2018. április 19., csütörtök

Dobozolás két napra

Menü:
R: rántotta
E: sült bacon, olívabogyó, mandula, keto kávé
V: -


Nagyon késő volt már, és nagyon fáradt voltam, amikor dobozoltam. De tudtam: másnap hálás leszek magamnak a kóválygós előre készülésért.

# A rántotta (5 tojás, 1 ek vaj, só) csak az 1. napra készült.

# A mandula ment a dobozokba 2 napra.

# Az olíva is 2 napra.

# Közben (a rántotta után) megsült a bacon, 2 napra (2x100g).

# Mivel a keto kávéhoz egyetlen kis üvegem van, és azt is ott felejtettem a munkahelyen, majd holnap itthon iszom meg.

(Nem terveztem semmi extrát, mert húzós a hét, konkrétan nincs idő enni, ideje lesz feltalálnom valami folyékony menüsort, azt talán magamba tudnám önteni, de jó lenne intravénásan is. 😀)


További dobozolós bejegyzések itt.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

79-80. nap

79. nap

Ezen a húzós héten hétfőtől csütörtökig ugyanaz a menüm, minden bedobozolva már vasárnap. Hálás vagyok magamnak, hogy megcsináltam, mert különben vagy nem ennék semmit, vagy csak bekapnék szir-sz@rokat.


Ma este pluszban ettem még egy fehérje szeletet és sajtszószos tésztát.

Mozgás: 3km


80. nap

Csütörtök van. Vége a több napos helyettesítésnek, mától a saját órarendem szerint ment a mandula. Dobozolt kajám is máig volt, jöhetett az újabb kis készülődés. Ez volt a terv.

Irtó húzósak a munkanapok, és még csak nem is a helyettesítés miatt. Hanem a rengeteg határidős adminisztráció miatt, amit máshol iskolatitkár, igazgató, tankönyvfelelős (...) végez el fizetésért. Itt meg 3 mezei tanító próbál a carból nem várat, csak valamit összehozni. Úgy, hogy sosem láttuk ezeket a programokat, ilyen fajta kiterjesztésű táblázatokat, és persze minden egyes dolog más, speciális program. Az időnk nagyon nagy része azzal megy el, hogy megpróbáljuk ezeket megnyitni és dolgozni benne. Szinte mindig kell segítség, ahhoz telefonálni kell, várni, majd látatlanban folytatni. Nem ragozom, ma már a sírás határán voltam, amikor 3/4 óra alatt egy gyerek adatait sem sikerült felvinnem az egyik csodás programba, persze mindez kézműves szakkör helyett (nagyon örültek a gyerekek szegények, minden ilyen baromság rajtuk csattan, ők az utolsók az iskolában...), és még így is maradtam utána még egy órát. Megcsináltam, gyorsan tanulok. Megcsináltam, megint ingyen. Holnap a kolleganőm jön dél helyett 9-re és folytatja a 2. résszel (persze a teremben, ahol én majd közben 2 osztályt tanítok, mivel annak az egyik sarkában van a számítógép...). És úgy, hogy megy a folyamatos ..cogatás, hogy mi csak lógatjuk a lábunkat és nem csinálunk semmit. De ez az egész majd elmúlik.

Ma konkrétan nem volt időm enni. A reggelit falatonként fél 1-ig lenyeltem, délután, a gépelés közben ittam meg a keto kávét és nyeltem le a pizzát.

Kellett tartanom pár perc szünetet, kimentem a napra. A fotózás kicsit kikapcsolt.







Tényleg nagyon fáradt vagyok, de nem akarok füstölögni. Még boltba kell mennem, ha összeraktam a dobozolandót, mert úgy konkrétan semmi nincs itthon. Aztán elkészíteni, dobozolni. - Gondoltam ezt, amikor hazaértem.

Leugrottam a boltba. Tojás, szalonna. 

Felírtam, mit fogok enni. Jönne a dobozolás. Gondolkodom: Képtelen vagyok rá. Majd holnap reggel. De akkor még korábban kell kelni, nem bírok. De most se. Képtelenség. És még német népismeretre is készülni kell. Jó, akkor előbb ez. De csak nézem a könyvkupacot. Üres az agyam. Vagy túlságosan tele van. Jó, ezt majd holnap rögtönzöm. Szerencsére nem ma kezdtem a pályát. A kaját viszont nem tudom rögtönözni. Akkor gyerünk, most. Max elalszom közben...

Étek: hétfőtől máig ugyanaz
Mozgás: 6km

Motiváció

“Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb-utóbb megmássza a hegyeket; tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.”

(Buddhista tanmese)