A minap esett a hó. Mit esett. Hóvihar volt. 2 centi megmaradó leplet jósoltak, szerencsére reggel csak hideg volt, de száraz utak.
Még mindig sok "ajándékot" kapok a gyerekektől. Ezt egy elsős kisfiútól kaptam, kis repülő. Gyurmaragasztó helyett igazi gyurma "ragasztóval". Azóta is a laptopom éke.
Annyi minden történik... És annyira nincs energiám írni... Mert borzalmasan tömények a munkanapok. (És nem én vagyok a legrosszabb helyzetben...)
Ma munka után továbbképzésem volt (németes, háromszor aludtam be, nem azért, mert unalmas volt, hanem mert annyira fáradt vagyok...).
Aztán este fél nyolc:
Sütöttem egy "kornspitz kiflit". Ezer éves receptem alapján. (Ez az eredeti reci, de a másik változat készült.) Egész szép lett, pedig vagy 10 éve nem sütöttem már. De nagyon egyszerű, kezdők is simán nekiállhatnak.
És hogy miért? Írtam már: gondunk van a fehér lisztes pékárukkal. És hogy ne csak Szafi lisztes zsömi legyen mindig, terveztem már, hogy megsütöm a régi recimet. Minden alapanyagot beszereztünk, és nem akartam holnap bolti, fehér lisztes dolgokat enni, hát inkább sütöttem. (Nem olcsók a maglisztek, viszont ettől nincs viszketés, nincs kiütés, nincs puffadás. Egyelőre. Amíg ezekbe is bele nem keverik a tücsöklisztet...)
Annyi minden történik... Annyi minden...
