2024. november 17., vasárnap

Vasárnap: sok minden egyben

Egy éve ilyenkor anyu már borzalmasan szenvedett. És először mondta ki: feladom. Munka mellett voltam nála szinte mindig, kezdtem szétforgácsolódni és kicsit beleőrülni abba, hogy nem kapunk segítséget.

Három éve a műtét után már tudtam sétálni.

Megjegyzés: foglaltam időpontot a Davincibe műtéti éves kontrollra. Kemény 55100 pénzembe fog kerülni...

Öt éve halt meg Cicmó.


Nyolc éve bevérzett a szemem.


Ma is ködös nap volt. Anyu Terézkéje csodaszép vörösben pompázik.


Reggel nem felejtettem el mérni magam, nincs változás a múlt hetihez képest. Konkrétan csoda is lenne, ha változott volna bármi lefelé, mert roppant össze-vissza táplálkoztam. (Arra tényleg nagyon tudok figyelni, hogy ballanszban tartsam a mennyiséget.)


Ma roppant tevékeny napom volt. Sok apró házimunka elvégzésre került, készültem a sulira (muszáj volt, mert kedden nem vagyok, alvásklinika, az anyagot meg össze kellett raknom), kicsit pihentem is (részletekben megnéztem két részt a sorozatomból). És este dobozoltam holnapra:


Reggeli: rántotta, paprika, pur kenyér.

Ebéd: szendvics.

És viszek teát is a reggelihez.

.......

Meghozok apró döntéseket magamért. Hogy jobban legyek. Tényleg apróságok, de valahonnan el kell indulni.