2022. április 16., szombat

Őrség 3. nap

1. nap itt

2. nap itt

3. nap/ Lendva itt

Pont felbukkant a nap, amikor reggel kidugtam a fejem a kis házikóból. :)




Reggeli.


Cicázás.



Átugrás (tényleg roppant közel van, innen Mohács-Pécs távolság) Lendvára, kilátó és vár.


Tényleg nincs messze és egyáltalán nem volt a séta se sok, se megerőltető, de amikor hazaértünk, leültem, Kun Béla felugrott az ölembe, és vagy másfél óra múlva arra ébredtem, hogy Bélával úgy elaludtunk kint, ahogy voltunk.




Megérkezett Csíkoska is. Jó nagy cica lett, két éve nem láttam. :)


Délután szauna (mert az is van a kis házban), jó volt felmelegítőnek, átmelengetett teljesen. (Szörnyen erős szél fúj, na és meleg sincs.)

Vacsorához indulásnál is itt volt Béci a háznál.


Ebédre fogkagyma krémleves volt tökös-mákos rétessel. Ez pedig a vacsi:


Lassan fél 9, alvás lesz. A több hónapos fáradtságot sajnos nem lehet 2-3 nap alatt kipihenni, de amíg van rá lehetőségem, élek vele.

Lendva

 Napos-felhős, de csapadékmentes idő iszonyatos széllel. 

Vinarium kilátó Szlovéniában, a Lendvához tartozó Hosszúfaluhegyen.

A -sajnos- szokásos megjegyzéses. Az utak a magyar oldalon legalább 50%-ban katasztrofálisak. A határátkelő szégyen. (Egyébként Auzstria lett volna a mai program, de oda ótás nélkül nem mehet az ember. Szlovéniában Rédicsnél semmiféle ellenőrzés, még csak határőr sem volt.) Amint az ember a határ vonalára lép -gurul-, az út tökéletes, nincs szemét, de még csak egy csikk sincs eldobva, minden tiszta, rendezett. Egyetlen düledező, omlófélben lévő házat nem látni, minden porta, rendes, virágos, szép... Én örülök, hogy királyunk bankszámláján dübörög a gazdaság, meg hogy előre megyünk, de az a paradicsom nem volt piros, nem lett sárga, hanem penészes, büdös és rohadt...

Szóval kilátó.



Itt is lenne egy megjegyzésem. Az árak- mint otthon. Ami furcsa volt: nem volt egy tiltó tábla sem. Nem volt dohányozni tilos, fűre lépni tilos, szemetelni tilos, megfordulni tilos... Nem volt biztonsági őr. A toronyba lifttel vagy lépcsőn is fel lehet menni, senki nem állt ott "terelgetni", megállítani, megvetted a belépőt és szabadon mehettél, kezelhetted a full modern liftet vagy mehettél a lépcsőn.





Fent sem volt egyetlen tiltó tábla sem, még kihajolni tilos sem, csak a szabadság és a csodás látvány.



Az utolsó előtti szint egy üvegezett terasz.



Innen lépcsőn mentünk a tetőre, volt huzat rendesen.











Épp egy megnyitó ünnepségbe csöppentünk, rengetegen voltak.




Egy keskeny, végig jobb minőségű úton mint itthon a legtöbb főút, lehetett autóval felmenni a kilátóig, volt -ingyenes- parkoló is, ugyanezen az úton lefelé -szintén van -itt is ingyenes- parkoló- van a lendvai vár. A parkolótól gyalog lehet felsétálni, rendesen meredek.




Lendva anno a Zala vármegye egyik központi települése volt. A vár ma kiállításoknak ad otthont.







Mindenhol beszélnek magyarul, mindenhol minden ki van írva magyarul is.

Lendva pár kilométerre van a határtól, aki erre jár, annak érdemes átruccannia. Akkor is, ha csak arra kíváncsi, hogy mindenhol Magyarországon kívül olyan rossz-e, mint ahogy királyunk állítja...

Őrség 2. nap

 Péntek.



Reggeli.


Kis kirándulás: Szalafő.











Ebéd Őriszentpéteren, az Ómama kávézóban. 



Pihenés. Konkrétan alvás.


Kun Béla.




Változékony időben kisütött a nap, irány napozni-sétálni.













Vacsora. Határcsárda vendéglő Bajánsenyén (tényleg a határszélen).



Itt már látszott, hogy zivatar jön.


Visszaéréskor a kis házikónknál bal és jobb oldal.


Irtó gyorsan jött ez a felhősáv, le is szakadt utána az ég.


Nem gond: mentünk szépen aludni.