Ja igen, csütörtök. Csak onnan tudom, milyen nap van, hogy megnéztem a naptárban. Iszonyatosan robog az idő, holnap vége az augusztusnak is. És most, hogy ezt a három mondatot leírtam, bevillant -megint- a Galápagos, Vonnegut könyve, amit éppen olvasok. Olyan tekintetben, hogy lehet, hogy tényleg túl nagy az agyunk, ezért gondolunk olyasmikre, amik nem fontosak. Ezért agyalunk túl dolgokat, amire egyébként semmi szükség nem volna, csak bonyolítjuk vele a saját életünket...
Gyakran emlékeztetem magam arra, hogy azzal foglalkozzak, ami fontos. Ez a gondolat konkrétan is felmerül bennem, de sokszor csak úgy átsuhan az agyamon. És az erre érkező gondolat mindig ugyanaz: Csak a szeretet számít. Ezt a szívemmel is érzem. Jó ideje. Ha pedig bármilyen kérdésem adódna, amire nem tudom a választ, megnézem A viskó című filmet. Eddig rengeteg választ találtam már benne. És ma a húgom blogján jött szembe valami, ami tetszik:
