2012. januárját írtuk, amikor eljött nálam az a bizonyos kattanás, hogy naésakkorénmostegyszerésmindenkorramegmutatom! Így, egy év után elmondhatom, hogy nem bántam meg egy esti korgó gyomrot sem, egyetlen izzadtságcseppet sem az edzések alatt, egyetlen munkába kajadobozolást és egyetlen fehérjenyammogós vacsorát sem. Viszont annyira rutinná vált a figyelés a kajára, az edzés, hogy itt az ideje, hogy átgondoljam a dolgaimat. Ugyanúgy, mintha csak ma kezdeném az egészet.
Amikor 3 éve elhatároztam, hogy lefogyok, igazán nem hittem abban, hogy sikerülhet. Aztán tavaly, a kattanással jött a hit is, és lám, megcsináltam: lefogytam 21 kilót.
Most alig 1-2 kiló van vissza az álomsúlyig, és ott tartok, ahol a másik céllal voltam anno: kicsit félek attól, hogy tényleg sikerülhet, miközben valahol belül tudom, hogy megcsinálom. Vissza kell nyernem a hitemet, hiszen volt már cél, amit megvalósítottam, és az 1000 %-os hit nélkül nem ment volna.
Megvan a célkitűzés, a bícsbádi. Megvan az eszköz is: értékes táplálkozás és edzés. Ha rendet rakok a fejemben, meglesz az a hiányzó 1 % is a 100 %-os hithez, és akkor tényleg nem lesz megállás.
Ha most kezded az életmódváltást, ha most jött el a kattanás, hogy igen: változtatok az életemen/táplálkozásomon/alakomon, akkor -szerintem- fontos, hogy tudd, miért csinálod. És hinned kell magadban. Kell, hogy legyen egy -vagy több- rettenet jó okod, indokod a döntésedre. És nem árt kellően motiváltnak lenni, hiszen én is tapasztaltam és tapasztalom, hogy az idő múlásával kopik az eredeti lendület. Anno egy fél füzetet teleírtam azzal, miért csinálom. Azóta a blogra is sokminden felkerült, sokat segíthet, ha elő tudod kapni a leírt indokaidat, jó kis fejbekólintás lehet, ami néha nem árt, ha pl. nincs kedvem edzeni.
A blogon a "motiváció", "Hús-vér motivációk", "Csak úgy..." címszavaknál rákeresve is hamar megtalálom a kellő fenékbebillentést.
Hogy jól álljon a bikini, tehát motiválódjunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése