Rövid napnak indult. Ez tartotta bennem a lelket, hogy bemenjek dolgozni. Aztán hosszú nap lett, rendesen.
A kolleganőm asztalán van ez a maci (?), ami mindig a feje tetejére áll. Hiába szuperhős. Ez a kép hűen jellemez.
Szegény kolleganőm nem jött, beteg, így egész nap a másik kolleganőmmel helyettesítettünk, összevontunk, szerveztünk, intéztünk. Az ebédre nem maradt időm. Volt az a pillanat, hogy nagyon kéne enni, de készülni is egy projektre. Az ebédből csak pár falatra futotta volna, viszont egy kicsit haladtam az előkészületekkel, közben elmajszoltam egy marék mogyorót.
Aztán haza...
... a városba...
... anyuhoz, onnan haza, vacsora (lazac M. jóvoltából, batáta, az ebéd salátám).
Purc.
