2016. október 2., vasárnap

Hétvége

Ha ez a kép mesélni tudna!


Külön-külön se kutya a sztorink, no de a közös sem. :) 24 éve ismerjük egymást és vagyunk egy hullámhosszon, pontosan az első pillanattól kezdve. 1992-ben kezdődött, egy őszi napon, Szombathelyen, ahol hozzám, a tamási főiskoláshoz odajött a BDTF folyosóján egy szegedi lány... No de ez tényleg megérne egy -avagy jó pár- külön misét.

P-nak két lánya van, a nagyobbiknak, E-nek vagyok a keresztanyja. Szombaton volt a 10. szülinapi bulija (istenem, mintha tegnap lett volna, amikor egy hetesen a kezemben tartottam...). 



P. készített mindent (a torta volt csak cukrászdai), mindenki találhatott fogára valót.


Nem ettem sokat. Megkóstoltam a sütit és ettem pogácsát, na ezt nem kellett volna. Liszt. Volt gondom, de túléltem.


E. akinek csak lehetett, fonatkölteményt varázsolt a fejére, ez az enyém:


Jó volt látni őket, beszélni pár szót, megölelgetni a lányokat.

300 km vezetés pipa.



Vasárnapra eredetileg tervben volt a szokásos fél hatos kelés, de tegnap hazafelé iszonyatosan elfáradtam: nem látok sötétben vezetni. Irtózatosan nem. A sebességhatárokat nemhogy nem lépem túl, de el sem érem. Mindegy, hány ezerszer vezettem már egy adott szakaszon, ismerhetem, mint a tenyeremet, sötétben fogalmam nincs, hol vagyok. Hiába jelzi egy tábla, hogy 300 méter után jön a kereszteződés, ahol el kell kanyarodnom, megbecsülni sem tudom azt a távot, az időt se érzékelem, a szememet kinézem, amire nagy nehezen észreveszem a besoroló sávot és beügyeskedem a kocsit a kanyarba. Gyalogosan is így vagyok a dologgal, terepen önveszélyes vagyok akkor is, ha egy kissé megvilágított parkról van szó, és Isten mentsen meg a lépcsőtől (annak nappal sem látom a végeit). Szóval elfáradtam, hétre állítottam a vekkert.

Délelőtt feljött M., nagyon nem volt jól. Elmesélte, hogy egész éjjel hányt, és amikor nálam is alig tudott eltámolyogni a mosdóig, bevittem az ügyeletre. 

Nem a tervek szerint alakult a napom, enni azt ettem, ami épp volt, leginkább a tegnapelőtt sütött sonkás halmot (1 volt még) és a kakaós csigát. Meg zöldséglevest.

És nagyon meglepődtem, de nagyon örültem is, ugyanis hármasom lett a lottón!





Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha