Ha jógáznék, így néznék ki, mint a képen. Már reggel, munkába indulás előtt öltözés és cucc összekészítés után. Napközben is szünetekben, amikor ügyelek az udvaron, emailt olvasok, kérdezek, a kollegákkal szervezünk, összepakolom a cuccost a következő órára és elkezdem be is hordani a terembe, mert általában "két fordulós", elszaladok mosdóba.... És főleg hazaérkezés után.
Korán terveztem aludni menni, de mégis megerőszakoltam magam, legépeltem a műtéttel kapcsolatos kérdéseimet és elküldtem azoknak a sorstársaimnak, akik már túl vannak rajta és vállalták, hogy segítenek, megkereshetem őket. Egyikükkel videochaten sikerült beszélni is. Nagyon hasznosak ezek a beszélgetések, és hihetetlenül segítőkészek a sorstársak. Ez teljesen olyan, mint egy nagy család, amit a szenvedés, a fájdalmak, a görcsök, a műtét, a specialisták kovácsolnak össze.
Minden Blogolvasónak is köszönöm a segítséget, a tanácsokat, hogy összehoztatok olyanokkal, akikkel tudok a gondommal kapcsolatban kérdezni, beszélni.
