2013. február 6., szerda

Bikini projekt 5

2012. januárját írtuk, amikor eljött nálam az a bizonyos kattanás, hogy naésakkorénmostegyszerésmindenkorramegmutatom! Így, egy év után elmondhatom, hogy nem bántam meg egy esti korgó gyomrot sem, egyetlen izzadtságcseppet sem az edzések alatt, egyetlen munkába kajadobozolást és egyetlen fehérjenyammogós vacsorát sem. Viszont annyira rutinná vált a figyelés a kajára, az edzés, hogy itt az ideje, hogy átgondoljam a dolgaimat. Ugyanúgy, mintha csak ma kezdeném az egészet.
 
 
Amikor 3 éve elhatároztam, hogy lefogyok, igazán nem hittem abban, hogy sikerülhet. Aztán tavaly, a kattanással jött a hit is, és lám, megcsináltam: lefogytam 21 kilót.
Most alig 1-2 kiló van vissza az álomsúlyig, és ott tartok, ahol a másik céllal voltam anno: kicsit félek attól, hogy tényleg sikerülhet, miközben valahol belül tudom, hogy megcsinálom. Vissza kell nyernem a hitemet, hiszen volt már cél, amit megvalósítottam, és az 1000 %-os hit nélkül nem ment volna.
Megvan a célkitűzés, a bícsbádi. Megvan az eszköz is: értékes táplálkozás és edzés. Ha rendet rakok a fejemben, meglesz az a hiányzó 1 % is a 100 %-os hithez, és akkor tényleg nem lesz megállás.
Ha most kezded az életmódváltást, ha most jött el a kattanás, hogy igen: változtatok az életemen/táplálkozásomon/alakomon, akkor -szerintem- fontos, hogy tudd, miért csinálod. És hinned kell magadban. Kell, hogy legyen egy -vagy több- rettenet jó okod, indokod a döntésedre. És nem árt kellően motiváltnak lenni, hiszen én is tapasztaltam és tapasztalom, hogy az idő múlásával kopik az eredeti lendület. Anno egy fél füzetet teleírtam azzal, miért csinálom. Azóta a blogra is sokminden felkerült, sokat segíthet, ha elő tudod kapni a leírt indokaidat, jó kis fejbekólintás lehet, ami néha nem árt, ha pl. nincs kedvem edzeni.
A blogon a "motiváció", "Hús-vér motivációk", "Csak úgy..." címszavaknál rákeresve is hamar megtalálom a kellő fenékbebillentést.
Hogy jól álljon a bikini, tehát motiválódjunk!


Életem első zsömije

Nem diétás, nem CH csökkentett, de az enyém, és életemben először sikerült, és belül tömör gyönyör, és puha, és omlós(z)... :)
 
Tökmagos liszttel készült, a csomagoláson lévő utasítás szerint.
 
Jujj, hát most nagyon örülök ám!! :)

Recept: Tojásos zöldségmuffin

 
A mai vacsim rakott zöldség, de most máshogy szeretném enni.
 
Hozzávalók:
200 g vegyes zöldség (brokkoli, karfiol, sárgarépa, borsó) (A borsó nem paleo.)
50 g vöröshagyma vékony csíkokra vágva
2 tojás
3 tojásfehérje
csöpp ételízesítő
csöpp oliva olaj
 
 
Elkészítés:
A zöldségeket kevés ételízesítővel félkészre pároltam.
Elosztottam az oliva olajjal megkent muffin formákba. (Nekem 8 db lett.)
Felvertem a tojásokat és a fehérjéket.
Elosztottam a zöldségmuffinokon (4-5 ek tojás jutott egyre).
Forró sütőbe toltam.
Kábé 15-20 percig sül. Villával érdemes ellenőrizni, megsült-e középen is.
 
1 db:
35.5 kcal, 3.2 g F, 2.2 g CH, 1.4 g zsír

Rohanós délelőtt

Megreggeliztem. Isteni sonkát ettem, igazi, stájer biosonkát, amit ajándékba kaptam kint E. lányától, maga szerezte be a Bauernhofról. A zsíros részét nem eszem meg, mert nem szeretem. Levágtam, azt odaadom anyuéknak: szeretik is, meg főzéshez is jó.
 

 
Aztán pénzügyek, bank, időpont egyeztetés a volt melóhellyel (papírok, egyebek), időpont az autószerelőnél olajcserére, időpont a kozmetikusnál tisztításra (2011-ben voltam utoljára kozmetikában...), hazaszaladtam egyszer, megettem a tízórait, az öt darab zabkekszet (ez most bóóóti, de jövő héten nagy sütésbe szeretnék fogni, többek között a zabkeksz is szerepel a tervezett cuccosok között) az egy darab almával.
 

Aztán rohanás tovább: végigjártam a boltok akciós pultjait, régi szokásomhoz híven. Beszereztem egy jó meleg pulóvert, és a DM-ből egy rakás cuccot potom áron: hajvégápolótól kezdve hajfestéken át egészen a kivitelre tökéletesen megfelelő előcsomagolt zsömiig tényleg sok akciós cuccot kaptam. Néztem kabátot és csizmát is, de nem találtam megfelelőt. Aztán újra haza (jó nagy kerülővel: imááádok vezetni; majd sikeresen bevonzottam egy parkolóhelyet a bejárat mellett), kipakolás, ebéd: tonhalas tészta.
 


Megettem egyúttal az uzsonnámat is, az egy adag salátát. Ugyanis fél óra múlva rohanok tovább. Ez lesz a nap legkellemetlenebb része: fogorvos... A november óta sajgó fogamat kell rendbetetetnem, remélem, nem ilyen elhúzódós-visszajárogatós kezelgetés lesz belőle...
Még a zöldségesbe kell beugranom a dokitól hazafelé, ugyanis vacsorára kiötlöttem egy másfajta hamis rakott krumplit, mint amit a múltkor ettem.

Reggeles, megjegyzéses

Upsz, hát igen: itt jön a képbe a szitu, amikor az ember lyánya tervez, az Isten meg ugye végez. Jaj, nagy mestere vagyok a tervezésnek, komolyan, lassan megírom belőle a doktorimat, csupán már csak egy "Vedd má' figyelembe a körülményeket is a tervezésnél!" című alapozó kurzusra kellene sürgősen beiratkoznom, hogy aztán teljes legyen az a bizonyos összkép...

itt


Szóval a lényeg: tegnap este, amikor aludni mentem, egyszerűen nem tudtam az olvasásra koncentrálni, mert csak úgy elkezdtek rajzani a gondolatok a fejemben: edzés..., kaja..., ügyintézés..., fogorvos..., hivatalos email..., ezt ide kell vinni..., hú, ezt meg fel kell adni..., ne felejtsem el felhívni..., ezt még meg kell szervezni...  Aztán -mintha tényleg kigyúlt volna egy lámpás a kezemben a sötét erdei úton- jöttek a tiszta gondolatok is. Eleve fura az egész helyzet, hiszen először vagyok túl egy kinti két hetes munkán, először utaztam haza két hétre, és fogalmam sem volt arról pl., hogy azért fárasztó ez a dolog. Egyszerűen túlterveztem magam, pl. az edzéssel. Mert a héten ezer az intéznivaló, mire a fél családot végiglátogatom, el is telik ez a hét. Plusz fogorvos, ez meg az: nem lesz időm és energiám a dupla edzésekre. Pedig már kint elterveztem, hogy megcsinálom két hét alatt az egy hónapos LMP-Asylum hybridet, hiszen imádom mindkettőt (na jó, főleg az Asylumot), és ugye elvileg -gondoltam én- az itthoni két hét csak az enyém, semmi dolgom... A kajaterv (itt) okénak látszik, bár lesz a héten 3 nap utazásosdi, ebből 1 buszos, de ezen lehet kicsit átszervezni-variálni anélkül, hogy gond lenne. Egy nagyon kedves ismerősömmel konzultáltam a dologról, aki arra bíztatott: tartsam a jól bevált étrendemet, és egyelőre egy kis célt tartsak a szemem előtt, aztán így sorban haladjak a nagy cél felé. Nagyon igaza van: nem kell két hét alatt megváltanom a világot. Aki ismer, tudja, hogy mindent megteszek azért, hogy meglegyen a bícsbádi; azt is tudja, hogy nem fogom feladni. Viszont ez a két hét itthon-két hét külföldön merőben új felállás, meg kell szoknom, bele kell jöjjek ebbe az új ritmusba, és akkor megint helyreáll az egyensúly. Edzés tehát lesz. Az eheti dolgok-intéznivalók mára nagyjából körvonalazódtak, így ma délelőtt mglesz a fejemben az edzés tervezete is. Megyek is, indulok a dolgomra, hogy legyen időm mindenre, amire szeretném. :)