2018. december 15., szombat

Szombati pillanatok

Tegnap este, Mohács:



Ma délután, Hőgyész:








Tünemény, cukorfalatbogár, puckányegér, hercegtóni, manóbajnok Cicmó:


2018. december 14., péntek

Keszekusza

A csütörtöki kezelésen -is- kérdezte Dr D, hogy vagyok. Csak mosolyogni tudtam és a hüvelykujjamat felfelé tartani. Tényleg klasszisokkal jobban vagyok, visszakaptam a régi Timit, akinek hatalmas étvágya volt és folyamatosan tudott enni egész nap.

Ahogy egyre jobban lettem, a dolgok úgy kuszálódnak össze körülöttem. Például először a wc-vel volt gond, majd a csappal, aztán feladta a nagyszoba világítás, majd a mosógép lába szakadt ki. Ma M. meghívott kávézni, kis fapálcát adnak a keveréshez. Ülök, kevergetek, mire egyszer csak hopp! egy szálka beleáll az ujjamba. Majd közvetlenül ezután ki akarok szállni a kocsiból: nem megy. Úgy beletekeredtem a biztonsági övbe, de úgy, hogy Houdini is irigyelte volna a kiszabadulásomat. A kibogozódás után indultam volna a boltba, de szakad a hó órák óta, rajtam meg az a kis csizmám volt, ami fullra alkalmatlan a téli közlekedésre, mert sima a talpa, tehát nagyon csúszik, és plüss, azaz azonnal átázik...

No sebaj, minden megoldódott.

Otthon hív anyu. Visszahívom. Jön haza busszal Pestről, de rosszul jöttek ki a fővárosból, nem éri el a csatlakozást Hőgyészre, viszont Mohácsra, hozzám el tud jönni. Szuper, mindig hívom, jöhet bármikor. Aztán kiderül: csak Szekszárdig jutott el. Sebaj, van kocsim, elmegyek érte- gondolom. Igaz, hogy minden havas és szakad is a hó, no de vezettem már így. Ja, gondoltam. Megyek lehavalni az autót, puff, kiég a jobb fényszóró. Ilyen is volt már, menjünk. Közben M. hív, beszélünk: eljön velem. Nagy hősiesen indulok. Csúszik. Nem kicsit. Úgy szakad a hó, hogy szinte semmit nem látok. A kis bal fényszóró pislákolása bakfütty. Kiérek a városból: másodikban. Ahogy elfogy az utcai világítás, úgy szűnik meg az általam látott út is. Eltűnt. Se a sávot nem látom, de még az utat sem. M. rábeszélésére megfordulok és hazajövök. Az utolsó kanyar előtt frissen a szántásba vetődött autó. Az autósnak szerencsére nincs baja, épp kiszáll, telefonál. Autó hazakínlódás, aztán telefon anyunak: jöjjön a következővel, este negyed 11-kor. Én ilyen tempóban (20) akkor értem volna Szekszárdra, amikor a következő busz már Mohácsra. Szóval marad a késői busz. Majd megyek anyuért, ha ideér. Az utakra pedig csak a bátrak és a nagyon tapasztaltak merészkedjenek ki. Nem érdemes hősködni.

2018. december 12., szerda

Akkor van ünnep...

Akkor van ünnep, amikor a napot azzá tesszük.
Minden alkalommal, amikor szeretünk.
Minden alkalommal, amikor adunk.
Karácsony van ...


kép és szöveg forrása itt

2018. december 9., vasárnap

Összefoglaló 49. hét

Összefoglalók 1-32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt
37. hét itt
38. hét itt
39. hét itt
40. hét itt
41. hét itt
42. hét itt
43.hét itt
44. hét itt
45. hét itt
46. -
47. hét itt
48. hét itt

Hétfő



Munka fél négyig, négyre orvos, fél hétkor hazaérés.
Kajcit vittem a munkába, meg is ettem. A vacsorát nagyon nem kívántam, de megettem. Kínlódós elalvás, mivel leszakadnak a vállaim is, plusz a hasamban szerintem egy 'élien' garázdálkodik.

Kedd


Mától antibiotikum kúra három napig. Probiotikummal sem csodás állapot.
Tegnap főztem jó néhány tojást, azt viszek a munkába reggelire, kettőt. Csak harapni kell, semmi faxni, csomagolni is egyszerű.
Zöldség krémleves is lett ma ebédre a tegnapi maradék sült hús és saláta mellé.

Szerda

Barkács a gyerekekkel, meglepi készítés holnapra.



Főzés: kakukkfüves csirke.


Viszonylag normális kaja munkába is, itthon is. Eddig semmi nasi. :)



És csodás érzés, hogy a volt sulimból rám-rámírnak a gyerekek és kérdeznek, és elmesélik, mi történik velük. ♡

Csütörtök

Mikulásozás órán...



... Mikulás műsor az oviban az ovisoknak...


... a suliban a sulisoknak...


Vittem kaját, nem tudtam megenni.



Napközi után kezelés. Ami lassan kezd hatni. Éhes vagyok, szinte folyamatosan. Korog a gyomrom, majdnem egész nap. Sokszor van étvágyam, az ételundor egyre ritkább, a hányinger szinte teljesen eltűnt. Lufiság van, olyan 6 hónapos terhes kinézet. Kabátban 8-9.

Sokat beszélgettem Dr D-vel. Irtó nagy koponya, nyugodt, kedves, kiváló társaság. Nagyon gyakorlatias, ezt nagyon csípem. Tudja, mit csinál, de nem köti az orromra, mindig elmondja, hogy csak türelem, kitartás, a végén azt fogom mondani, hogy megérte.

Péntek

Rengeteg minden történt. Nevezhetném ezeket rossznak, kellemetlennek, de azt hiszem, inkább leckék. Hogy végre megtanuljam: attól, hogy van jogom, még nincs jogom, az élet egyszerűbb, ha nem mondom el a véleményem akkor sem, ha kérdezik, tehát a legkifizetődőbb, ha elfogadom a dolgokat úgy, ahogy vannak.

Szombat

Főleg házimunka és munka. És határozottan jobban vagyok. Éhes vagyok, mint a farkas, egész nap, egész emberes mennyiséget tudok enni, a hányinger szinte teljesen eltűnt, az ételundor is. Az alhasi fájdalom is minimális. Öt hónapja nem éreztem ilyen jól magam. A végén még Dr D-nek lesz igaza, de úgy legyen.

Vasárnap

Korán keltem. Mert mentem Hőgyészre anyuékhoz. Ki korán kel... Hát felkeltem, letusoltam, elmentem B-hoz a házi kolbiért (amit vittem anyuékhoz, ott van hova felakasztani), és amikor visszaültem az autóba, levettem a kabátomat, és láttam, hogy pizsamában vagyok... Tusolás után ezek szerint visszavettem a pizsit. Ez télen (mivel nyitott ablaknál alszom) egy kötött zokni, egy régi melegítő alsó és egy nyúlott, régi, hosszú ujjú pólószerűség. Hát ez van... És ki korán kel, láthat szépségeket. Naná, hogy megálltam Bátaszék előtt (pizsiben) fotózni!


Cicmóztam :)



Anyu mennyei borsólevest főzött. És csodás adventi koszorút készített. (A tobozokat az Őrségből hoztam neki.)



Heti haladás 56km, idén eddig 1866km.

2018. december 8., szombat

Légyszi, ne!



"Légyszi, ne!! Ne süss idén is ötfélét! Ne főzz huszonöt főre! Ne sírj a konyhában este tízkor a fáradtságtól! Ne akarj megfulladni a plázában tolongva! Ne szorítsa a torkod a fájdalom, hogy megint egyedül vagy hagyva a feladattal! Ne várd, hogy vége legyen az egésznek!

1. De a gyerekek…
A gyerekeidnek légyszi, ne mutasd azt a példát, hogy a beleket ki kell tekerni karácsony előtt azért a két várható bókért. Szerintem nincs szükségük rá. Jó emlékekre: vidámságra és figyelemre van szükségük, nem aszalt szilvával töltött csirkére mazsolás rizzsel és négyszáz szem házi készítésű bonbonra.

2. De a szülőkkel/rokonokkal nem lehet…
Nem, nem értenék meg az étteremből rendelt vacsorát, elhiszem. De a feleannyi süteményt, kisebb felhajtást, szolidabb ajándékozást meg fogják érteni, csak merd kimondani. “Fáradt vagyok, felnőtt vagyok, boldog akarok lenni és ehhez nem az kell, hogy még két tepsi zserbón dermedjen a csoki, hanem, hogy itt legyél velem, meg az unokákkal.” Ha ez sem érthető… akkor ki miatt hozol éppen áldozatot?

3. De hát mégis egyszer egy évben...
Ott a pont! Miért csak karácsonykor lehet ünnepelni? Különleges receptet kipróbálni? Találkozni a messze élőkkel? Ami ezek közül neked fontos (és nem nekem, vagy a szomszédnak, vagy a keresztanyunak), azt megoldhatod év közben is.
Ami máskor sem fontos, azzal miért pont most kell foglalkozni? Nem kell irreális terheket vállalni és három napba belesűríteni azt, ahogyan egyébként élni szeretnéd az életedet.

4. De a dédi receptjétől/a fa illatától/a nagy ajándéktól lesz karácsony a karácsony…
Rossz hírem van: a karácsony olyan, amilyenné teszed. A dédire emlékszel a mákos süti nélkül is, a facipelős hátfájás übereli a fenyőillatot és a nyolc havi hiteltörlesztés rá fog telepedni a következő évre. Ülj le és írd már össze, hogy mi az, amitől te, most, 2018 karácsonyán boldog lennél?

+1. De a mama miatt meg kell hívni...
Nem, nem kell. Meg fog sértődni? Kellemetlen.
Mondjuk nem annyira, mint éveken keresztül hallgatni, ahogy a családod előtt megaláznak, leszólják a lakásodat, megjegyzést tesznek az alakodra és elvárják, hogy mosolyogj hozzá, “hiszen csak vicc”.
Ha eddig bírtál illedelmesen mosolyogni, akkor tessék ismét felvenni a bűbáj mosolyt és csak nyugodtan: “Idén szűk körű a karácsony, nagyon kedvesek vagytok, hogy megértitek. Tudtam, hogy rátok számíthatok.” (De, meg lehet csinálni.)

Kérlek szépen, ne légy karácsonyi mártír.

A calvados-szal flambírozott almatortából a lángoló függöny miatt lesz jó sztori, a gyerekek évekig fogják vigyorogva emlegetni a csillagszórós pizzát és nem az első megrökönyödésre fognak emlékezni a rokonok, hanem arra, hogy mennyire jó volt zokniban mászkálni és a szőnyegen hason fekve társasozni a sok évnyi elegáns vacsora után.

Tedd le idén a szokásokat, az udvariasságot és legalább ebben az egy évben próbáld ki, hogy milyen egy kicsikét máshogy. Milyen, amikor kipihent vagy, nem vállalod túl magad, nincs aggódás és az van körülötted, aki törődik veled. Hidd el, egy csomó mindenről ki fog derülni, hogy csak te hitted, hogy muszáj, valójában elhagyható és senkinek nem hiányzik. Nem a magas lóról beszélek. Én is átmentem ezen.

Légyszi, próbáld ki, hogy milyen a te karácsonyod igazából!"

Forrás: húszon túl (az évszám a szövegben megváltoztatva)

forrás (kép és szöveg)

2018. december 7., péntek

Margó

Nagyon gyors ez a világ. Rohanunk egész nap, kapkodunk, de nem beszélek többes számban. Tehát rohanok, kapkodok, ezt is gyorsan kell, az tegnapra jobb lett volna, határidők tömkelege. Hétfőn és csütörtökön a napközi után rohanás az orvoshoz, várni, kezelés, este hazaesek, ott vár az otthoni műszak. Jövő héten kedden rendkívüli szülői plusz továbbképzés, péntek délutánra is program, vasárnapra is iskolai, estébe nyúló. Hiába nincs gyerekem, ennem, tisztálkodnom, takarítanom, boltba, bankba mennem, mosnom, mosogatnom (...) nekem is kell, és általában ezek maradnak el. És újabb csekk jött, a kocsit le kéne vinni a szervizbe és végre egyszer kiporszívózni, és sorolhatnám.

A suliban eddig is ott voltam 90%-ban 8 órában, az itthoni készülést még sosem számoltam, nem kevés. Ma volt a megbeszélés a változások miatt. (Ja, taníts, készülsz órára, de nincs, mert  ad hoc megbeszélés van, de hozd be a lemaradást és a tanmenettel is stimmeljen az e-napló...) Egyik kollegám lett a kinevezett vezető, akadályoztatása esetén a másik kolleganőm. A feladatokat leosztották hármunkra. A KELLO-t, a KIR-t és az útiköltség elszámolást örököltem, meg a mohácsi tankerbe járást. Mondjam a véleményem? Azok után, hogy a "véletlenül" megmaradt szabimat kiírták múlt hétre és jövő hétre, amikor is konkrétan dolgozom, de ugye benzinpénzt nem kapok, mert papíron szabin vagyok, tehát még én fizetek azért, hogy bejárok dolgozni? Én már semmit nem mondok.

Ami tény: elvileg heti 40 órára vagyunk felvéve, gyakorlatilag mindenki a letanított órák számával jön, ami 22-25, tehát ebbe belefér. Mi? Hát minden. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen kukacoskodó, de konkrétan az a helyzet, hogy a tervezett, nagy port kavart túlóra törvény egészen egyszerűen már régóta él. De erről sem alkotok véleményt.

Sokat, nagyon sokat redukáltam már le a tanító-elánból. Tartok olyan órákat is, amikre nem vagyok büszke. Mert eléri ugyan az óra a célját, de nem olyan, amilyen lehetne. Ma is bent voltam nyolc órát. És nem végeztem. Tanítás után E-kréta, e-napló, papír napló, tanmenetek, verskeresés a karácsonyi műsor német blokkjába, útiköltség összesítő, szótárrendelés lefixálás (...)... Aztán hazajöttem. Ezer dolog lett volna még, hivatali, kitöltendő, leadandó, és ugye órákra készülni nem volt idő. Okosnak kell lennem, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

Változnak az idők...


2018. december 5., szerda

Aki ismer, tudja, hogy nem tudok és nem is szeretek barkácsolni. Nincs türelmem hajtogatni, ki- és bejelölni, vonalzót használni, fúrni-faragni. Ha filc kerül a kezembe, úgy nézek ki, mint egy három éves. Ha ragasztani kell, több ragacs van a kezemen meg a ruhámon, mint a papíron. És ezt hosszasan folytathatnám. No de gyerekek között dolgozom, ők imádnak minden ilyesmit, hát megerőszakolom magam, és ha látok egy jó ötletet, megcsinálom velük.

Ma készült német órán Nikolaus. A felső sorban balról a második az enyém, önmagamhoz képest nem is rossz, a gyerekek nagyon ügyesek voltak.



És minden barkács-fóbiámat legyőzte a szívem, amikor ma munka után egy kis aprósággal készültem az apróságoknak holnapra. (Kedves Szülők, ha olvassátok ezt a bejegyzést, psssszt! :) ) Van köztük egy miki, akinek nincs "puttonya", holnap lesz. A gyerkőc cukorbeteg, lebizniszeltem neki holnapra egy diabos szaloncukrot. :)




Nem szeretnék versenyezni csilli-villi, nagy mikulás csomagokkal, nem is tudok. Nincs sok mindenem, de nagyon szeretek adni, szívből, szeretettel.

Amíg a mikik készültek, megsült a kakukkfüves csirke is. :)



2018. december 4., kedd

Filmajánló: A bal lábam (Igaz történet.)




Christy Brownt még saját szülei is gyógyíthatatlannak, mozgássérültnek és gyengeelméjűnek tartják. Egy szép napon azonban a családnak rá kell döbbennie, hogy Christy nemcsak ért, érez, de gondolkodik és iszonyú elszántsággal küzd szerettei elismeréséért. Segítségükkel emberfeletti harcot vív azért, hogy teljes értékű embernek tarthassák.

2018. december 2., vasárnap

Összefoglaló 48. hét

Összefoglalók 1-32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt
37. hét itt
38. hét itt
39. hét itt
40. hét itt
41. hét itt
42. hét itt
43.hét itt
44. hét itt
45. hét itt
46. -
47. hét itt

Minden halad a maga útján.

A suliban is...






... itthon is.

Hétvégén megint láthattam és simizhettem Cicmókot anyuéknál.


Igyekszem "normálisabban" enni.



A mozgás maradt: séta, futkározás.




Heti haladás: 57km, idei eddigi összes 1810 km.

A héten a blog elérte a 2 millió oldalmegjelenítést. Szerintem ez hatalmas szám egy ilyen mini blognak. Köszönöm.


Dr D-nél is voltam 2x a héten, hétfőn újra megyek. Van pozitív változás, még ha kicsi is. Valahogy nyugodtabb a gyomrom, még kevesebb a hányinger és a kajaundor, abszolút nem savasodok, minden reggel van minimális székletem (hashajtó nélkül), kétszer sikerült szülés nélkül is megoldanom. És éhes vagyok, szinte folyamatosan.


Állandóan hulla fáradt vagyok, mondjuk nem csoda. Nem eszem túl tápláló ételeket, és a fejemben-lelkemben is olyan két hete kezdtem szanálni és rendet tenni, mert így nagyon nem jó az irány. A munkahelyen is elkezdtem nemet mondani, és még így is sok békát le kell nyelni, és december közepétől változások is lesznek... A lelki rend mellett a környezetemben is folytatom a szanálást és pakolást. A tanári asztalomon is és itthon is kezd látszani a "rendszerváltás". Túl sok mindent akarok, túl kevés az idő, magas a mércém, ami azt eredményezi, hogy szétmorzsolódom, semmi nincs meg rendesen, mindenbe csak belekezdek, és fontos dolgok elmaradnak. A mostani irány már jó, ez a vágány el fog vinni oda, ahova szeretném.