Mamikámmal, 93. születésnapján.
Ma 94 éves. Anyu beszélt vele telefonon. Mami szerint 2 napja volt a szülinapja... Remélem, nemsokára eljutok hozzá megint.
Amikor a következő képek készültek, valahogy éreztem, hogy többé nem fogja így a hajamat szárítani. Ezekkel az egyedi kézmozdulatokkal, közben végig lágyan duruzsolva a fülembe. A jóleső lúdbőrzés közben. Sajnos már csak szép emlék.
Rettentő rohanósak a napok, szörnyen zsúfoltak. Amire nincs idő: én. M. tegnap este készített nekem egy "szeretetcsomagot", így -igaz, hogy több részletben, futtában, munka közben- ma hosszú idő óta először reggeliztem hétköznap.
Munka után anyuhoz (M. is itt volt ebédre). Ebéd után vissza a városba: gyógyszertár, bolt(ok). Aztán házimunka anyunál. A blogot is itt írom még. Hamarosan megyek haza, azt hiszem, rögtön az ágyikómba...
