3 napos műtötten itthon. A képen a jódos combom. A pöttyök: a vérhigító szurik. Az alsó a szombati, nővérke adta, vasárnap a kórházban a másik combomba kaptam, ma megint a bal jött, de én adtam be. Aki ismer, tudja, hogy mennyire rettegek a tűtől. Amióta az eszemet tudom. A combomon meg szinte nem lehet a bőrt összefogni, hát fáj rendesen ez a szuri... Még 9 van...
Eszek, sétálok a lakásban, fekszem. Kábé ez a napi program. A haskötő egy áldás, nagyon sokat segít. Enni tudok, széklet még nincs. Inni iszok eleget. A fájdalomcsillapító folyamatosan kell. Mindenem szét akar szakadni. Nevetni, köhögni, csuklani szörnyen fájdalmas.
Anyu és M. sokat segít, hétvégén jön a húgom.
Rengeteg (!) üzenetet kapok, amit elolvasni sincs erőm legtöbbször. Ülni kegyetlenül nehéz, így a blogot is fekve, telefonról írom.
Ma volt hőemelkedésem is.
De minden nap van apróság, ami jobban megy, mint előtte, és elég friss még ez az egész, nem várok csodát. Betartom az orvosi utasításokat, bízom benne, hogy minden rendben lesz, azt hiszem, ennél többet nem tehetek. 😊
