2016. december 8., csütörtök

Ausztria 14/14., este

Mosás, vasalás, takarítás, főzés (...), minden kész. Délután le kellett dőljek fél órára. Még ha nem is aludtam, feküdtem csukodt szemmel és A. is csöndben volt, pihentem, szusszantam kicsit.



És este kimehettem fél órára.


R: 2 vajas kenyér, kávé
E: zöldség krémleves, zöldséges pulyka
V: sonka

Mozgás: 5 km


14/14. nap, reggel

Fáradt vagyok. Csodálattal nézek fel minden ápolóra, minden anyára, akik fáradhatatlanul mosnak, főznek, takarítanak, megértenek, mosolyognak, nyugtatgatnak és egy szavuk sincs. Nekem itt az a szerencsém, hogy két hét után felteszem a kezem és két hetet "pihenhetek" otthon. Nagyon nehéz egy nem demens betegnél is, de elbutulttal... Hú! Mindezt sokszor több napon keresztül folyamatosan, amikor nem jön senki a családból, hogy felváltson és kivehessem a pihenőmet. Pedig itt lehetőség van arra is, hogy helyettest kerítsenek erre a napi két órára, kisegítő vagy szakképzett ember is jönne, csak ugye ezt egyeztetni kell, aztán meg fizetni... És többe kerül, mint az én napidíjam (megjegyzem: azért kemény támogatást kapnak a 24 órás ellátásban lévő demensek családtagjai (is) a TB-től havi szinten).

Fáradt vagyok. A két hét -nekem- rengeteg egy demens beteggel. Fogalmam nincs, honnan van ennyi türelmem, honnan merítem az erőt minden egyes nehéz nap, nehéz óra (órák) után az újabb mosolyhoz, a nyugodt hangnemhez. Talán mert tudom: másnak itt semmi de semmi értelme.

Fáradt vagyok. Iszonyatosan sok itt a házimunka. Hatalmas a ház, napi szintű az ágynemű -és egyéb- mosás, minden fehér vagy világos, ha egész nap csak felmosnék, akkor is koszosnak látszana. Ha felvennének egy bejárónőt napi 4-5 órában, még akkor is akadna munkám bőven. És ugye egyáltalán nem mellesleg itt van A., aki folyamatos figyelmet igényel. (És én ugye elvileg ezért lennék itt.)

Fáradt vagyok. A fizikai fáradtságot két nap alatt kipihenem, most sikerült sokat aludnom is éjjelente, erre is elég lesz otthon 2-3 nap, de az idegi fáradtság az roppant kimerítő. Tudom: lesz otthon két hetem. (Amikor legszívesebben nem főznék, nem mosnék, nem takarítanék, csak kényeztetném magam egy wellness hotelben... Álom-álom...)

Egy nap van vissza, a mai. Holnap ilyenkor már a csomagom ki lesz készítve a kapuba és délelőtt megjön értem a kisbusz.