Nagyon kemény sulihét volt, emellett kemény lelki hét, megspékelve egy újabb foghúzással. Tegnap 12 órában mentem, pakoltam, nagyon nagy százalékban lépcsőzéssel (5 km-t jelzett a lépésszámláló, és nem volt mindig nálam a telefon), nem csoda hát, ha ma reggel negyed 9-ig aludtam. Reggeliztem, aztán újra aludtam, délután 3-ig. Nem hiába és nem nyafogásból írom mindig, hogy fáradt vagyok, hanem mert fáradt vagyok. Nagyon. (Mamikám temetésén mondta M., aki anyu temetésén látott utoljára, hogy többet kellene pihennem.)
Készült egy indiai zöldségszószos tészta és saláta holnapra ebédre.
Házimunka.
Anyu, mami, többi túloldali szerettem:
Aztán alvás, mert még egy, utolsó tanítási hét, ami megint csak húzós és füllesztő lesz.
