Ha Márton nap, akkor mini lapbook németen.
Ma is nagyon elfáradtam. Amikor fél négy körül hazaértem, le kellett dőljek, bóbicáltam majdnem másfél órát...
Ma is minden órán megkérdeztem magamtól: Kell ez nekem? Ma is -majdnem- minden órán az járt a fejemben: nem értek a gyerekekhez, öreg vagyok én már ehhez. Amikor Sz-ben egy botrányos elsős német után úgy jöttem ki, hogy majd' elsírtam magam (mert nem bírok velük), de be kellett üljek a kocsiba és átautózni B-ra, aztán ott egy nyugis 1.-2. osztályos összevont németen befejeztük a lapbookot, akkor elgondolkodtam: talán mégis szót tudok érteni a kicsikkel? Igazán nem tudom, hogy tudnám az adott keretek között áthidalni a mai világ és az iskola(rendszer) közti irdatlan szakadékot...
Húgom hívott, jó volt kicsit beszélni, kibeszélni (ő óvónő Budapesten, roppant hasonló problémákkal).
Holnap szerda, az egyik legkeményebb napom. :(
(Húgom mesélte, hogy neki szakember mondta azt, hogy mi -pedagógusok- túlélésre játszunk...)
