33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt
37. hét itt
38. hét itt
39. hét itt
40. hét itt
41. hét itt
42. hét itt
43.hét itt
44. hét itt
45. hét itt
46. -
Múlt héten nem írtam összefoglalót. Zajlanak az események, nem is tudnék mindent leírni. Elkezdtem Dr D-hez járni akupunktúrára. Előtte voltam a gasztrodokimnál, aki újabb három gyógyszert írt fel, amit ki sem váltok, nem tünetet szeretnék kísérlet-kezelni. Az első tűkezelés után nem történt semmi. A 2. kezelés után megindult a szelelés, és szombaton kétszer ment a hasam, magától. Kicsordultak a könnyeim örömömben.
Az étkezés négy és fél hónapja kínlódás. Az elején semmit nem tudtam enni, aztán szinte csak édeset, a nutellás zsömle volt a menő, abból is napi 2-3. Meg süti, csoki. Aztán ment néha normális étel is, olykor elég sok is. De még elő-előjön az ételundor, a hányinger folyamatos, de inkább hullámzó: a nagyon enyhétől a borzalmasig, de ez egyre rövidebb ideig tart. Székletem csütörtök (a 2. akupunktúra) óta minden nap van, még ha nagyon kevés is. A produkciót leginkább egy szüléshez tudnám hasonlítani, vajúdással és egyebekkel együtt. De már ez is haladás. És az is, hogy csütörtök óta minden nap éhes vagyok, leginkább 3 óránként.
Az étkezésem egyértelműen szénhidrát alapú, még mindig mindent megeszek, amit tudok, és ez még mindig nem sok dolog. Ezért nem foglalkozom a tápértékkel, hogy hasznos-e a szervezetemnek, hiszen újra tanulok táplálkozni, újra tanulom az emésztést. Mintha az agyam elfelejtette volna ezek működését...
Amit hétvégén elhatároztam: nincs több nutellás pékáru kizárólagosság. Ha kifli, akkor kifli, de pl. vajjal. (Ma voltam boltban, mert hogy tegyünk szalámit is a szendvicsbe meg zöldséget. Voltam a bajban. Csak álltam a felvágottaknál, kértem, hogy csak szolgáljanak ki addig másokat, mert csak néztem a szalámikat, és jól tudom, mennyi car van bennük, a legtöbb félét nem is szeret(t)em. Aztán választottam egyet, csak pár szeletet... Zöldség... Az a pult előtt sem álltam keveset. Ezelőtt sem rajongtam érte, de rábeszéltem magam egy darab paprikára, hiszen azt szerettem ezelőtt... Meg mert valamit enni kell.)
Készültem megint hétfő-keddre a munkába étellel. Múlt héten is egyébként, de nagyon nem ment a megevése, a felét tutira ki kellett dobnom. Pedig utálok ételt kidobni. Úgyhogy nem adom fel, a fenti képen a holnapi étek. Mindenből kicsi, mindegyikből kevés, ennyit egy három éves is megeszik, nekem is meg kell. (A háttérben a mai vacsora és a keddi pakk.) És elhatároztam, hogy a suliban akkor fogok enni, amikor a gyerekek. Nem érdekel, ha nem lesz beírva az e-napló, nem érdekel, ha nem lesz lefénymásolva egy feladat (megoldom máshogy, készültem plusz digi táblás, lementett feladatokkal), első óra előtt reggeli, tízórai szünetben tízórai, ha ebéd szünet van a gyerekeknek, én is megeszem, amit vittem. (Hú, szép terv, rajta leszek, hogy meg is valósítsam.)
A haladással jól haladok (ha-ha), 1753 km-em van eddig az idén. Még a 2018 is összejöhet.
