Reggel a J-tól kapott elérhetőségek felkeresésével kezdtem. (Borzalmasan nem tudok ülni, így ma sem eresztem bő lére...) W. O. gyógytornásztól fél órán belül kaptam is egy időpontot holnap délutánra. 🙏 (Nem tudom, mennyibe fog kerülni, de így kihagyhatom a háziorvos-reumatológus-gyógytornász kört, ami időben biztosan nem egy nap. Bakker, ha beteg az ember, és főleg, ha borzalmas fájdalmai vannak, mindenét odaadná, hogy enyhítsenek a szenvedésen... Megjegyzés: havi 100ezer körüli tébét vonnak le minden hónapban...) Sosem jártam még gyógytornásznál, kicsit izgulok. 🙈
Ahhoz képest, hogy pár napja még nem tudtam átemelni a bal lábamat a küszöbön, napi 2 gyógytornával és egy óra sétával javult az állapotom. (Hála itt is K. K.-nak a javaslatokért és a torna-videókért!!) Fájdalomcsillapító nélkül sajnos még nem tudok létezni.
Ma nagyon kínlódva-fájva-nyögdécselve készítettem ebédre rántott csirkemellet és krumplipürét. Amennyire fájdalmas volt, olyan finomra sikerült.
És érdekesség. J., aki a szakembereket ajánlotta nekem, családjába bekerült R. Aki Hőgyészről költözött Mohácsra 2 éve, aki ismeri anyut, mamit, engem, akinek a gyerkőcét tanítottam még anno Szakályban, akit kedvelek. Két megjegyzés. 1.: kicsi a világ. 2.: minden út Mohácsra vezet. 😁 🥰
Habár ma sem sikerült este 10 előtt ágyba kerülnöm, a lépésszámláló (újabban üzenetet küld...) javaslatát megfogadom.
