2014. november 30., vasárnap

Vasárnap (Mo. 14/7.)

..................................................................................................................................................
"Nem szeretheted magad, ha gyűlölöd a rajtad átfolyó érzelmeket - legyen szó haragról, utálatról, félelemről vagy kétségbeesésről. Az önszeretet első jele, ha tiszteled önmagad és az érzelmeidet annyira, hogy átengeded őket magadon. Ekkor képes leszel dolgozni az érzelmi energiával és az azokat tápláló hiedelemrendszerekkel. Ameddig azonban irtózol az érzelmeid széles skálájától, addig esélyed sincs arra, hogy meglásd a mögöttük álló hiedelmeid struktúráját, amelyek végső soron valóságodat alakítják." Seth /Jane Roberts/
..................................................................................................................................................
Nem olyan régen rettenetesen szomorú voltam, megbántott, sebzett vadként csak sírtam, nyüszítettem, szenvedtem. Majd az érzelmeim elértek egy "nihil" állapotba: se jó nem volt, se rossz, se szomorú nem voltam, se vidám, csak úgy voltam. Nekem ez volt az a pont, amikor már nem bírtam tovább és segítséget kértem, hogy kimozdulhassak ebből az állapotból. Ekkor fordultam pszichológushoz. A harmadik beszélgetésünkkor már arról tudtam beszámolni a doktornőnek, hogy változott a helyzet: negatív irányba. Nem a legelső, halálosan szenvedő, hanem egy kusza-ijedt-sírdogáló állapot jött. Azóta minden egyes megbeszélésünk után nő a kuszaság, az ijedtség, a bizonytalanság. Ezen a héten pedig emellé egy tűz és jég, fent és lent jelenség társult: az egyik pillanatban viccelődöm és hahotázok, a másikban csak hallgatok és semmi mást nem kívánok, csak egyedül lenni. Félek attól, hogy ha valaki belelátna a fejembe és a lelkembe, kényszerzubbonyt húzna rám, már ott is állna a fehér furgon és azonnal elszállítanának valami távoli, titkos helyre, ahol nem jelentek (lelki) veszélyt önmagamra. Ijesztőek ezek a hangulatváltások, legalábbis nekem rémisztőek. Igyekszem nem erre gondolni, mégis az jár a fejemben: ez normális? Szabad nekem nevetnem? Szabad aztán magamba révednem? Tudom, hogy szabad, mégis megijeszt, amikor így "hallom magam belülről"...


Igyekszem "lazának" lenni, nem túlgörcsölni mindent, elhinni, ha jó történik, megélni, ha rossz. Gyakorolnom kell, hogy a döntéseimet az határozza meg, ami nekem jó. De ez nagyon nehéz. Negyven évig nem nagyon foglalkoztam ezzel, és most hirtelen magamat kell előtérbe helyeznem. De azzal, ha elfogadok valamit, ami jónak tűnik a saját szempontomból, lelkiismeret-furdalásom lesz: nem vagyok önző, ha ezt elfogadom?, nem csak az ego mondatja velem, hogy ez nekem jó? Igen: túl sok a kérdésem, gyakorlatilag az ébren töltött idő teljes egészében jár az agyam, tülekednek a kérdések, és nem tudom eldönteni, melyik hülyeség, melyik nem, melyikre kell megtalálnom a választ és melyikre nincs válasz.

A dokinő hihetetlen. Nagyon rövid idő alatt nagyon sok dologról tudunk beszélni, és ő fantasztikus lényeglátással megtalálja a gócpontokat, majd kiválaszt egyet és a hátralevő időben ezt bogozzuk és ennek megoldásához ajánl konkrét, gyakorlati módszert. Őszintén megmondom: annyira határozott, annyira a vesémbe lát, olyan mértékben meglátja a kusza gondolataimban azt, ami lényeges, mintha valami lézeres pontosságú lélek- és gondolatmegfigyelő rendszere lenne. És sokszor úgy érzem, ha napi szinten mellettem lenne, mintegy árnyékként követne, sokszor fejbe kólintana. Érzem, hogy valamilyen szinten haladok, inkább úgy mondanám, hogy változok. Csak ez ijesztő, rémisztő, idegen, új, félelmetes. Ugyanúgy, mint az, hogy hirtelen mennyi segítség, jóság, figyelmesség, "véletlen", pozitívum érkezik "kívülről".

(Sokan kérdezi(te)k, miért akarok most egyedül lenni, miért nem keresek kapcsolatot. Azért, mert nem lenne fair. Magammal szemben sem, a másikkal sem. Azért, mert képtelen vagyok rá. Azért, mert magamat is nagyon nehéz elviselnem. Azért, mert magam sem tudom, ki vagyok, mit akarok, mi a jó nekem. Mert először meg kell formáznom és meg kell ismernem önmagam, közben megszeretnem, hiszen hogyan tudnék bárkit szeretni, ha magamat sem megy? Számítógépes nyelvre lefordítva: kaptam egy Format C-t. És még csak egy-két programot sikerült elkezdenem feltelepíteni. És egyelőre nincs vírusirtóm sem, de fut az internet...)

A doktornő után a legnagyobb támaszom a húgom. Napi kapcsolatban vagyunk, és ismerjük egymást annyira, hogy ha csak egy szivárvány jelet is küldünk egymásnak, a másik pontosan ki tudja belőle olvasni az egész kérdést/választ. Az ő tanácsára horgoltam magamnak egy sapkát kint Knittelfeldben.

BG kijött értem Ausztriába egy hete. Teljesen más volt így a hazaút.

CsJ ellátott három étkezésnyi káposztás hússal.

BK két étkezésnyi, isteni csuka pörköltet küldött.

FSz és E csodás, szívet melengető üzenetet küldött a blog kapcsán.

BG ma egy csodaszép helyre hívott meg ebédelni.




Teljesen véletlenül összefutottam ma HM-val, így végre láttam őt is, meg a már majd' egy éves kislányát is, aki egy tökéletes, csodaszép bőrű, angyal kék szemű, fénylő szőke hajú, frenetikusan szép baba!

Anyu holnap tökéletes ketos ebéddel vár.

VG hétfőtől vendégül lát szerdáig egy álomszép wellness szállodában.

És amíg a környezetemben elég sokan betegek, én teljesen jól vagyok.

Mintha mind-mind egy ölelés lenne azzal a gondolattal, hogy "nem vagy egyedül", "itt vagyok", "segítek", "szeretlek". Hiszen egyik dolgot sem kértem, maximum vágytam rá, és "meghallották" úgy is, hogy ki sem mondtam.

R: sonkás rántotta, saláta tökmagolajjal, tea.

E: Az étteremben rengeteg étel közül lehetett választani (svéd asztalos rendszerű).




Voltak levesek, saláták, négy féle húsétel, sajtos tészta, krokett, valami bundás bogyó, párolt zöldség, sült krumpli, brokkolis-spenótos fogas, főtt barna rizs; desszertnek sütemények (egy laktózmentes is), gyümölcsök.

Először feszengtem, mert nagyon nem vagyok hozzászokva az ilyen szép, elegáns helyekhez, de aztán megpróbáltam a jelenben lenni, no meg láttam, hogy a többi vendég öltözéke sem puccba vágott és nem harapott ketté senki (sőt a személyzet nagyon kedves volt), így igyekeztem lazítani.



Amit ettem:



... húsleves daragaluskával (a galuskát nem ettem meg) ...

... pármai csirkemell, párolt zöldség, laska gombás marha sült, sonkás tarja sült. Vettem pár szem sült krumplit is a tányérra, de nem volt jó, így ott is maradt. A salátás pultban sejtettem, hogy amin "lé" van, az cukros, így leszedtem a díszítést, az natur volt. A répáról ránézésre úgy láttam, hogy natur, de cukros volt, így az is ott maradt ...

... A desszert mind hagyományos volt (szilvás palacsinta fahéjas vaníliás öntettel, sütik, gyümölcsök), így én egy szelet fogas filét választottam.

Minden nagyon finom volt, a kiszolgálás első osztályú, ráadásul -bár ajándék fogasnak nem nézzük ugye az úszóhólyagját- az ára egyáltalán nem valóságtól és pénztárcától elrugaszkodott. Annyit ettem, ami a képeken látható, nem sok, de nem is kevés, mindenesetre az étkezés végére a 34-es kis rucim a gyomromnál meglehetősen feszülni kezdett :)


Vacsora nem volt, délután eszegettem a mini, tegnap gyártott kókusz golyócskákból, elég is volt.

Edzés este:

LÁB-MELL-TRICEPSZ (3x15)
- guggolás
- kitörés
- fekve-nyomás
- tárogatás
- tricepsz fekvőtámasz
- áthúzás 

Most pedig összepakolom a kis utazótáskámat az elkövetkezendő három napra. Pihenés jön, kérem, négy csillagos nyugalom és pihenés. Ez is bizonyosan valamilyen oknál fogva történik, talán tényleg éppen csak azért, hogy töltődjek, pihenjek, hogy azzal foglalkozzak, ami most a legfontosabb: önmagammal. 

Nem terveztem erre a három napra. Sem étkezést, sem edzést, semmit. Még azt sem tudom, viszem-e a laptopot. Szóval, ha csak szerdán este jelentkeznék, az nem azt jelenti, hogy eltűntem, hanem azt, hogy szüneteltettem a virtuális életemet. Persze fotózni mindenképpen fogok. :)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Bölcs

Az élet nehéz - tudom. 
De hidd el, nálad sokkal szerencsétlenebbek is voltak boldogok, 
és nálad jóval szerencsésebbek is nagyon boldogtalanok.
Lelkünk úgy működik, mint az örvény. 
A szélén veszedelmesen kavarog, ott a sok szemét, és fölkavart, 
iszapos rossz gondolat, negatív érzés, szorongás és félelem 
- de a legközepén csend van és nyugalom. És biztonság. 
Itt lakik az igazi valód. És itt van az öröm forrása is.
A hurrikán szívében nincs sötétség, nincs "jaj, istenem, mi lesz 
velem?" - csak biztonság van és ragyogó fény és erő és hatalmas 
önbizalom.
Találj rá magadban. Tudd, hogy benned van. Egészen biztosan.

Müller Péter


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Ketogén étrend 24. heti összefoglaló

Hétfő itt
R (Knittelfeldben) : rántotta (3 tojás, 3 sz. sonka, 1 ek kókuszzsír)
E (Bábolnánál) : csokikrém
V (Mohácson) : kapros-sonkás karaj (3 szelet)



Kedd itt
R: 1 főtt tojás
E: káposztás hús
V: Vacsora: 2 főtt tojás, saláta tökmagolajjal, avokádó, sült szalonna.


Szerda itt
EdzésVÁLL-HÁT-BICEPSZ-VÁDLi
Reggeli: sonkás rántotta (2 tojás, 2 sonka, 1 ek kókuszzsír).
Ebéd: tegnapi aji káposztás hús (köszönet érte J-nak), ma pár falat krumplival.
Vacsora: (szintén aji) csuka pörkölt (köszönet érte K-nak), cékla.


Csütörtök itt
Edzés: láb, mell, tricepsz
R: palacsinta, saját szilvalekvárommal
E: csuka pörkölt, cékla, csokikrém
V: rántotta (2 tojás, 2 szelet sonka, 1 ek kókuszzsír), saláta tökmagolajjal, avokádó


Péntek itt
R: sonkás rántotta (2 tojás, 2 sonka, 1 ek kókuszzsír)
E: indiai sáfrányos csirke, saláta, cékla, 70g sós-pörkölt mandula, csokikrém
V: tojáspörkölt, saláta
Edzés: pihenőnap.


Szombat itt
R: főtt tojás, sonka, paprika
E: csirkepörkölt, főtt krumpli (mindkettőből maroknyi), cékla.
Délután: 70g sós-pörkölt mandula.
Edzés: VÁLL-HÁT-BICEPSZ-VÁDLI



Vasárnap itt
sonkás rántotta
étterem (meghívás)
később igyekszem beírni

Tapasztalatok:





- A héten kiiktattam a sajtot. Egészen pontosan egyetlen falatot ettem, megkóstoltam egy füstölt-medvehagymás házi sajtot.
- A kakaót minimalizáltam.
- Szénhidrátként, biztonságosnak mondott keményítőként hámozott-főtt krumpli ment néhanapján.
- Kávé csak reggel volt, egyszer készítettem magamnak még egyet délután.
- Nem tudom, van-e ezeknek köze hozzá, de a héten önmagamhoz képest gyakorlatilag problémamentesen aludtam.
- A vásárlás nagyon minimális, elsősorban a piacra járok (szerda, szombat), tojás, sonka, kolbász, savanyúság. A salátát és a húst vettem csak boltban.
- Olthatatlan vágyat érzek a sós-pörkölt rágcsálnivalók iránt. A földimogyorót kiiktattam (irtózatos tüneteket okoz sajnos, pedig imádom...), most rákattantam a mandulára. Sózva-pörkölve egyszerűen mennyei! Kétszer ettem, 70-70g-ot, ez kb egy nagy marék. Érdekes, hogy nem az édesség után sóvárgok, hanem a sós-pörkölt rágcsáért...
- A héten sem mértem az ételt. Amire figyelek: ne legyen túl sok a fehérje és legyen elég zsír. Ha nassolok, eszek egy kanál kókuszzsírt (de ez nagyon ritka).
- Amúgy a legfontosabb, amit figyelek: a testem. Akkor eszem, ha éhes vagyok, és bizony manapság többet kér a pici poci mint korábban. Három hete írom már, hogy tél van, ilyenkor mindig többet ettem és raktározok is. Valamelyik nap mértem meg magam hosszú idő után: pár dekával vagyok több mint régen, bőven 60kg alatt, még a sztenderd értékek alapján is tartom az ideális súlyomat. Hason-hátsón látok egy kis zsírnövekedést, viszont közben egy-két helyen alakul az izomzatom. 
- Meglehetősen sűrű a programom, de a héten tartottam az edzéstervemet: 4 súlyzós, komplex edzés volt, 3 reggel, 1 délelőtt. Jó lenne mellé heti 2 kardio is, de nem esem kétségbe, hogy ezeket nem tudom hova bezsúfolni.
- A szervezetem nagyon kéri a nyugalmat, a pihenést. Hónapokig tartó nem-alvás után ez egyáltalán nem csoda. A héten többször ledőltem délután, és ha nem is tudtam aludni mindig, de csukott szemmel pihentem egy-egy órát. Jövő héten pedig a sors és VG jóvoltából 3 napig egy meseszép wellness szállodában fogom lógatni a lábam. Vagyis terveim szerint hétfőn beleülök a meleg vizes medencébe és szerdán kiszállok. Nagyon szerencsésnek érzem magam ezért a meghívásért, hiszen erről álmodoztam még régóta: nyugalom, nemfőzés, nemmosogatás, nemtakarítás, nemtervezés, nemkészülődés, csak pihi, pihi, pihi.



Ketogén étrend: alapok (link gyűjtemény) itt

Ketogén étrend minta 1 itt, 2 itt, 3 itt, 4 itt, 5 itt, 6 itt, 7 itt, 8 itt, 9 itt

Ketogén reggelik (gyűjtemény) itt

Ketogén ebédek (gyűjtemény) itt
Ketogén vacsorák (gyűjtemény) itt

Ketogén étrendem (heti menüvel):

1. heti összefoglaló itt.
2. heti összefoglaló itt.
3. heti összefoglaló itt.
4. heti összefoglaló itt

5. heti összefoglaló itt
6. heti összefoglaló itt
7. heti összefoglaló itt
8. heti összefoglaló itt
9. heti összefoglaló itt
10. heti összefoglaló itt
11. heti összefoglaló itt
12. heti összefoglaló itt
13. heti összefoglaló itt
14. heti összefoglaló itt
15. heti összefoglaló itt
16. heti összefoglaló itt
17. heti összefoglaló itt
18. heti összefoglaló itt
19. heti összefoglaló itt
20. heti összefoglaló itt
21. heti összefoglaló itt
22. heti összefoglaló itt
23. heti összefoglaló itt

Tapasztalatok (közel) negyed év ketogén étrend után itt

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2014. november 29., szombat

Szombat (Mo. 14/6.)


Negyedik napja mindenféle szer nélkül, második napja a pszichodokinőtől tanult technikát gyakorolva magamtól, az eddigiekhez képest viszonylag gyors elalvással, hat órát aludtam egyfolytában :)

Edzés jött volna, de ha szombat van, akkor piac. Az én kedves városomban az egyik kedvenc helyem :) Most nem saját képeket hoztam róla, hanem az 1930-as években, eredetileg fekete-fehérben készült, később színezett képeket. Milyen szépek! :)

forrás
forrás

forrás

forrás

És habár ma már nem látni szép népviseletbe öltözött embereket, a Széchenyi téren, a piachoz nagyon közel lehet parkolni, méghozzá -ahogy a teljes városban -mindig- ingyen.

Kaptam csípős kolbászt, csodaszép sonkát, szalonnát és három mappa mesenagy házi tojást. Még a Mikulást is meg tudom majd kínálni vele, akkora batyuval mentem haza :)

R: főtt tojás, sonka, paprika (a paprika is piaci, nem külföldről hozott)


Aztán edzés.


VÁLL-HÁT-BICEPSZ-VÁDLI (3x15)

Bemelegítés
- evezés
- mellről nyomás
- döntött törzsű evezés
- merev lábas felhúzás
- bic. állva váltott karral

- bic. állva rúddal
- a vádli (állva, súlyzóval a kézben) gyakorlatokat a bicepszezés két gyakorlata közé iktattam be
Nyújtás

A "régi énemből" szinte egyetlen biztos pont sem maradt. Viszont az edzés az, amit szeretek megcsinálni, szeretem érezni, hogy megdolgoztatom az izmaimat, hogy felmegy a pulzusom, hogy megizzadok és végre nem fázom a lakásban. Szeretem, hogy az utolsó sorozatoknál a 10-12. gyakorlattól már nagyon nehéznek érzem a súlyzókat, de fogcsikorgatva végig számolom 13...14...15. És amikor ez megvan, még levegő után kapkodva, sajgó tagokkal, de meg tudom dicsérni magam, fel tudok nézni magamra, büszke vagyok erre a kis Boszira, hogy a széthullott élete és cafatokban lévő önmaga azért igen is képes valamire, hajlandó és képes tenni önmagáért, büszke lehet valamiért magára.

E: csirkepörkölt, főtt krumpli (mindkettőből maroknyi), cékla.


Délután: 70g sós-pörkölt mandula.

Majd gyártottam raffaellot és kókusz golyót. Közben kóstolgattam, és hát nagyon finom, így nem volt vacsora.


A rafi világos, a golyó sötét. Jin és jang. Egység, egyensúly. Habár azt kellene tanulnom, hogy kordában tartsam a gondolataimat, hogy a jelenben éljek és a mostra koncentráljak, a süti gyártás alatt morfondíroztam. Azon, amit egész héten érzek: hogy az élet egyensúlyra törekszik.

Hosszú hónapok után ezen a héten végre (koppkoppkopp) jókat alszom.

Hosszú hónapok óta ezen a héten sikerült először zenét hallgatnom úgy, hogy nem idegesített, sőt énekeltem és táncikáltam is rá (vasalás közben).

Nagyon hosszú hónapok óta először sikerült a múlt héten olyan dolgot csinálnom, ami elfoglaltság is és ami egyben valami jó, új, hasznos létrehozása (a húgom javasolta): horgoltam magamnak egy sapkát.

Iszonyú hosszú hónapok óta először fordult ma elő, hogy Élveztem a konyhai ténykedést, hogy kreatívkodtam, hogy örömöt leltem a keverésben-kotyvasztásban.

Néha már mosolyogni, sőt nevetni is képes vagyok. Nem állandóan a szomorú-morcos, magába révedő nő néz rám vissza a tükörből és néz másokra.

Tudtam, hogy nehéz lesz megtalálnom önmagam. És ma már azt is tudom, hogy mindaz, ami történt velem július 21-én (és előtte és utána), az mind-mind nem konkrét bántás akart lenni a Mindenség részéről, hanem segítség. Hatalmas pofon, amiről ma már tudom: egy óriási, szeretetteli ölelés volt, lehetőség arra, hogy megtegyem, amitől mindig is féltem: hogy szembe nézzek önmagammal, a múltammal, a hibáimmal. Hogy most még feleszmélhetek és folytathatom máshogy (jobban) az életemet, meg persze maradhat minden ugyanúgy is, de esélyt kaptam a döntésre, a munkára, a változtatásra.

Tudom, hogy "mindenemet elvesztettem", érzem, hogy nincs biztos pont az életemben. Változom, mint körülöttem minden és mindenki. Irtózatosan nehéz a tükörbe néznem és őszintének lennem magammal, de most ez a dolgom. Meg kell ismernem önmagam. Tudnom kell, mit akarok. Tudnom kell döntenem. Úgy, hogy NEKEM jó legyen. Másnak ez természetes, nekem feladat. Nagyon megvisel és hatalmas energiákat használok fel rá.


És roppant hálás vagyok, amiért lehetőséget kaptam a változtatásra.

És azért is, hogy van fedél a fejem felett.

Hogy fűtött lakásban lehetek.

Hogy van jó meleg pulóverem.

Hogy vannak emberek, akik még így is elfogadnak olyannak, amilyen most vagyok és segítő szándékkal vannak irányomban.

És még sorolhatnám. És ez jó. Köszönöm.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Kókusz golyó


Pár napja gyűjtöm a kókusz golyó recepteket. 
Hogy karácsonykor én is ehessek valami aprócska süteményt. Jöttek is a receptek. 
De az egyikbe zab kell, a másikba diab keksz, a harmadikba gyümölcs... És habár ismerem a zabosat is, a kekszeset is, hiszen ez két tuti recept a húgomtól (a Sweetmami blogon megtalálható), szeretném a szénhidrátot minimanilázni az enyéimben.

Amíg a megfelelő receptre vártam, elkezdtem kókusz tekercset kiagyalni. Mert hogy azt nagyon szerettem gyerekkoromban. 
Nem jött össze -először-, viszont lett raffaellom és kókuszgolyóm :)





Teljesen pontos arányokat nem fogok tudni minden alapanyagnál megadni, mert ez egy kísérlet volt. Kísérletezni pedig úgy érdemes, ha látom a végeredményt, süti esetén pedig, hogy érzem az ízét előre a számban. Ja, hozzá kell tegyem, hogy csak adott, otthon lévő alapanyagok jöhettek szóba. Kipakoltam hát a konyhapiltra, amim volt a "speizban" és indulhatott a mutatvány.

150g kókuszreszelék
5-6 ek eritrit (ezt közben kóstolgatással lehet egyéni szájíz szerint még adagolni)
kb 120g kókuszolaj (a felolvasztott kókuszzsír vagy sertészsír is tökéletes)

Ezeket összekevertem.
Majd

kb 1 dl kávé (oldódó kávéra meleg vizet öntöttem, de számolj a kávé miatt a kortizollal, esetleges szennyeződésekkel)
rum aroma
csöpp vanília aroma
natur (cukrozatlan) kakaópor

került bele, érzésre.
Közben kóstolgattam, nekem kellett még bele rum aroma és egy kis eritrit.
Nekem iszonyatosan híg lett a massza, így szórtam bele egy csöpp madulalisztet, állni hagytam, jó is lett.

Javasolnám, hogy az eritritet és a kókuszreszeléket daráld le, úgy biztosan jobban felveszi a nedvességet. 

A végén golyókat formáltam, kókuszreszelékbe forgattam.

Magamnak apró, falatnyi golyócskákat gyártottam.

A képen lévők picit nagyobbak, ezek közepén 1-1 aszalt meggy található. 

Ketten is tesztelték: "nagyon finom", "úgy jó, ahogy van". És én is azt mondom, hogy mmmmmm :)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Raffaello





Kókusz tekercset szerettem volna gyártani. Eszembe jutott, hogy régen a vásárokban lehetett kapni, és valami mennyei volt, nagyon szerettem. Mindezt liszt-, tejtermék- és cukormentesen, ráadásul abból, ami van itthon... Nem egyszerű mutatvány. Főleg, ha azt is hozzáteszem, hogy ősidők óta nem sütiztem: nem is ettem, nem is készítettem. De nincs lehetetlen, így belevágtam. A kókusz tekercs -először- nem jött össze, de sikerült valami mást varázsolnom. Raffaellot. Keto raffaellot.

50g kókuszreszelék
4-5 ek eritrit (édesítő)
2-3 ek cocomas (kókuszsűrítmény)
vanília aroma
kb 100g kókuszolaj

Ezeket összekevertem, majd kis golyókat formálva mandula reszelékbe forgattam.

A közepébe persze kerülhet egy szem (hántolt) mandula, de nekem az most nincs itthon.

Ha legközelebb készítem, a kókuszreszeléket és az eritritet le fogom előtte darálni.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Érzelmi fájdalom táblázat


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció



Motiváció


Te döntesz!

2014. november 28., péntek

Péntek (Mo. 14/5.)




R: sonkás rántotta (2 tojás, 2 sonka, 1 ek kókuszzsír)
E: indiai sáfrányos csirke, saláta, cékla, 70g sós-pörkölt mandula, csokikrém
V: tojáspörkölt, saláta

Edzés: pihenőnap.

Mostanában éhesebb vagyok, mint ezelőtt lenni szoktam. Kicsit többet is eszem. Nem tudom, mennyivel, mert még mindig nem mérek, nem számolok. És embertelenül kívánom a sós-pörkölt dolgokat: a mogyit, a mandulát. De ugye a mogyoró sajnos nekem egyáltalán nem barátom, viszont egy marék sós-pörkölt mandulától nincs tünetem. Hideg van, kevés napfény, kevesebb kinti mozgás, ilyenkor amióta az eszemet tudom, mindig többet ettem. Nem agonizálok ezen, eszem, ha éhes vagyok. Igen: raktároz a szervezetem, szeretne mindig tele hasat és mindig vízszintben lenni... 

A héten (lekopogom) egészen egészségeseket aludtam eddig. Eleve sokat számít, hogy reggelente nem kell órára kelnem. Hogy itthon vagyok. És valahogy egy hangyányival nyugodtabb is vagyok, mint az elmúlt egy hónapban. Nem jobban, mert túlzás lenne ezt állítanom, de tény: nyugodtabb.

Amúgy pedig teljesen szétesve. Sok apró és nagyobb dologban kellene döntenem, de nem tudok. Üres a fejem ilyenkor. Olyan vagyok most, mintha egy magamból kiszedett lelki masszából egy új Timit kellene összegyúrnom, eldönthetem, milyen belső tulajdonságai legyenek, és ha kész lesz, vissza kell tennem a masszát ebbe a testbe, és akkor leszek én én. 

Jön a karácsony, és engem idén halálosan idegesít. Pirosas színek, szeretet, ropogó kandalló, boldog gyerekek, szép család, karácsonyi fények és dallamok... Pfff... Mondtam is tegnap a doktornőnek, hogy én idén kihagyom a karácsonyt. Azt mondta, ne tegyem: ünnepeljem Jézus születését. Hm...

És ma megtettem, amit a dokinő is javasolt: azt tettem, ami NEKEM jó, nem akartam megfelelni, nem a másikat néztem. Sztori: fél éves pulmonológia kontroll. Kész a vizsgálat, szólítanak, mehetek a főorvos úrhoz. Lehet, hogy emlékeztek még rá, írtam már róla, ő az, aki saját verseit szavalja a betegeknek. Na most nekem ehhez semmi humorom nem volt. Megkérdezte, jöhet-e a vers. És én most nemet mondtam. Zokon is vette, de bocs: tényleg nem volt kedvem verset hallgatni, aztán értékelni... Megjegyzem: én is zokon vehetném, hogy fel sem kelt az asztalától, meg sem hallgatta a tüdőmet, de a leleten szerepel, hogy érdes a légzésem... Khmmm... Ja, le is baltázott. Mert hogy nem szedem a gyógyszereket (1 %-kal rosszabb lett a légzésfunkció eredménye, mint májusban volt). Neki azt mondtam: szedegetem (mert az allergia gyógyszert és az orr spray-t alkalmanként használom), de két éve semmiféle asztma gyógyszert nem. És nem és nem. Úúútálom a gyógyszereket...

(A blog szerkesztő programja 2. napja bolond: én sem látom, hogy fog majd megjelenni a bejegyzés, mert nekem itt magától össze-vissza vándorolnak képek, sorok. Emellett itt jelzem, hogy a FB oldalamon látom, hogy sok üzenet jött, de 1-2 órája nem enged be a rendszer a saját üzeneteimhez, így bocs, majd írok, ha engedi(k)...)

És most szpátty (fiatalabbak kedvéért oroszul alvás).


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció