Irdatlan meleg volt az épületben (is).
Csütörtökön reggel 7-re mentem, délután jöttem haza egy órára, aztán vissza az évzáróra.
Este 7-kor jöttem haza. Amúgy is hosszú volt, a hőség miatt pedig szinte elviselhetetlen.
Pénteken is bent voltunk. Nem tudtam 8-ra menni. Amikor -időben- felkeltem, olyan fokú fejfájás gyötört, amilyen még talán sosem. Minden agysejtem elementáris erővel akart kitüremkedni a szemgolyóimon, az összes koponyacsontomon, a fülemen és minden pórusomon keresztül. Szó szerint nem láttam, őrjítő volt a fájdalom. Ittam, sót nyaltam, izotóniás ital ment. Nem mertem autóba ülni. Fél 9-re szedtem össze magam annyira, hogy végül elindultam. A fájdalom egész nap nem csökkent, a tartós hőség (31 fok volt bent) sem segített. A munkahetes lépésszámok...
A fejfájás maradt szombaton is, kicsit javult. Hja, a klímában voltam egész nap, de az agyam nagyon nehezen hűlt.
Leginkább feküdtem, bóbicáltam, aludtam.
M. készített kovászos uborkát.
A vasárnap is a lakásban telt, klímában, kisebb ténykedésekkel, pihenéssel. A fejfájás javult, de még mindig nem múlt el.
A változatosság kedvéért a jobb lapockámnál lett 7 csípésem...
Még 3 ilyen kegyetlenül forró nap az időjósok szerint, hát gatyafelkötős még klímás lakásban is...
