2021. december 8., szerda

Szerda

 


Hű, jó régen fotóztam már, ezek régebbi képek, azt hiszem, még nincsenek a blogon, idebiggyesztem.

Már nem mérem a hőmet, a szaturációt, a vérnyomást, a pulzust. Napok óta. Stagnálok. Az orrom bedugulva, köhögök, még mindig fáj a hátam, a derekam, a fejem. És a műtéti hely belül-alul. Annyira, hogy ma estére elérte azt a szintet, hogy ha ennél egy kicsit is jobban fog fájni, kénytelen leszek fájdalomcsillapítót bevenni (és rákérdezni a professzornál a helyzetre).

A Házi Karantén Rendszerben ma kaptam utoljára távellenőrzést, holnap letörölhetem. Mert lejár ma éjfélkor a hivatalos karantén.

A háziorvosomnál minden nap le kell jelentkeznem és be kell számolnom az állapotomról. És mindig elmondja: ha csak kicsit is rosszabbodik, azonnal orvos. Nem rosszabbodik, csak most épp nem javul. A tünetmentességtől messze vagyok.

Valahogy teljesen kiestem már a térből és az időből. És fizikailag sehol nem vagyok. Holnap legalább már kimehetek kicsit, remélem, erőm is lesz hozzá.

Igyekeztem eddig is fejben rendezni a dolgokat, ez nem egyszerű, ha folyamatosan fáj valami vagy köhögsz, be van dugulva az orrod, a füled. Holnaptól jobban ráfekszem a dologra.

Ebédet rendelek, habár (nekem) rendesen drága, többször akkora az adag, hogy marad belőle vacsorára is. Aztán lassan betervezem a főzést is.



M. rengeteget segít, D. volt gyógyszertárban, A. is besegített.

Hogy unalmas-e itthon? Hát arról szó sincs. Ritkán, de vannak napok, amikor tudok eleget pihenni és aludni. Ma ez nem jött össze. Szó szerint egész délelőtt telefonáltam, emaileztem, ügyintéztem.

- reggel telefon a háziorvosnak, lejelentkezés
- A. telefonált a suliból, hogy intézzek el egy igazolást, csak az üzemorvos állíthatja ki
- üzemorvos telószámának kiderítése, telefon neki: ilyet ő nem állít ki, ez a háziorvosra tartozik
- jelzés vissza a sulinak, hogy ez van, mit tegyek
- válasz: csak a foglalkoztatás-egészségügyi orvos csinálhatja
- email az orvosnak a válasszal
- próbálom telefonon elérni újra, sokadszorra sikerül
- kiállítja nekem, de....

Szóval -ahogy B. tanár úr mondta volt a gimiben- unalom egy szál se.

2021. december 5., vasárnap

Vasárnap

Amióta itthon vagyok táppénzen, hatalmasat fordult a világ. Csak az én világom napjai hasonlatosak nagyon egymáshoz. A műtét után a 3. hétig csodásan, napról napra jobban lettem. Aztán ez lelassult. Pontosan a 6. héten jött a k.ovid. 10. napja vannak tüneteim, egy hete vagyok karanténban. Lázam már nincs. A hátfájásom mérséklődött, de még erőteljes. Nem érzem a szagokat. Vanisnincsis étvágyam. Ma estére hányingerem is lett. Köhögök. Szörcsög a váladék, csak nagyon kis mértékben szakad fel. Az egész fejem is tele van trutyival, az orrom folyamatosan eldugulva, sokszor a fülem is. A fejfájásom sem az az elviselhetetlen már, de fáj folyamatosan. Ahogy a csontjaim és az izmaim is. Fizikai erőm nulla. És ami kegyetlen: a műtéti cuccos ott bent folyamatosan fáj, leszakad. És nemcsak akkor, amikor köhögök vagy az orromat próbálom kitrombitálni, hanem szünet nélkül. Maga az, hogy nincs lázam és hogy a pulzusom nincs az egekben, már óriási könnyebbség. 

2021. december 3., péntek

Péntek- szagtalanul

kép

 Ma eltűnt a szaglásom.

Lázam nincs, a pulzusom is a normál tartományban. A köhögés fokozódott, ez önmagában kellemetlen, de ami igazán megterhelő, hogy ettől a műtéti belső varratok kegyetlenül sajognak. Úgy nulla-huszonnégyben. Akkor is, ha a köhögés nem folyamatos, hanem rohamszerű.

Még 1 szem antibiotikum van hátra holnap. Szerintem attól lehet ilyen semmilyen közérzetem és furán vanisnincsis étvágyam.