száma lenne a legfontosabb.)
A héten reggelente öltözésnél már komoly gond volt, hogy vannak ősszel vett ruháim, amikbe egyszerűen nem férek bele. Elkezdtem egy kupacot ezeknek, és magasodik. És nem mellesleg nagyon érzem ezt a plusz hét kilót akkor, amikor fel kell mászni a harmadikra (a magasföldszint miatt konkrétan negyedik), mert legtöbbször meg kell állnom pihenni. Van, hogy kétszer is... Tudom: mozognom is kell(ene), legalább sétálni és nyújtani. Beszélem meg magammal napi szinten, hogy ezt sem szabad halogatnom.
Dobozoltam holnapra egy nagy adag rántottát, főzni nem volt energiám. Teszek még zöldséget hozzá és némi kenyeret. Fél 3-ig órám van, aztán megyek a könyvelőhöz, vacsorára itthon vagyok. Ha M. nem dolgozik és főz, eszek meleget. Ha nem így lesz, akkor viszont összedobok valamit. És lassan talán sikerül megint annyira összekapnom magam, hogy főzzek minden más-, harmadnap.
