2018. június 16., szombat

138. nap

Délelőtt ballagáson. Elsős-másodikos korukban tanítottam őket.


Oda készült tegnap a süti.


Aztán anyuéknál. Ahonnan -mint mindig- pakkal jöttem el.





2018. június 15., péntek

136-137. nap


Avagy ahogy Vonnegut mondaná: Így megy ez... 

Nálam már évek óta tart ez, 2018-ban fergetegesen hozza a formáját. Olyannyira, hogy el kellett gondolkodnom azon, vajon mit tehetnék, vajon miért nem képes akár csak egyetlen napom is "normálisan" telni balszerencse, kellemetlenség, negatívum nélkül. 

Először az úton figyeltem fel arra, hogy iszonyatosan ideges leszek, ha szuttyognak előttem, amikor nem indexelnek, amikor olyan közel előznek, majd elviszik a visszapillantó tükrömet (...). Nem ritka, hogy kiabálok, káromkodok, néha mutogatok is. Nooormális? Láttam, hallottam magam, és nem hittem el, hogy ilyen vagyok. Na de miért? Arra jutottam, hogy az ok: nem úgy folyik a közlekedés menete, ahogy elvárnám. Nem úgy, ahogy terveztem. Magyarul nem az én akaratom/véleményem érvényesül. Voltak, vannak és lesznek is balfék sofőrök, nem indexelők, szabálytalanul kikanyarodók, és igen, ezután is utol fogok érni szippantóst, traktort, kis baggert, amik szutyorognak 20-szal. Mivel ez nem fog változni, talán nekem kellene. Bizony. Mi lenne, ha hagynám, hogy azok a dolgok, amiken úgysem tudok változtatni, megtörténjenek. Mi lenne, ha nem véleményezném? Mi történne, ha nem a történésektől tenném függővé a kedvemet, a napom hangulatának az alakulását? Elkezdtem erre tudatosan figyelni. És láss csodát: ma nem káromkodtam a munkába vezetés közben, pedig már Mohácson kifogtam egy traktort meg egy baggert; nem előztem meg a faluban 40-nel tötymörgő kisbuszt, és lám, így is odaértem a célba, még csak nem is késtem; egy autós versenyezni akart, de nem mentem bele a játékba... És hazafelé végig egy teherautó után jöttem, 70-nel, de jó volt az úgy (kb 5 perccel értem haza később a megszokottnál).

Az emberi kapcsolatokra ugyanez jellemző. Figyeltem egy ideje, miért félek beszélni emberekkel, miért félelmetes bizonyos dolgokról beszélni. Aztán rájöttem: nem is ez a probléma. Hanem a reakcióktól félek. Mert talán nem egyeznek azzal, amit én mondanék az adott szituban. Először is nem árt para nélkül, halogatás nélkül, bátran belemenni egy beszélgetésbe. Aztán nem foglalkozni azzal, milyen a reakció. Lehet a másiknak is rossz napja, lehet totál más életútja-élettapasztalata, vérmérséklete. És más véleménye. Ettől nem kellene rosszul éreznem magam, akkor sem, ha a másik ordít, vagy nem azt/úgy mondja, ahogy szeretném, elvárnám. Megfelelni csak magamnak kell, senki másnak. Ma gyakoroltam ezt is, és most olyan időszak van, hogy gyakorolni is fogom még egy darabig.

Tényleg zajlik az élet, és nem úgy alakul minden, ahogy szeretném. De az is biztos, mert tapasztalom, hogy sok "rossz" dologról kiderül, hogy nem ellenem, hanem értem történik. Hogy ami az első pillanatban lesújtó, az kicsit leülepedve már lehetőség.

(Sok)Minden változik. Egyelőre nem írhatok róla, de hamarosan igen.

Suli cicák:


Holnap ballagásra megyek, az egykori kis németes tanítványaim már ballagnak... A volt kollegáknak sütöttem ma egy Bounty-t (A., ha ezt olvasod, ne áruld el a meglepit, kérlek!).


Mindkét nap:

R: keto kávé
E: keto kávé
V: vajas-paprikás kenyér

2018. június 14., csütörtök

134-135. nap

134. nap, kedd

Kirándulásra dobozoltból csak a bal oldali fogyott el. Itthon, este ettem meg a húst.



R: -
Du.: szalámi, sajt, olívabogyó
Este: sült hús, saláta fokhagymaszósszal

Mozgás: 4km


135. nap, szerda

Nagyon hosszú nap volt rengeteg történéssel. Evésre konkrétan nem volt idő, 2 keto kávé alapot vittem munkába, azok is részletekben kerültek a gyomromba. Este, amire hazaértem, éhes voltam. Legszívesebben vettem volna valami pogácsát (legalább fél kilót), vagy bevágtam volna egy 10 perc alatt elkészülő sajtszószos tésztát vagy nokedlit, de aztán 3 vajas-sós-paprikás kenyér és habos kávé mellett döntöttem. 


Este: vajas-sós-paprikás kenyér, habos kávé

2018. június 13., szerda


Nem tűntem el, csak sok a dolog, az események pedig zajlanak (ajjaj!). Éjjel fél 11, dolgozom. Egyelőre még nem beszélhetek róla, de ami késik, az ugye nem múlik, a türelem meg tornaterem. :)

2018. június 12., kedd

133-134. nap

Dobozolás és kirándulás (Állatkert, Pintér-kert, Mésztufa barlang).


(Rengeteg dolog történik. Egy részét nem írom le, más részét nem írhatom le, a többi meg negatívum lenne. Bízom benne, hogy ez a 2018-as "pech-széria" minél hamarabb véget ér...)

Dobozolás kirándulásra


Dobozolás egész napos kirándulásra:

  • sült hús
  • házi szalámi + sajt + olívabogyó
  • víz (másfél liter, ha kell még, keresek csapot)
  • kávé.

További dobozolós bejegyzések itt.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2018. június 11., hétfő

19. heti összefoglaló




Ha a mérleget nézem: pár deka hízás.

Ha a tükröt nézem: kb 1 centi fogyás.

Ha az "Újra" 132 napját nézem: egyértelmű alakulás.

.......

Heti haladás: 40km, 2018-ban eddig összesen: 845km.

.......

1-14. heti összefoglalók itt
15. heti összefoglaló itt
16. heti összefoglaló itt
18. heti összefoglaló itt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2018. június 10., vasárnap

132. nap

Anyuéknál.


Gyümölcs szezon van. Meggy. Málna. Ribizli... Tavaly is lelegeltem anyuéknál a málnát, idén is megtettem. És ettem egy merőkanálnyi meggylevest is. Én ezt nem nevezem csalónapnak vagy bűnözésnek. Imádom a málnát, egy évben egy-két gyümölcsös nap- szerencsémre semmiféle betegségem nincs, ami miatt erről le kellene mondanom.

R: keto kávé
E: kis meggyleves, sült hús, zöldség, káposztasaláta, málna
V: sajtos karaj, fűszeres karaj



2018. június 9., szombat

131. nap

Előre főzés:



E: rántotta, sajt, olívabogyó, saláta fokhagymaszósszal


Mozgás: 1km


130. nap

Nagyon fáradtak a gyerekek. Napi 8 óránál is többet töltenek az iskolában. Az udvar hónapok óta építési terület, használni tilos és képtelenség is, életveszélyes kilépni is az épületből (a zajról, porról nem is beszélek). Én már "lazára vettem a figurát", játszunk, lemegyünk a -szuper- játszótérre, mezítlábaskodunk, teát főzünk (németül) és sokat beszélgetünk.





Egészséges életmód előadás is volt ma. Volt benne néhány okos gondolat, a többiről inkább nem beszélek.




R: keto kávé
E: sült darálthús vele sült tojással, brokkoli
du: 2 Frei kávé
V: sajt



Mozgás: 7km

2018. június 7., csütörtök

129. nap

Kolleganőmtől: hozott nekem saját levendulát. Itt is köszönöm!


Kézműves szakkör.


Menü:




R: -
E: tonhal saláta, 3 főtt tojás
később: készült lime-os bounty, 2-3 szeletet megkóstolgattam
V: -

Mozgás: 8km

2018. június 6., szerda

128. nap

R: -
E: (munkahelyen, a tegnap dobozolt) tonhal saláta
du.: keto kávé, 1 szelet Bounty süti
V: sült darálthús (egy lehetséges recept itt), párolt brokkoli, darabka vaj




Mozgás:
- 10 km
- HIIT

Dobozolás két napra


Két hosszú munkanap jön.

Reggeli nincs, délelőtt csak vizet iszom.

Az ebédet kell vinnem magammal. Tonhal saláta. Tonhal, kis mustár, kis majonéz, olívabogyó. Sali: vegyes saláta, só, balzsamecet, frissen facsart citromlé, olívaolaj, tökmagolaj. Nagyon gyorsan kész és mennyei.

A vacsora itthon lesz, frissen készítem: párolt zöldség, húspogácsa/sült hal, darabka vaj.

Ha délután megéheznék vagy megkívánnám, van még Bounty süti.

További dobozolós bejegyzések itt.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2018. június 5., kedd

127. nap

Mennyi az esély arra, hogy lesz egy olyan napom, amelyiken nem történik semmi különös? Elméletileg nagy. Nagyon nagy. A gyakorlat azt mutatja, hogy konkrétan nulla. Mennyi az esély arra, hogy egy pici kavicska beszorul az autóban a féktárcsa és a fékvédő lemez közé? Elméletileg kicsi. Nagyon kicsi. Gyakorlatilag...

Már esőben értem a suliba. Ott egész délelőtt szakadt az eső. Már hazainduláskor felfigyeltem arra, hogy az út olyan mértékben kavicsos, mintha csak szórva volna. A pár napja útfelújítás címszóval betömködött lyukakból az eső kimosta a tölteléket, így hosszú kilométereken keresztül konkrét kavicsfolyam fedte az utat.

Hazaértem, leparkoltam. Aztán M. meghívott kávézni, kocsival mentünk. Csörög. Valami csikorog. Durván. Bakker, ez megint valami új. De hát egy hete hoztam el a szerelőtől! Sírni tudtam volna. Oké, kávé után szerelő. Legalább annyit mondjon, használhatom-e a kocsit. Z. kapásból azt mondta: de hát most vitted el az autót! Nagyon rendes volt, meg is nézte. Lekapta a kereket. Egy kavics. Beszorulva a féktárcsa és a lemez közé. Egy mini kavics, ami ha bent marad, nagy kárt okozhatott volna a pár hónapja kicserélt féktárcsán. Egy pindurka kavicska, aminek nagyon kicsi az esélye az odaszorulásra...

Az eset kapcsán több dolog felmerült bennem:

1. Írtam már: a 2018-as évem ilyen. Tényleg nem telik el nap harc, bosszúság (...) nélkül. Azt hiszem, végleg át kell állítanom az agyam arra, hogy a normális ez. És örülnöm kell minden kicsi jónak, a legapróbb kis pozitív történésnek is.

2. Le kell szoknom a beparázásról. Amikor ilyesmi történik, mint ma a kocsival, totálisan bepánikolok. Fojtogat a sírás, kétségbeesem, mohácsiasan mondva világvége van. És ez a kétségbeesés szó szerint felemészti minden energiámat. Amikor hazaértem a szerelőtől, immár kavicsmentesen, annyira fáradt voltam lelkileg, agyban és fizikailag is, mintha legalábbis egész nap szenet lapátoltam volna. És ez -mivel túl gyakran vannak az életemben történések- teljesen felemészt. Márpedig az életnek nem erről kell(ene) szólnia.


3. Nagyon erősen el kell gondolkodnom az autóeladáson (nem a kavics miatt). A kocsim jó állapotban van (nem én állítom, a szervizben mondták szakemberek), szeretem is, nekem tökéletesen megfelel, viszont nem áll nálam halomban a pénz, erre az autóra pedig -valószínűleg- kell majd költeni, hiszen 12 éves, a kopó részei kopnak, és mivel Mitsubishi, nem olcsók hozzá az alkatrészek.

4. Eddig csak hazafelé jártam a hosszabb, de klasszisokkal jobb minőségű úton, hát a mai eset arra is megtanított, hogy ne csak gondoljam, de tegyem is: odafelé is a kerülőúton fogok járni munkába.

5. Ha a kocsimnak, bármelyik háztartási eszközömnek (...) csak egy kicsit más hangját hallom, rohanok a szerelőhöz. A kocsit viszonylag rendszeresen takarítom, a lakást is igyekszem rendben tartani. Mosom a ruháimat, ha foltos lesz, kiszedem a flekket, ha picit is megsérül, viszem Mamihoz, aki megvarrja, helyrehozza. És itt vagyok én. Egy élő, 43 éves ember, aki úgy konkrétan vár a csodára. El kellene menni fogorvoshoz. Á, majd ha jobban fáj. Nőgyógyászati kontroll? Biztosan minden rendben. Hetek óta iszonyatosan fáj a vállam. Kértem már időpontot a Dávidtól? Francokat. Megbeszéltük, hogy a bokámat is rendbe teszi. Ja, még csak 1-2 évtizede van gondom vele? (...) Masszázsra menni? Ugyan, az drága! Egy évben egyszer elmenni kozmetikushoz? Ne viccelj, jó vagyok én így! Fodrász? Ne bomolj, én is meg tudom mosni. Tankolom az autót, lecseréltetem rendszeresen az olajat, de magamon spórolok, nem mindig azt eszem, ami igazán jó lenne, mert hát az élelmiszer drága. A tárgyaimra rászánom az időt, a pénzt, az energiát, de magamra nem. Durván nem. Hát ezen változtatni kell.

Ritkán sütök. Ezt a jó szokásomat meg kell tartanom. Nem érdemes a sütikkel próbálkoznom, mert habár elhitetik velem, hogy nagyon ügyes kis cukrász vagyok, képes vagyok egy, max két nap alatt eltüntetni a cuccost, az élj beosztással nem az én mottóm, ha édességről van szó... Ma készült a bounty süti. Nincs sok már belőle. Khm... Így már nem is vacsoráztam.


R: -
E: tonhal saláta
V: -


Mozgás: 6km

Keto bounty sütemény




Piskóta:

# 3 tojás
# 3 ek kókuszzsír (folyékony)
# vanília (aroma) ízlés szerint
# Rum (aroma) ízlés szerint
# csipet só
# 1 mk sütőpor
# 40g eritrit (cukorhelyettesítő)
# 35g cukormentes kakaópor

# A tojást szétválasztjuk.
# A tojásfehérjét kemény habbá verjük. Ebbe belekeverünk minden hozzávalót.
# Sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőben, 160 fokon 30 percig sütjük.

Krém:

# 250ml tejszín
# 120g kókuszreszelék
# 40g eritrit

# A tejszínt az eritrittel felverjük.
# Hozzákeverjük a kókuszreszeléket.

A tetejére:

# 30g olvasztott, cukormentes csokoládé

16 szeletre vágtam.

1 szelet tápértéke: 126 kcal, 3g fehérje, 4g CH, 11g zsír

Eredeti recept itt.

Megjegyzés:

Nekem irtózatosan édes így ez a süti, legközelebb fele ennyi vagy még kevesebb eritritet fogok használni.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

126. nap

R: -
E: rántotta (3 nagy tojás, só 1 ek kókuszzsíron), házi szalámi, házi hagyma
du.: 1 keto kávé
V: sült hal, saláta, darabka vaj



Mozgás: 6km

2018. június 4., hétfő

18. hét összefoglaló, 123-125. nap

123. nap, péntek
(Munkanap. Én, a nagy mindent dokumentáló ebben is változom, alig írok fel valamit, se ide, se a naptáramba. Aztán nem is emlékszem, hogy például mit ettem. És ez szerintem nem is olyan fontos.)

124. nap, szombat
Osztálytalálkozó. Fantasztikus, töltődős élmény.



R: 2 vajas-paprikás kenyér
E: (anyuéknál) borsóleves, resztelt máj, mákos rétes
V: (osztálytalin) ld. kép

Mozgás: konkrétan semmi

125. nap, vasárnap
Mivel hajnali 3-kor értem haza Tamásiból, az osztálytalálkozóról, délelőtt aludtam. 


R: -
E: ld. tegnap + anyu féle mákos rétes
V: ?

Mozgás: 2 km séta

............................................................................................................

  • Jó ideje nem álltam mérlegen. És ez így jó.
  • Megint be-becsúszik ételben ez-az. Ez nem jó.
  • Irtó kevés a mozgás. Ez nagyon nem jó.
Nálam már nem működik az, hogy megvárom a motivációt, azt a bizonyos kattanást, ami erőt visz a próbálkozásaimba, ami akkora hátszelet ad, amivel újra szárnyalok. Tény, hogy vannak az életemben "hátráltató tényezők", de annyira naív és önáltató nem vagyok, hogy ne tudnám ezt néven nevezni, úgy hívják: kifogások. Szóval a "katt" leginkább nem jön. Már csak egy dologra tudok apellálni, ez pedig a józan ész. Vasárnap este elővettem a jobbik eszemet. Remélem kitart egy jó darabig. :)

Heti haladás: 23km, éves eddigi összes 805km.