Tegnapi vérnyomás. A műtét utáni 3. hétig többször volt 100 fölött (115 a legtöbb), azóta folyamatosan elég alacsony.
Ma próba volt: bírok-e menni az eddiginél kicsit többet folyamatosan. Mentem egy 4.5 km-es kört. Csak nagyon lassan ment, és a vége nem volt kellemes. De gyönyörűen sütött a nap, csak a kezem fázott kicsit. Gondoltam: lövök egy szép, éles, őszi színű képet, amiben csak a levelek vannak. Majdnem összejött.
Csütörtöktől szombatig megint erősebb fájdalmaim voltak. Tegnaptól kicsit jobb. Érzem belül a laparoszkópos sebeket és a méhem helyén és az alatt van egy folyamatos feszítő, egyben mindenemleszakad érzés. Fájdalomcsillapítót még nem vettem be. Nehéz aludni, mert még haskötővel is húzódik minden, plusz ezek az "új" fájdalmak nem könnyítik az elalvást, de a fentlétet sem.
Egész ügyesen megy, hogy nem ejtem le a dolgokat, figyelek, mert hajolnom még 2 hétig nem szabad és emelnem sem. A kádba való be- és kiszállásnál érzem talán a legjobban, hogy még nem tudom úgy emelni a csülkeimet, mint műtét előtt. A térdem alattig meg a mosakodás. A cipőt továbbra is sarokbeletuszolósan tudom felvenni, bekötni nem tudom. A zokni hirtelenbeleakasztós módszerrel kerül a lábamra.
Lassan egy hónapja nem vezettem.
Ma készítettem egy tökmagkrémet. És elfáradtam. :D De hát azért 6-10 hét a felépülési idő, hogy tényleg rendbe jöjjek.
Tegnap voltam boltban. A kaliforniai paprika volt a legolcsóbb a paprikák közül, így azt vettem 20%-os kedvezményes kuponnal. Három színűt szerettem volna, de csak piros volt. Amikor felvágtam, láttam, hogy kaptam azért sárgát is.
A vacsorám: vadlazac, édesburgonya, saláta. Minden alapanyagot M. hozott, a kaja pedig isteni lett. Itt is köszönöm.
Megkapta a suli az emailt a kötelező oltás elrendeléséről. (A főnököm fel is hívott, mert ugye táppénzen vagyok.) Sok szervezni valóm lesz a nagyon közeli jövőben.
