Kedd

Klassz, hogy fölöttünk még este fél 9-kor is újítódik a lakás fúrással, fűrésszel, egyebekkel... Bár nem sokat voltam ma itthon.

Ritkán írok, így ritkán van szó az étkezésről is, de azért szoktam enni. 😁 Ez a mai reggeli:

Utána kicsit itthon, majd irány a város. Ebédre haza. Aztán "szobalány-szolgálat" A-nál.

Majd még egyszer bolt (A-nak). Ezt azért nem bántam, mert habár sajgott a lábam, volt 2 zivatar előtte. Az első után brutál párával nyomakodott a hőség, a második után viszont sokkal hűvösebb lett.

Apropó: a lábam. Június 23-án történt a baleset. Lassan 6 hete. Sokat javult a helyzet, de korántsem jó. Még mindig pirosas-lilás és picit dagadt (folyamatosan), pedig 1 hétig 100%-ban pihentettem, jegeltem és utána sem erőltettem egy hétig. No és fáj. A nap végére rosszabb. Mindez csupán helyzetjelentés, nem panasz. (Azóta kétszer rúgtam valamibe a jobb kis lábujjammal, de ezek normál szabadrúgások voltak, egy óra múlva már nem fájtak.)

Ma már volt egy kis munka (szabi ide vagy oda), és hamarosan sulikezdés. Kérdőjel, kérdőjel, kérdőjel. Jönnek az új nemzeti tankönyvek, amiket még nem láttam. Először azt fogom megnézni, a negyedikes környezetben megyék vannak-e vagy vármegyék. Meg még milyen egyéb m@rhaságok, amiket nem fogok lenyomni egy prüntyő torkán sem. 😉😇 Persze, ha egyáltalán kezdünk. Persze, ha egyáltalán kezdhetek. Két hét alatt még rengeteg víz lefolyik a Dunán... Azé' remélem, hogy a páyaorientácijóba maj' belehetépí teni esztet a dolgot itten(nék), mer' nagyon akarnám, hogy a jövő közjószágaji okossak legyenek meg bátorok...

Péntek

Munka. Igyekszem figyelembe venni a gyerekek eltérő képességeit. Pl. elsős németen a rajz kötelező, de nem muszáj színezni, a névelő pöttyét le kell rajzolni. A kezdőbetűt év vége felé már fel szoktam írni a táblára, de csak az írja le, aki szeretné (szinte mindenki leírja). Van, aki így már most tudja, hogy a német á betűn nincs ékezet, vagy hogy a z betűt a Zitrone szóban z-vel írjuk, de c-nek ejtjük. És van olyan kicsi, aki kéri, hogy írjam a táblára a teljes szót, mert ő le szeretné másolni. Természetesen (és nagy örömmel) megteszem. Így született ez a mai füzetlap:

Munka után beszerző körút és egy kis élvezet, freikávé.

Este 6 után estünk haza. Ekkor kezdtem neki a főzésnek. Holnap Hőgyész, anyu mami ápolása miatt nem alszik, hulla fáradt, legalább főznie ne kelljen. Sült karaj készült párolt zöldséggel és borsópürével négy főre. És sütöttem egy gyors sütit is (zabliszttel és eritrittel).

Egész nap borzalmasan sajog a fogam. Fájdalomcsillapítózok. Nem akarom túladagolni, de roppant nehéz kibírni a következő adag megengedett bevételi idejéig.

Tegnap kezdtem szedni az antibiotikumot. A napi 4 szem 24 órára elosztva nehezen teljesíthető, ha pontosan szeretném bevenni, de kaptam a fogorvostól tippet, hogyan megoldható. Így is korábban kelek és később fekszem a szokásosnál. De hát ez van, csak hasson.

Napi cuki. Az egyik óra után odajött hozzám egy prüntyő, átkarolta a karomat:

- Timi néni, köszönöm, hogy megtartotta nekünk ezt az órát!

Szombat

Holnap anyu születésnapja. Ma gyűlt össze a szűk család egy kis találkozóra és ünneplésre. ♡

Én még kora délelőtt átmentem K-hoz. Most tudta meg, mi van velem, mi vár rám, eléggé letaglóztam szegényt a hírrel. (Nekem már nem újdonság, benne vagyok a sűrűjében jó ideje.)

Rövid volt az idő a családdal, de legalább erre a pár órára láthattuk egymást, együtt lehettünk, beszélgethettünk. Én nem is tudom elmondani, mennyire szeretem ezeket az alkalmakat, mennyire feltölt egy-egy ilyen találkozás. ♡

Mindent a húgom szervezett, itt is köszönöm neki! ♡

Nekem már megy a műtét előtti diéta, így más levesem volt.

Vittem a rizsemet és ott kisütöttem a szelet halamat.

A desszertes tányérom üres maradt. Azért szinte mindent megszagoltam. És a 3 liter bubomentes víz is megvolt délutánra.

A húgomtól én is kaptam ajándékot: egy szív alakú követ a gyűjteményéből. Hogy vigyem magammal, erőt ad. ♡

Amikor elbúcsúztunk, mamikám mondta, hogy csak ne féljek, nem vagyunk mi olyan fajta, amelyik akármitől megijed. Na ekkor tudatosodott bennem, hogy a műtét előtt utoljára voltam Hőgyészen. És hogy tényleg már csak 4 nap és elméhtelenedem. ;) Üres lesz a kaptár. :D (Na jó, itt fejezem be, úgy érzem magam, mint a Nagypapa Dolák-Saly, amikor előadja a Fingó sztorit. Nem morbidizálok tovább. ;) )

 Csodás nap volt, mindenkinek mindent köszönök! ♡

Kedd

Rövid (de tömör és velős) munkanap után irány a város. Hat helyre kellett mennem, majdnem mindenhol várakozás, többen előttem. Nem idegeskedtem, a hasam nagyjából rendben volt, hát amíg vártam, lélegeztem (tudatosan figyeltem a légzésemet). Így az idő is gyorsabban telt érzésre, no meg nem járattam az agyam fölösleges dolgokon. Majdnem három volt már, mire hazaértem. Majd' összeestem, mert persze ebédet még nem ettem, és igazán hulla fáradt voltam. Ettem, pihenésként meghallgattam a James Bond filmek főcímdalait. Aztán elmosogattam.

10 nap múlva műtét 15-én, de 8-ától már kezdődik a diéta, így nincs mit tovább halogatni, leültem és összeírtam egy lapra a teendőket, mikor hova mire kell mennem (vizsgálatok), mikor mit ehetek, melyik nap milyen hashajtót kell alkalmaznom. 

Holnap véglegesítem a kórházi motyót és idekészítem azokat a dolgokat egy helyre, amikre a műtét után itthon szükség lesz (fájdalomcsillapító, gyomorvédő, kötszer, pénz a kiadásokra a rám vigyázóknak...).

Már szereztem be cuccost a majd rám vigyázóknak: koffeines kávé, tej, buborékos ásványvíz, ágynemű (...), van hely a nagyszobában nekik, ahova kényelmesen le- és kipakolhatják a holmijukat.

Pár alap élelmiszert kell majd még venni, hogy legyen itthon a rám vigyázónak olyan kenyér, amilyet esznek, krumpli, hagyma, répa főzéshez... Szerencsére van a közelben bolt, oda még az itt nem ismerős is odatalál. A műtét után derül majd ki, hogy én mit/hogyan/meddig ehetek.

Szóval nem unatkozom.

És tényleg 10 nap még. :)

 

Vasárnap

Öt nap múlva műtét előtti diéta. Semmi gyümölcs, semmi mag, semmi puffasztó (...). Így ma reggelire tökmagkrémes pirítós volt, banán, mikrozöld és paradicsom.

Szinte egész délelőtt vasaltam. Úgy az egy harmada kész. Ha lassan is, de haladok. Aztán főztem. Pár kajcsi készült. Tökmagkrémes kenyér, mikrozöld, paradicsom reggelinek, ebédre 2x brassói, 2x paprikás csirke és rizs, 2x kis gyümölcsleves. Vacsorákra halat/tonhalat gondoltam salátával.

M. hívott sétálni, mentem. Meseszép idő volt ma.

Egy kávézó teraszára is beültünk. Imádok csak úgy ücsörögni, kicsit beszélgetni, kicsit hallgatni, nézni a gyönyörű sétálóutcát, az embereket, figyelni a morzsa után kutató kis cinkét az asztalok alatt.

Holnaptól vissza a mókuskerékbe...

Szerda

Pörög a daráló. A hétfői nagyon hosszú munkanap után hazaérve sírógörcsöt kapnál, ha lenne rá energiád. De nem teszed. Hazafelé még elmész egy boltba, mert megkértek. Legalább látsz szépséget és élvezed a csodás őszi, kellemes napsütést és a levegőt az egész napos wifi-gőz és neonfény után.

Nincs energiád se boltba menni, se főzni, de már semmi nincs otthon, hát olyat teszel, amit amúgy szinte soha: beugrasz a kínaiba és elhozol egy szecsuánit rizzsel. Jól nem laksz, finom ugyan, de megérzi a szervezeted.

Órákra készülsz, csak egyszerűen és nagyszerűen.

Hogy meglegyen, aminek meg kell lennie, de a gyerekeknek legyen néha benne öröm, változatosság is (ha már a tananyag meg az egész rendszer -szerintem- botrányos).

Figyeled az embereket. Már régóta tudod, hogy aki másokat elmond a hátuk mögött neked mindennek, az a következő embernek rólad mond ugyanolyanokat. Hogy amikor valaki a szemedbe dicsérő szavakat mond, de látod rajta, hogy nem gondolja komolyan, vagy csak épp hízelegni akar, már pár óra múlva elmond mindennek. Annyi, de annyi carság létezik, az emberek annyira kegyetlenek tudnak lenni, sok a gond, a probléma.

De ezzel nem is foglalkozol, már nem engeded a szívedig, mert ennél sokkalta fontosabb dolgok vannak az életben.

Csinálod az antistresszt, tanulsz az Egészség Akadémián, minden reggel gyakorolsz. Van, hogy sikerül, van, hogy nem. De zömében tudsz fókuszálni és ez sokat segít a nap hátralévő részében is.

A szerdai hosszú munkanap után hazaérve összeszeded minden erődet és dobozolsz két napra.

Már végképp nem tudod, miért így alakul a mérleg (hiszen ugyanez az étrend mellett híztál 4.5 hónap alatt 10 kilót, és most ugyanúgy étkezve csordogál vissza a görbe), néha csak rápattansz és bejegyzed az appba.

Ránézel a naptárra: 16 nap a műtétig. Huh! :)

A. kérdezte tegnap, nem félek-e, nem izgulok-e, hogy már ilyen közel az operáció. Tulajdonképpen nem. Most még most van, igyekszem megélni a mindennapokat. Mindent beszereztem, a kórházi csomagom majdnem teljesen kész. 8-ától jön a speckó étrend, 12-én kezdődnek a vizsgálatok és a hashajtás, na az húzós hét lesz, de most még nem gondolok rá. Addig még sok víz lefolyik a Dunán. :)

Péntek

Eddig se volt kutya a tötymörgés, de amióta átadták a felújított lánycsóki útszakaszt, egyre több időbe telik odaérni a munkába, majd meló után hazaérni...

Irtóztatóan elfáradok egy-egy munkanapon. Félelmetesen. 

(Ebből:

... ez lett. :) Elővarázsoltuk a nevünket. :)

De ma sem mentem rögtön haza, bementem műtét-ügyintézni a városba. Gyógyszertár (műtét előtti gyógyszerek, sebkezelő gél) 10ezer... Vettem tapasz mintát is, mert többektől hallottam, hogy nagyon nem mindegy, milyen a ragasztó a tapaszon. Kétfélét hoztam és ha nem érzem a saját bőrömön, el sem hiszem: a bal oldalit "kellemesen" le lehet húzni, a jobb oldali viszont nem tapasz szerintem, hanem konkrét szőrtelenítő. Még most, negyed órával az eltávolítása után is sajog a bőröm. Nem mellesleg 84 Ft 1 db (!), nekem 3 vágásom lesz, 10-14 nap a varratszedésig, nem 2 db kell. Persze ez sem támogatott. (Nem lenne ezzel gond, ha nem vonnák havonta 20 éve a bődületes nagyságú TB-t a fizetésből...)

Kell 72 órán belüli PCR teszt is, így a Tesconál lefotóztam a feltételeket, a nyitva tartást, és foglaltam időpontot. (Ugye ez 20ezer lesz.) M-val beszéltük múltkor, hogy mennyi pénz kell, mondtam neki: konkrétan rengeteg pénzt sitty-sutty össze lehet szedni (=kölcsön lehet kérni, kamatmentesen, rokontól-ismerőstől), a gond csak az, hogy vissza is kell fizetni! 😉 (Vissza is fogom, az utolsó forintig, amilyen gyorsan csak tudom.)

Na jó, kiteregettem közben, eddig bírtam. Szunya. ÉS végre nem kell órára kelni, holnap szombat.

 

Csütörtök

Tegnap a hosszú munkanap után rendesen kipurcantam. Mínuszban volt az energiaszintem.

Ma "laza" napom volt, de hazaértem és úgy konkrétan majdnem használhatatlan voltam. Azért toltam a szekerem, de nem jutottam messze. Pedig az endócska viszonylagos nyugalomban volt ma is. Egy 4-es-6-os (komolyan, mint a villamos 😂) hullámzásra még nem veszek be gyógyszert. Nagyon kellemetlen és zavaró a feszítős fájdalom, miközben a petefészkeimet terméskőnek érzem, amik ki akarnak szakadni, de a fájdalomcsillapító-görcsoldó koktélom is rendesen hazavág, inkább elviselem a villamosomat. 😌 Ma reggel is carakodott a gyomrom és nem tudtam enni, vittem a reggelimet (szokásos zabkása kis gyümivel), és a suliba érés után már lassan be tudtam lapátolni. Délig lufinősködtem (azaz szörnyen fel voltam puffadva), de aztán rendeződött a dolog.

A gyerekek ma rákérdeztek, miért kell megműteni a hasamat. Sokat kérdeztek, tündériek voltak.

- De ha belenyúlnak a hasadba, az fáj! Akkor altatózva leszel?

- De ha utána felébredsz, nem fogod tudni a nevünket?

- Biztos, hogy emlékezni fogsz ránk?

- És akkor hogy lesz német óránk?

- Melyik tanár néni fog minket tanítani? Honnan jön? Szigorú?

- Nem igazság! Én nem akarok mást! Én a Timi nénit akarom! .... (Azt hittem, megeszem őket. ♡)

Robog az idő. A műtéti szervezés mindennapos. Holnaphoz egy hónapra már megkezdődik a műtét előtti diéta, rá 2 nappal pedig az elrendelt vizsgálatok és a hashajtás.

Azt hiszem, rájöttem, mitől félek a legjobban. Attól, hogy kénytelen vagyok/leszek kiengedni az "iránytást" a kezemből, hogy segítséget kellett/kell/fog kelleni kérnem, hogy pár napig biztosan kiszolgáltatott leszek, és talán az a legrosszabb, hogy nem tudok előre tervezni. Pedig ez van, vagy tudomásul veszem, vagy tudomásul veszem.

Szombat

A tegnapi írásomban örömködtem, milyen kegyes hozzám az endócskám. Ma reggel görcsre ébredtem... Nem vacakoltam: bevettem a gyomorvédőt, vártam, aztán jött a gyógyszer. Persze nem volt elég, szenvedtem, de kivártam, hogy elteljen 4 óra és jött a koktél.

Tegnap este fejben olyan szépen elterveztem, hogy mennyit fogok haladni (a pihenés mellett) a házimunkával, boltba is kell menni, főzni is kell, bele fog férni a szombatba. Mert egészségesen ennek a sokszorosa beleférne, de tisztában vagyok az állapotommal, tudom, hogy így mit bírok.

Igen, sajnos erről szólnak a napjaim. Az endó sokszor már ébredéskor a képembe röhög, hogy ugye tudod, ki itt a főnök?, máskor nap közben ébred a sziesztájából és állít csatasorba, gondolkodási időt sem hagyva.

Amióta szervezem a műtétet és az műtét körüli dolgokat, egyre inkább kezdek arra gondolni, hogy túl vagyok az egészen. Jó esélyem van rá, HA Dr Koppán odateszi magát (márpedig szinte 100%-ban dicsérik, és ő az egyik legjobb szakember az országban, bízom benne, és tudom, hogy mindent megtesz majd a legjobb tudása szerint), HA nem jön közbe semmi, hogy fájdalommentes életem legyen. A műtétig van még alig másfél hónap, a felépülést 6 hétre tervezem (persze meglesz a saját ideje, tart, ameddig tart, türelmes leszek), tehát van esély rá, hogy karácsonykor fájdalom nélkül ott ülhetek a Nagy Asztalnál anyuéknál a családi ebéden. Mindez nem elvárás, csak jó erre gondolni. (És szerintem hasznos is, jobb, mintha siránkoznék, hogy megint görcsölök, vagy hogy jaj, én szegény, meg leszek műtve. Na ennek semmi értelme és biztosan nem az épülésemet szolgálja.)

Annyira jó érzés, hogy miközben sokaktól, sokféleképpen kérek segítséget, kérnek tőlem is (főleg étkezés kapcsán) és legtöbbször tudok is segíteni vagy irányt mutatni. :) És annyira élvezem, hogy nincs már kora reggel 30 fok, nem tűz bántóan a nap, nem kell menekülni a hőség elől, éjjel lehet aludni. :)

(A mai ebédem.)

Péntek

Ma is nagyon kegyes volt hozzám az én kis endóm. Jelzi, hogy van, itt van, mert egy filctollal pontosan rá tudnám rajzolni a hasamra, hol vannak a petefészkeim, egyértelműen érzem őket, minit feszítenek, de ezt már nem is nevezem fájdalomnak. Az irtózatos energiahiány alapból elég lenne, szörnyen nehéz így dolgozni. A memóriám sokszor kétségbeejtő. Elsősorban a rövid távú. Fogalmam nincs, kinek mit mondtam, kivel miről beszéltem. Sokszor 1 percen belül megkérdezem vagy elmondom ugyanazt úgy, hogy egyáltalán nem emlékszem, hogy már mondtam, kérdeztem. És sokszor többször is előfordul, mondjuk 2 percen belül 4-5-ször kérdezem ugyanazt... Irtózatos energiát emészt fel így dolgozni, figyelni, tanítani. Én pedig csak remélni tudom, hogy az endometriózissal függ össze ez (is) és a műtét után rendeződik a helyzet.

A suliban az elsősökhöz vendég érkezett az első német órán: Teddy. Ő figyeli, milyen ügyesen dolgoznak a gyerekek, óra végén elmondja, ki kap matricát. De Teddy segít is, bátorít, meg lehet ölelgetni és a fülébe szabad súgni a titkokat. És ma már barátot is találtak neki a kicsik. :) Az elsőskék haláliak. Iszonyú jó szövegük van, persze mindenre van megjegyzésük, mindenhez van hozzáfűzni valójuk, és ámulattal figyelem bennük ezt az igazi, kíváncsi, lelkes gyermeket, a még csillogó szemüket, és a magam részéről szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy ez még sokáig így maradjon.

A gyomrom nagyon lassan, de javul. Vannak ételek, amiket nem bírok megenni, vannak, amiket megeszek, de nem esnek jól, úgyhogy kísérletezgetek. Harmadik napja ugyanez a reggelim: zabkása, csöpp mogyoróvaj, szőlő/gyümi, lenmag, kendermag. Ma ittam hozzá egy kapucsínót is. Ezt így szereti a gyomrom, minden van hozzá itthon, gyorsan elkészül, és finom is.

Eddig az 5 órás felkeléssel belefért a gyomorvédő- és por utáni fél órára reggeli, előtte-utána (néha közben) a hasmenés, de nagyon csisszes így az indulás a munkába, viszont korábban nem akarnék felkelni, kell az alvás. Azt hiszem, hogy fél órával előbb megpróbálok aludni menni, akkor talán menni fog a korábbi kelés. Avagy próbálok arra koncentrálni, hogy megszűnjön a hasmars. :)

 

Csütörtök

Ha jógáznék, így néznék ki, mint a képen. Már reggel, munkába indulás előtt öltözés és cucc összekészítés után. Napközben is szünetekben, amikor ügyelek az udvaron, emailt olvasok, kérdezek, a kollegákkal szervezünk, összepakolom a cuccost a következő órára és elkezdem be is hordani a terembe, mert általában "két fordulós", elszaladok mosdóba.... És főleg hazaérkezés után. 

Korán terveztem aludni menni, de mégis megerőszakoltam magam, legépeltem a műtéttel kapcsolatos kérdéseimet és elküldtem azoknak a sorstársaimnak, akik már túl vannak rajta és vállalták, hogy segítenek, megkereshetem őket. Egyikükkel videochaten sikerült beszélni is. Nagyon hasznosak ezek a beszélgetések, és hihetetlenül segítőkészek a sorstársak. Ez teljesen olyan, mint egy nagy család, amit a szenvedés, a fájdalmak, a görcsök, a műtét, a specialisták kovácsolnak össze. 

Minden Blogolvasónak is köszönöm a segítséget, a tanácsokat, hogy összehoztatok olyanokkal, akikkel tudok a gondommal kapcsolatban kérdezni, beszélni.

 

Szerda

Elindult hát a tanév.

A cuki tanévnyitó után volt ám csacsogás, mesélés, új tolltartó, ceruza, benti cipő, fülbevaló (...) mutogatás. :)

A 3-4. osztállyal voltam egész délelőtt, nagyon gyorsan eltelt az idő.

Délután elkészült minden papír, irat, dokumentum, aminek meg kell lennie és leszerveztünk sok mindent az évre.

Megint hulla voltam, amire hazaértem.

A mára pakolt kajcim ízlett, nem fájt tőle a gyomrom sem, így ma kora este ugyanazzal készültem holnapra tízóraira és ebédre. Az ebédből rögtön 2 adag készült.

Reggelire a rántotta alig csúszott le. Én ugyan szeretem, de a gyomrom azt mondta: holnap inkább más legyen.

Így aztán zabkása készül majd reggel, próba-cseresznye. ;)

Nagyon hálás vagyok az endócskámnak, hogy ma nyugton volt, és csak egy gyenge feszítéssel éreztette a jelenlétét és így hagyott dolgozni. Az iszonyatos energiahiány így is minden áldott nap velem van, hát cipelem magam ide-oda, lihegek, de tolom a szekeret.

 

Kedd

Minden változik. A suliban ki kellett vágni egy fát. Még így is kész kis erdő van az udvaron, a szememnek mégis hiányzik az öreg fa.

A régi iskolaépület előtti részen ma már állt az évnyitó egyik kelléke. Holnap reggel tanévnyitó és első tanítási nap. Majd' 20 éve tanítok, de idén sem csak a kis elsősöknek lesz izgi.

 

A nyolc óra munka után hulla fáradtan értem haza. De jót tett a tegnapi 12 óra alvás, mert még tudtam kis kajcsit készíteni holnapra és el is mosogattam. De itt vége a mai mutatványnak.

(Közben folyamatosan megy a műtéti szervezés, mai: van laborra időpont -fizetős...-, tudom, mikor kell EKG-ra jelentkeznem és mennem..., ez mind megnyugtató. És itt is köszönöm minden közbenjáró segítségét.)

Szombat

A reggelem a számomra hagyományos módon indult. Pisi, első hasmenés bélgörccsel. Majd a második. Megittam a gyomorporomat, bevettem a gyógyszert, fél óra múlva reggelizhetek. Harmadik mosdó. Öltözés, reggeli készítés, evés. Húsz percen belül a negyedik hasmenés. Szeretem így a reggeleimet. Mert ez minden nap ugyanilyen. Kiszámítható. Tudok vele tervezni.

Sírás jött. Két órán keresztül. Nem voltam szomorú, nem történt semmi, csak folytak a könnyeim és nem tudtam abbahagyni. És ez jó. Megnyílt egy kis szelep, amin sok feszültség távozhatott.

A héten nem konkrét videóval antistresszeltem, azt végeztem, amit eddig sikerült Kriszta programjából beépítenem a mindennapjaimba: figyeltem a testtartásomat és a légzésemre koncentráltam. Ma viszont videóval gyakoroltam. Nagyon jólesett. Amellett, hogy lágyan, finoman átmozgatott, számomra a legkedvezőbb hozadéka, hogy ez a fél óra alatt ki tud kapcsolni az agyam, nem gondolkodom, és ez hihetetlenül pihentető.

Délután aludtam egyet. Hosszú volt és kemény az első munkahét, sokkal kevesebbet aludtam, mint a szabadságom alatt és nagyon elfáradtam. Délután hatalmasakat tudok aludni, szerintem mélyebben is mint éjjel, számomra pihentetőbb az éjszakainál. Igen: itt maradt a mosogatnivaló, vár a vasalás, a takarítás, de a pihenés most sokkal fontosabb.

Az endo ma segített a pihenésben. A gyomrom-gyomorszájam is folyamatosan javul. Amikor beütött ez a gyomor-krach, arra gondoltam: még a gyomorfekély előtt fogok enni fánkot, lángost. Úgy néz ki, hogy a gyomrom rendben lesz egy idő után, de ki tudja, mit hoz a műtét, így ma ettem egy fánkot kapucsínóval. Az a fánk, ahh, az a puha tészta, az a mennyei baracklekvár! imádom. Nem tetszett a szervezetemnek, nekem viszont annál inkább. Jöhet majd a lángos. :)

 

Péntek

Munka. Ma (is) nagyon elfáradtam. Habár tegnap eldöntöttem, hogy ma könnyebb napot "csinálok" magamnak, nem szenvedek, veszek be gyógyszert, mégsem tettem. Szenvedtem. Tartalékolom a fájdalomcsillapítást a műtét utánra. Ahogy olvasom a tapasztalatokat, óriási szükségem lesz rá az elején.

Már munkából hazafelé az volt a terv, hogy hamar megyek aludni. Nem jött össze. Nem bánom, mert a húgom lányával telefonáltam hosszan, itt volt M., aztán a neten "beszélgettem" endós műtöttekkel, és még ma is fogadtam a szülinapi köszöntéseket.

Ma a suliban már ijesztő volt, hogy iszonyatosan rosszul látok. Kénytelen leszek megnézetni a szemem, hogy tudjam: csak ennyire fáradt, vagy kell új szemüveg. (Most tudnék káromkodni, de finoman fogalmazok: kegyetlen, hogy (sok)mindenhez sok pénz kell(ene).) 

Tegnap náthás lettem. Csak tüsszögés, orrfolyás, de kellemetlen. És a fogaim is elkezdték a fájdogálást. Egy tippem van: tudat alatt baromira félek a műtéttől és ezért szépen jönnek a testi tünetek...

A lakásban, ahová csak nézek, munka vár. Mégis azt hiszem, holnap pihennem kell.

Szombat

Arra ébredtem, hogy fáj a gyomrom, görcsölnek a beleim és a gyomorszájam. Jól van -gondoltam- akkor kezdődjön egy új nap...

Délelőtt mosdót takarítottam, pihentem. Elmosogattam, pihentem. Vízkőtlenítettem a kávéfőzőt, pihentem. Készítettem tökmagkrémet, pihentem. Délután átjött M. Menjünk Frei kávézóba? Ne. Moziba? Ne. Sétálni? Az jó lesz. És ezzel a döntéssel bevonultunk a szobába és megnéztünk egy filmet...

Az endo egész nap kellemetlen-leszakadós-feszegetős 6-os volt. A gyomrom tompán fáj és szinte semmi étvágyam, most még csokit se ennék, lángost se, fánkot se... A saláta gondolatától is hányingerem van, így a mai napot megoldottam tökmagkrémes pirítóssal, paradicsommal és mikrozölddel. A gyomorszájam délelőtt szörnyű volt. Délután társult hozzá mindenféle szurkodás is. És így késő estére egy kicsit jobb lett.

Por 3 főétkezés előtt fél órával 1x, lefekvés előtt +1; tabletta 3 napig 2x1, aztán napi 1 étkezés előtt feél-1 órával, Tubanis este, de a por+tabletta és a T. szedése között teljen el legalább 2 óra... Képtelen vagyok fejben tartani (most is a dobozról néztem le). Felcímkéztem ugyan minden szem gyógyszert és minden adag port, de még így is a fél napot elveszi erre odafigyelni. No mindegy, igyekszem, csak segítsen.

Holnapután munka. Egyelőre el sem tudom képzelni, hogy fogom bírni. Na de még nem is elképzelnem, mert ma még ma van.

(Kép: csak mert tetszik.)

 

Szerda

A reggel dobozolt kajcim egy részét hűtőtáskába pakoltam, mert a főzés után utaztam anyuékhoz. Délelőtt átvittem anyut és mamit Tamásiba ügyintézni és a temetőbe (mami évek óta nem járt ott).

Tonhal helyett vittem fagyasztott hekket és azt ott frissen megsütöttem.

Amióta szedem a Tubanist, sok dolog változott. Pl az is, hogy legalább óránként mosdóba kell mennem. Hazafelé sem bírtam ki pisilés nélkül. Ha már megálltam, lefotóztam a lemenő napot. (És nem utolsósorban jólesett egy kis vezetés-pihenés. Hja, mint egy vén csataló. Szörnyen elfáradok az utazástól, vicces, hogy nem először esik jól a 92 km-en az út 2/3-ánál egy kis szusszanás...)

Ma viselkedett a hasam. Volt néhány fájdalomhullám, de ezt már nem is számítom fájdalomnak. Helyette jött új. Napok óta fáj a gyomrom. És tegnap este kezdte a gyomorszájam. Ma már egész nap sajgott: mintha valaki jó erősen csavarta volna, akár egy vizes rongyot. Hullámokban jött, olyan fél percenként. Egelőre nem pánikolok, figyelem magam, aztán majd ezt is megdiagnosztizálom, mint anno az endometriózist... Persze elsősorban bízom benne, hogy csak átmeneti és elmúlik.

 

Péntek

9 éves a blog. :)

Aug. 23-án megyek endo kontrollra. Az időpontot ügyesen kell lefoglalni, időben, mert semmi perc alatt betelnek a helyek, akár a megnyitott időablak végéig is. Múlt héten vettem ki a dobozból az utolsó levél hormontablettát. Gyanúsan kevésnek tűnt. Utánaszámoltam: a kontroll előtti utolsó 5 napra nem elég. Nem lenne gond, de ha este elfelejtem bevenni (5 hónap alatt 3-szor fordult elő), azonnal erős görcsölés jön. Nem pánikolunk, hanem megoldást keresünk. Járt az agyam, de aludtam egyet az ötletekre. Másnap írtam az endós csoportba a lányoknak, tudna-e valaki 5 szemet kölcsönadni/eladni. Jelentkezett is D., a héten már meg is jött a kis csomag majdnem egy teljes levél tablettával. :)

Ma egész nap carakodott a hasam, mellé kicsit a gyomrom is, plusz nagyon vizesedtek ma a lábaim. Beszéltem az én kis endómmal, hogy oké, ma tombolja ki magát, mert holnap fontos lenne a hasnyugalom. (Azt hiszem, hogy 3 hónap alatt összesen ez a 3. alkalom, amikor ilyet kértem. Az előző kettőt megkaptam, most is reménykedem.) Holnap hosszú, ha minden igaz, ezernél több kilométer vár rám, izgiizgiizgi. :) Reggeli itthon lesz, ebéd odafelé útközben vagy ott, vacsora hazafelé, úgyhogy ezt a kettőt dobozoltam. Rántotta, saláta/cékla/répa, pur kenyér. És teszek még be a víz mellé mogyorót arra az esetre, ha nagyon éhes lennék.

Na most, mire a bejegyzés végére értem, pillantottam a gép jobb sarkára: péntek van és 13. Milyen mák, hogy általában fogalmam sincs a dátumról, ha péntektizenhárombabonás lennék, legalább nem tudtam volna, hogy ma kell szerencsétlenségtől tartanom. :)