Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
Ebéd: (a tervtől idő híján eltérve) 1 adag sült csirke, 3 tojásból rántotta, 2 kókuszos süti.
Uzsonna: hagymakrémes kenyér.
Vacsora: na, ez is gyors volt, de valami mennyei! Fogalmam sincs, hogyan sikeredett ilyenre, de spiceklásze volt, az egyszer biztos: kókuszkrém+mustár+himalája só, bele 3 főtt tojás, tetejére pirított sonkadarabok.
Van egy 83 éves nagymamám. Az egyetlen élő nagyszülőm. És a néni, akinél dolgozom, 85 éves. Mami - hála a Magasságosnak - fejben még ott van a szeren. A néni Parkinson kóros is, és meglehetősen feledékeny. (Az Alzheimer kór ennél sokkal durvább.) TUDOM, milyen nehéz ezerszer válaszolni ugyanarra a - rövid időn belül - kétezerszer feltett kérdésre; milyen idegtépő ugyanazt a háromezer éves történetet négyezerszer meghallgatni egy nap. De ez is a munkám része - társaságot nyújtani -, hallgatok hát, bár a második itteni hetem végére az idegeim meglehetősen agyoncincálódnak.
Mami 3 hét múlva lesz 84 éves. Otthon leszek, és eldöntöttem: történjék bármi, meglátogatom. Nem viszek ajándékkosarat, nem sütök tortát, csak ott leszek. Előveszem majd az ősrégi fotóalbumokat, végiglapozzuk együtt, és újra meghallgatom, ki kicsoda, melyik kép mikor készült, milyen apropóból. Mert még emlékszem, hogy mamira mindig számíthattam, mindig segített, meghallgatott, azt főzte, amit kértem, és még sosem hallottam tőle, hogy "most nem érek rá", "most nincs időm".
Fiatalként gyakran rohanunk, sok a stressz, nem érünk rá, most nem, majd legközelebb - mondjuk. De az idő rohan, és mi is megöregszünk egyszer. Remélem, a sokadik születésnapomon lesz majd valaki, akinek lesz egy kis ideje rám és türelmesen végighallgatja a milliomodszor feltett kérdéseimet.
Megint korán keltem, és megint hamar nekiláttam az edzésnek, mert a mai hosszú volt, az időm pedig ugye véges.
1. Bemelegítés
2. 20 perc aerob (közepes tempójú helybenfutás és futás a folyosón)
3. EAP gumiköteles láb (hát Szűcs Ildikó megizzasztott rendesen, és már a közepén úgy remegtek a lábaim, hogy az valami hihetetlen: kitörések, guggolások, tolások, húzások, lépések piros gumikötéllel, 30 perc)
4. 20 perc aerob (közepes tempójú helybenfutás és futás a folyosón)
5. Nyújtás
Gyors fehérje, gyors tusolás, és 8-kor már jelenésem van...
Új fejezet / 2. szakasz / 1. heti menüterv (Ausztria) itt Új fejezet / 2. szakasz / 1. heti edzésterv (Ausztria) itt
Hú, ma is korán van. Még ki se dugtam a fejem a takaró alól, már tudom: hamarosan edzés. Nem azért, mert ma "divat" mozogni (jó divatnak tertom egyébként). Hanem mert elkapott anno a gépszíj, és a lusta kis boszi ma már hiányolja a mozgást.
Ma hosszú edzés lesz. Direkt úgy állítottam össze a tervet, hogy ne CSAK súlyzós/gumiköteles legyen, ne CSAK pontosan 25 perces, ne CSAK aerob, hanem nagyon vegyes, változatos. Nekem sem unalmas így, és a testem is majd les nagyokat, hogy jé, tegnap 38 perc volt, ma meg jóval hosszabb! :-)
Megtehetném, hogy alszom fél 8-ig és meg sem mozdulok. De tudom: ha ma is megcsinálom a tervezett programot, már egy lépéssel közelebb vagyok a célomhoz. És azt is tudom, hogy hallgathatnék másokra, akik "féltenek" (és általában nem mozognak), hivatkozhatnék problémákra (pl. a vállamra), de azt is tudom, hogy egyedül én vagyok, aki megállhatok vagy mehetek tovább az utamon.
