2017. december 17., vasárnap

Az elmúlt néhány nap

Hétfőtől újra dolgozom 2.5 hét táppénz után.

Mesés keddi napfelkelte munkába induláskor.


Mesés vacsora M. jóvoltából: lazac, édesburgonya.


Stau hazafelé a munkából, Geresdlakon kiborult egy cukorrépa szállítmány az útra.


Ez volt az utolsó, sőt régóta az első alkalom, hogy készültem kajával, itt is csak két napra.


Meghívás a Cafe Frei-be, most ausztrál dió kávét ittam, hát megint nem csalódtam, ez is mennyei volt, mint a múltkori nicaraguai dohány kávé.


És karácsonyra kaptam:


Ahhoz képest, hogy idén -IS- megbeszéltük, hogy nincs ajándékozás, már kaptam futócipőt, lebkuchent, kávét (...) ...






A kezem egyébként egész jó. Amióta másfél hete Dávid rendbe rakta, amit tudott, alapból egyáltalán nem fáj. Fájdalom a csontokban maradt néhány helyen, bizonyos mozdulatokkor jön ki (emelés, fogás, kupak lecsavarás, nadrág felhúzás...), de remélem, majd ez is idővel javul. Nem panaszkodom: másoknak ennél százszor nagyobb gondjai vannak.

Azt mondják: az emberi sejtek hét évente kicserélődnek. Nekem már ezek szerint hatszor megtették, de ebben a 43. évemben is történhetett valami, mert sokszor nem ismerek magamra. 

  • Mindig szerettem korán kelni, legtöbbször reggel edzettem. Mostanában kín a felkelés, hétvégén képes vagyok délig aludni. Aztán ebéd után is ledőlök. És este simán elalszom...
  • Reggelente úgy szoktam ébredni, hogy hupsz, ki az ágyból, 5 perc múlva indulhatott a nap. Mostanában nagyon erőlködnöm kell, hogy felkeljek az óracsörgéskor, mert tudom: ha visszacsukom a szemem, akár csak egy pillanatra is, akkor visszaalszom. Ha fel is kelek, egy jó fél óra kell, amire összeszedem magam annyira, hogy bármire is képes legyek.
  • A kajálásom az eddigiekhez képest katasztrofális. Konkrétan egy ideje csodásan elélek, ha van csoki. Mondjuk olyan, amiben olajos magvak is vannak. De csoki mindenképpen legyen rajta. Egész jól laktat, mennyei, hiszen imádom a csokit. A cukormentes kilőve, egyszerűen azért, mert a fruktózos és mesterséges édesítőszeres (maltit, xillit...) dolgoktól heveny hasmenésem lesz. A cukrostól "csak" a cukorsokk jön, az sem kellemes, de elviselem. És valahogy nem tud érdekelni, hogy mit teszek magammal, az eszemmel tudom, mit teszek, de most valahogy tényleg nem érdekel. Mindig mondom, hogy egy hízóversenyt simán megnyernék, de ez sem igaz: a minap rákukkantottam a mérlegre, hogy biztosan vagyok már 70 kiló a sok csokitól és a konkrétan tápanyagot egyáltalán nem tartalmazó étkezésemtől, de "csalódtam": fogytam fél kilót...
  • A teremben még mindig nem tudok súlyzózni-gépezni a kezem miatt, a futópad az, ami megy, de terembe is ritkán megyek. Hogy itthon megmozduljak, az mostanában szóba sem jöhet. A km-ek gyűlnek, de az sem zavar, ha nem jön össze x km idén, hiszen tavaly volt cél a 2016km, idén nincs célom a km-gyűjtéssel.
  • Fura vagyok -magamnak- a suliban is. Valahogy nem tudok kiakadni, bármi(rossza)t csinálnak a gyerekek. Nincs megbeszélés, meg ejnye-bejnye, meg szituációs játék, meg "szentbeszéd", mert egyszerűen elnevetem magam. Mondjuk fura, mert ez nagyobb hatással van a gyerekekre, mintha rájuk dörrennék. 
Bla-bla...

Persze, hogy van néhány, néha sok nyűg, baj, kellemetlenség, de szerencsés vagyok, mert egyik sem olyan, amit ne lehetne így vagy úgy megoldani. Most ez van, most így van, minden változik, lesz minden majd máshogy is. A tökéletességet nem rólam mintázták, sokszor a jótól is messze vagyok, de akkor meg az van. 

Most meg megint este. A kis mormotának még van pár elintézendő dolga alvás előtt, és holnap munka. Az utolsó munkahét 2017-ben.

2017. december 16., szombat

Filmajánló: Star wars 8


Még néhány eredeti szereplővel, 3D-ben, végig izgalmas, végig pörgős, végig 3D-s. Kis humor, néhány csavar... Irtó jó film, végre egy IGAZI MOZI. Mindenkinek ajánlom, aki végig tud ülni 3 órát.

2017. december 12., kedd

Mozgás összefoglaló (49. hét)

Pénteken D. úgy helyrerakta a kezemet, hogy habár még nem 100%-os, de szombaton elmentem terembe, kizárólag futópadra, és semmi gond nem volt. Íg mentem vasárnap is. Nem tudom elmondani, mennyire jó volt újra mozogni közel két hónap után. Türelmes vagyok, de már várom, hogy újra mehessek a gépekre is súlyzózni.



H K SZE CS P SZO V
séta


-
séta


séta séta futás futás

A 49. héten: 39 km
2017-ben eddig összesen: 1861 km.


Mozgás 1-2. hét itt
Mozgás 3. hét itt
Mozgás 4. hét itt
Mozgás 5. hét itt
Mozgás 6. hét itt
Mozgás 7. hét itt
Mozgás 8. hét itt
Mozgás 9. hét itt
Mozgás 11. hét itt
Mozgás 12. hét itt
Mozgás 13. hét itt
Mozgás 14. hét itt
Mozgás 15. hét itt
Mozgás 16. hét itt
Mozgás 17. hét itt
Mozgás 18. hét itt
19. hét itt
20. hét itt
21. hét itt
22. hét itt
23. hét itt
24. hét itt
25. hét itt
26. hét itt
27. hét itt
29. hét itt
30. hét itt
32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt
38. hét itt
39. hét itt
40-41. hét itt (nyaralás)
42. hét itt
43. hét itt
44. hét itt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2017. december 11., hétfő

Hétfő: vissza a való világba

Két hét táppénz után győztem az agyamat összeszedni a suliban. 🙂Jó érzés volt úgy visszamenni, hogy mindenki örült nekem. Szegény kolleganők főleg: mivel nem kaptak segítséget, ők ketten helyettesítettek engem két és fél hétig, ami azért durva.

Itthon is győzöm magam visszaállítani a munkás hétköznapokra: ha enni akarok, kénytelen vagyok főzni, időben kell aludni menni, ha nem mosogatórongyként szeretnék felkelni... Főztem, egyelőre két napra. A táppénzes fizetés miatt végképp nem engedhetem el magam, így totál egyszerű az étek (bár a tojás majdnem olyan drága már, mint a hús): tojáspörkölt. Ami a képen undorítóan néz ki, saját szemmel nem az, mennyei az illata és most nagyon finomra sikeredett. Hozzá korántsem ideálisan sült virsli. A legolcsóbb. És -mindet elolvastam- érdekes módon az egyik legrövidebb összetevős listája ennek volt. Két adag csokokrém van a kisebbik dobozban. Arra az esetre, ha megéheznék. Jobb, ha van nálam valami harapnivaló pluszban. A reggeli ma délután sütött kenyér lesz és keto kávé. Vacsorára a húspogácsa a hűtőben, majd este frissen kisütöm, bőven elég -kellemetlen-, hogy az ebédeket hidegen eszem munkanapokon (nálunk se tanári, se semmi, így mikro sincs, se tűzhely, no de ez nem a ragnarök).

A netezést is csökkentenem kell, van mit ténykedni a "való világban".

Megyek is, előkészítem a hálószobát iglunak. 😀

2017. december 10., vasárnap

Vasárnap

Hú, miket talál az ember a neten, a boltokban... Paleo csoki, hozzávalók: méz, mogyoró, édesítőszer, blabla... Nem is értem, búzaliszt miért nincs benne. Paleo süti, összetevők, első: tojáspor. Innen én már nem is olvasok tovább. Net, ingyenes edzésprogram, letölthető. Megnyitod, dumadumaduma, például arról, hogy a HIIT edzés 48%-kal több zsírt éget hasról bármi másnál,


aztán "most xplwo Ft helyett csak aksdh Ft-ért.


Nagyon ritkán, ha mamiéknál vagyok és megy a tévé, belefutok pár reklámba. (Már vagy 5 éve nem tévézek.) Hát akkor szoktam agyfrászt kapni. Hihetetlenül ügyes, manipulatív, érzelmekre ható reklámok vannak, csakis a Vásárolj, mindegy, mit, csak vedd meg!- elv a lényeg. Mindenki vásároljon persze kedvére amit és amennyit csak akar, én meg ezt a témát is befejezem. :)

Sok dolog van, amik miatt sokszor kedvem lenne dohogni, tudnék dühöngeni, sikítozni, rázni a fejem (...). Igazából semmi értelme. Eleve mert én sem vagyok tökélestes, én is hibázok. És mert habár a világ nem válik rózsaszín álomfelhővé tőle, de a jó dolgokra fókuszálni mégiscsak jobb. Csupán azért, mert azoktól nem leszek mérges, lehangolt, ideges, bosszús (...). 

Mai apró jóságok?

Jól aludtam.
Nem voltam fent hajnalban köhögőroham miatt, se amiatt, hogy melegem van. (Amikor csak tehetem -ha nincs nagy szél vagy nem szakad az eső-, nyitott ablaknál alszom, radiátor elzárva, szobaajtó csukva; rajtam zokni, naci, póló; alattam meleg pléd, rajtam két takaró. Ma reggel 15 fok volt, amikor felkeltem, szuper, friss levegő.)
Jól ébredtem, nem fájt a kezem.
Főztem kávét. Imádom.
Finom volt a kedvenc reggelim.
A húgom levizsgázott, gyermek jóga oktató lett.
Sütött a nap.
Rend van a lakásban, mert végre elpakoltam. (Hú, ebben nagyon trehány tudok lenni. Na ja: a zseni ugye az, aki uralkodik a káoszon. ;) )

Délután négykor még azon agyaltam, mi legyen az előre főzéssel. Mert hogy holnaptól megyek dolgozni. Aztán inkább készítettem vacsorát. Max viszek rántottát.

Nem kérte, mégis szeretném itt is kicsit reklámozni Dávidot, aki visszaadta a kezemet.


A Facebook oldalán minden infót megtalálni róla, videókat a kezelésekről, érdekes cikkeket ír és oszt meg. Bátran és szívesen ajánlom, ha szükség lenne rá.

Na jó, ennyi kuszaság után lassan kikapcs, összeszedem a cuccomat meg magamat holnapra. Aztán jöhet a megváltó alvás. A szoba már "behűtve".

Mocorgó ✅

Nem hiába osztom meg mostanában Sz. gondolatait motivációként. Ő "egy nő a sok közül", aki totál egyszerűen egyik pillanatról a másikra fogta magát és belecsapott a lecsóba, azaz az életmódváltásba. Minden faxni nélkül. Nincs nasi, odafigyel az étkezésre, elkezdett mozogni. Nem gondolkodik, nem agyal, csinálja. Egy csoportban minden nap bejelentkezik, ír pár sort. És ezek a gondolatok annyira motiválóak, hogy megkértem, hadd tegyek közzé néhányat a blogon, nekem sokat segít, és biztosan másoknak is iránymutató lehet. Ezer a dolgom, holnap már meló, de Sz. megint "rábeszélt", hogy menjek csak le a terembe.


Motiváció


kép innen


"50.nap

Hát basszus alig akarom elhinni,h félszáz napja csinálom és kitartok. 

Ami az első napokban-hetekben nehéz,furcsa,idegen vagy megerőltető volt,az ma már lazán megy,mintegy napi rutinná vált. Már nem okoz gondot,h nem ehetek édességeket,már nem szippantok mélyeket nyálcsorgatva,ha megérzem a frissen sült pékárú illatát,már nem akarok a kenyér után nyúlni,már nem zavar,h máshogy étkezek.
Természetes lett,h kenyér helyett pufirizst eszek,természetes lett,h édesség helyett gyümölcsöket-zöldségeket,természetes az is h bulgurt,kölest,barnarizst eszek...amikről korábban azt sem tudtam mi fán terem. 
Sok mindent megtanultam ebben az 50napban. A táplálkozással,a mozgással kapcsolatban,de legfőképpen a testemmel,magammal kapcsolatban. 
Világ életemben kivülről vártam mindent. Vártam,h majd kivülről jön vmi nagy boldogság,elégedettség,elszántság,akaraterő. És amig vártam addig irigykedve néztem azokat,akik vékonyak,jó alakúak,akik sportolnak,akik konditerembe járnak,akik futnak. Irigyeltem a kitartásukat,az akaraterejüket. 
Mit csináltam én amig vártam a kivülről jövő csodát,és irigykedtem?
Semmit!!! 
Hol voltam én,amig az általam irigyelt emberek,éppen lemondtak,küzdöttek,izzadtak,futottak,gyúrtak...bármit csináltak???
Ültem a hájas seggemen magamat sajnálva,közbe-közbe befalva egy tábla csokit,lazán elropogtatva egy zacskó kekszet,vagy a karácsonyfa alatt betoltam egy szál bejgit...és csak vártam. 
Ezalatt az 50nap alatt rájöttem,h nem kivülről kell várni a csodát,nem fog az jönni. Hanem magunkba kell nézni,kicsit befelé fordulni. Olyanok vagyunk,mint egy kincsesbánya,csak fel kell tárni magunkban,ami mindig is ott volt,amit kivülről vártunk. 
Ott van bennünk az elhatározás,a kitartás,az akaraterő,ott van bennünk minden csoda. 
-Jah és zárójelben megjegyzem,h ma volt a súlymérés. 50nappal ezelőtt 87,7ről indultam,ma 78,9kilót mértem-zárójel bezárva " Sz.

Motivációk:

Csepregi József itt

Dia itt
BBG itt
Izabella itt
Suzzy itt
Saci itt
Barbara itt
Hús-vér motiváció 52., G. itt
Hús-vér motiváció 51, R. itt
Hús-vér motiváció 50, Ábrahám Pál itt
Hús-vér motiváció 49, Jose itt
Hús-vér motiváció 48 itt
Eddigi Hús-vér motivációk itt
Keto motiváció:

LCHF: Susan itt

LCHF: Kat itt

LCHF: Amanda itt

LCHF: Fatima itt


LCHF: Frida itt



LCHF: Lindha itt


LCHF: Lisa itt

LCHF: Christine Cronau itt



LCHF story: Maria Emmerich itt
LCHF sztori: Rheanna itt




Derek sztorija itt

Telaine története itt

Tony története itt

LCHF story: Zuzka itt

Egy házaspár története itt
Csak a cukor elhagyásával mennyi változás! itt

Egy idősebb házaspár története itt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha




2017. december 9., szombat

Szombat: újrakezdés

Ha már tegnap Pécs, no meg útba is esett, akkor kis nézelődés a karácsonyi vásárban.

Szeretem ezeket a fényeket, az illatokat.

Bizonyos szempontból jól hangzik, hogy itthon voltam két hétig. A táppénz már annyira nem. Az meg főleg nem, hogy sajnos okom volt rá. Ez a kézfájdalom borzalmas volt, az orvosokhoz rohangálás is. Közben átestem egy hányós-hasmenős víruson és két nap mensis görcsölésen is, kétszer voltam Pécsen a kezem miatt, gyógyszerekre-kezelésekre elköltöttem két havi téli fűtésdíjat... De a lényeg: sokkal (!) jobb a kezem, hétfőn megyek dolgozni, így ideje kicsit összeszednem magam, "újrakezdeni" a dolgokat.

Étek:

Hát mostanában lecsúszott ez-az. Kis Lebkuchen, kis szaloncukor, kis sütike, kis csokika... Ez nem is lenne nagy gond, csakhogy két hónapja nem volt edzés. Még séta is csak nagyon ritkán, és nem is nagy. No ennyitől nem híztam el, csak azért érzem a plötyiséget, és látom is. No ez sem katasztrófa, csak ezt nem lehet folyamatosan csinálni (a nassolgatást), mert abból bizony gondok lennének. 

Decemberben nem leszek szigorú magammal, mert itt vannak az ünnepek, szaloncukor is csak ebben a hónapban van, most is azt mondom, mint eddig is: nem karácsonykor és nem 2-3 nap vagy egy hét alatt lehet elhízni, hanem az év többi napján, ha az ember nem figyel oda, ha folyamatos a túlevés, ha mindennapos az édesség, a cukor. Azért jobb lesz, ha nem lesz itthon nassolnivaló, mert ha megtalálom, tutira megeszem.

Nem csinálok nagy faxnit az evésből. Sok dolog van itthon, azokat igyekszem használni. Boltba menni már nem is szeretek, mert csak dobálgatom a hátasokat a folyamatosan emelkedő, botrányos áraktól. 


Ma nagyon sütizhetnékem volt. Jöhetett volna szinte bármilyen, csokis, mákos, diós, csokiöntetes, puha, kemény (...). Aztán megint csak elővettem a jobbik eszemet és összedobtam egy paradicsomos csirkét kis salátával. Kompenzálásként ettem 3 kis kocka csokit "desszertnek".


Mozgás:

Konkrétan tényleg szinte előről kell kezdenem. Két hónap kihagyás nem kevés, és a kezem még nem 100%-os, szorítani, nehezet fogni-emelni még fájdalmas, így hát a súlyzózás még kilőve.

Ma régóta először elmentem terembe, kizárólag a futópadra.



Este pedig levittem sétálni a kutyát. Ami ugye nincs, de akkor is le kell vinni. ;) Így összesen 11 km haladás a mai.

Munka:

Remélem, jól bírja majd a kezem a napi 60km vezetést. Meg a sulit. De ez a jövő (hét) zenéje. 

Kajával készülnöm kell, ezt el ne felejtsem.