Tegnap este időben kikapcsoltam a netet, kell az alvásterápiához. Kimentem a konyhába, hogy elkészítsem a Guten Abend teát (orvosi javaslat), amikor is megláttam azt, ami felett máskor elsiklik a szemem. E. küldött két doboz kekszet. Volt már ilyen, elajándékoztam. Most is azt terveztem, hogy tovább adom. Csakhogy nem így történt. Megláttam, megkívántam, kibontottam és bekebeleztem. Nagyon finom volt. Mind a két dobozzal. Összesen 1289 kcal, 63g zsír, 169g CH (!!!), 15g fehérje. Nagyon, de tényleg nagyon gyorsan ágyba kerültem aztán, a ketózis után ekkora adag (cukros) szénhidrátbevitel pár perc alatt rendes kómát okozott. Rosszul voltam, de leginkább nagyon szédültem, émelyegtem, és a Jó estét tea nélkül is hamar elaludtam. Reggel meglehetősen kómásan és fejfájással ébredtem. Hasmenésem nem volt, ezen csodálkoztam. Ezen viszont egyáltalán nem:
Meg(t)ettem, nem bánom, hülye voltam, vállalom. De soha többé nem csinálok ilyet, hogy pár perc alatt befalom a máskor két heti szénhidrát adagomat, hiszen ez -szerény véleményem szerint- nagyon veszélyes is lehet.
A délelőtt ügyintézéssel telt a városban. Közben aztán a hasmars is megjött, de az edzést is megcsináltam, aztán szundítottam is egyet. Fél négyig csak ittam, az aszkorbinos-citromos vizemet, olyan két liternyit. Utána ettem ma először.
Elég furán élem a mindennapjaimat. Irtózatos energiámba kerülnek a legapróbb napi teendők is. Már, ha eszembe jutnak. Mint pl. a fürdés, fogmosás, öltözés. (Ausztriában két nap is pizsamában dolgoztam és csak este vettem észre. Még jó, hogy egy szabadidő alsó és egy póló a pizsim, nem olyan feltűnő, mintha bébidoll lenne az alvó rucim...) Így aztán már a kiutazásom előtt írtam egy listát a tennivalókról. Itt van mellettem, kipipálom ceruzával, ami megvolt, este kiradírozom, másnap újra használom. Tudom, hogy nem éppen ideális állapot, de azt is tudom, hogy valahogy át kell vészelnem ezt az időszakot.
Nagyon nehezen viselem a saját társaságomat. És úgy általában az embereket. Legszívesebben begubóznék itthon, kikapcsolnám a számítógépet, a telefont, leengedném a redőnyöket és ki sem szállnék a takaró(i)m alól. De szembe kell néznem a félelmeimmel. És a begubózás nagy valószínűséggel nem vezet sehova. Nem vagyok jól és néha furcsán viselkedem, de azt hiszem, akik szeretnek, azok elfogadják ezt. És karácsony is van, és attól, hogy én ezt az idén kihagyom, a többiekét nem szeretném elrontani. Így ma egyeztettünk egy programot a húgommal. Hogy nekik is jó legyen, hogy nekem se legyen túl sok, hogy a gyerekei is jól érezzék magukat, hogy a nagyi és a dédi is találkozhasson velünk (húgomék Pesten élnek, anyuék Hőgyészen, én Mohácson). Van A verzió és B terv is (a húgomnál mindig van B terv), egyszerű kis családi utazásos-mini wellnesses-karácsonyozós-ritkán találkozós év végi összeruccanás. És ha minden a terveim szerint alakul, akkor le fogom győzni egy régi, hatalmas félelmemet is (de ehhez roppant keményen össze kell szednem magam).
2. étkezés (este 9-kor): rántotta (1 tojás, 1 tk sertészsír), kis adag csokikrém (cocomas, eritrit, kakaópor).
kcal
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
A délelőtt ügyintézéssel telt a városban. Közben aztán a hasmars is megjött, de az edzést is megcsináltam, aztán szundítottam is egyet. Fél négyig csak ittam, az aszkorbinos-citromos vizemet, olyan két liternyit. Utána ettem ma először.
Mozgás:
1. 15p futás
2. - 10 oldalemelés
- 10 döntött törzsű oldalemelés
- 10 döntött törzsű evezés
- 10 előre emelés
- 10 military press
(4 kör)
3. NYÚJTÁS (EAP, videóról)
1. étkezés (fél 4-kor): 2 főtt tojás, kis darab házi kolbász (jó csípős, így szeretem), paradicsom saláta (1 para, fél kis lilahagyma, 1 ek oliva olaj, só, csöpp fehér balzsamecet), 70g sós-pörkölt mandula.
Elég furán élem a mindennapjaimat. Irtózatos energiámba kerülnek a legapróbb napi teendők is. Már, ha eszembe jutnak. Mint pl. a fürdés, fogmosás, öltözés. (Ausztriában két nap is pizsamában dolgoztam és csak este vettem észre. Még jó, hogy egy szabadidő alsó és egy póló a pizsim, nem olyan feltűnő, mintha bébidoll lenne az alvó rucim...) Így aztán már a kiutazásom előtt írtam egy listát a tennivalókról. Itt van mellettem, kipipálom ceruzával, ami megvolt, este kiradírozom, másnap újra használom. Tudom, hogy nem éppen ideális állapot, de azt is tudom, hogy valahogy át kell vészelnem ezt az időszakot.
Nagyon nehezen viselem a saját társaságomat. És úgy általában az embereket. Legszívesebben begubóznék itthon, kikapcsolnám a számítógépet, a telefont, leengedném a redőnyöket és ki sem szállnék a takaró(i)m alól. De szembe kell néznem a félelmeimmel. És a begubózás nagy valószínűséggel nem vezet sehova. Nem vagyok jól és néha furcsán viselkedem, de azt hiszem, akik szeretnek, azok elfogadják ezt. És karácsony is van, és attól, hogy én ezt az idén kihagyom, a többiekét nem szeretném elrontani. Így ma egyeztettünk egy programot a húgommal. Hogy nekik is jó legyen, hogy nekem se legyen túl sok, hogy a gyerekei is jól érezzék magukat, hogy a nagyi és a dédi is találkozhasson velünk (húgomék Pesten élnek, anyuék Hőgyészen, én Mohácson). Van A verzió és B terv is (a húgomnál mindig van B terv), egyszerű kis családi utazásos-mini wellnesses-karácsonyozós-ritkán találkozós év végi összeruccanás. És ha minden a terveim szerint alakul, akkor le fogom győzni egy régi, hatalmas félelmemet is (de ehhez roppant keményen össze kell szednem magam).
2. étkezés (este 9-kor): rántotta (1 tojás, 1 tk sertészsír), kis adag csokikrém (cocomas, eritrit, kakaópor).
kcal
