2018. szeptember 25., kedd

Filmajánló: Leckék az életről



Mitch, a karrierista újságíró munkája miatt teljesen elhanyagolja barátnőjét. Egyik este a tévében egy riportműsorban régi, kedvenc professzorát, Morrie-t fedezi fel, aki gyógyíthatatlan betegségéről beszél. Mitch elhatározza, hogy két évtized után újra találkozik a tanárral. Már az első pillanatban magával ragadja az öreg életszeretete, optimizmusa, bölcsessége. Azon veszi észre magát, hogy nem tudja kivonni magát Morrie hatása alól és élete egyre inkább jó irányba változik.

Film itt.

2018. szeptember 24., hétfő

Összefoglaló: 38. hét

Összefoglalók 1-32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt
37. hét itt



Étkezés.

Igyekszem a lehetőségekhez mérten okosan, értelmesen, nem egyszerű. Van heti 1-2 nap, amikor pl. egy ebédre vagy vacsorára viszonylag normális mennyiséget képes vagyok megenni, aztán marad a szinte semmi. Van, hogy egész jól vagyok, aztán vagy a gyomrom görcsöl, vagy a belezetem. Olyan 50-50%-ban vagyok jól, avagy kevésbé. 




Az apró jó dolgok nem szűnnek meg megtörténni. 


Július közepe óta ez volt az első olyan hetem, amikor nem volt full piros a naptár, nem kellett orvoshoz menni, nem volt vizsgálat, nem volt határidő. Jobban mondva az volt, de jeleztem: ha nem gond, ezt eltolnám. És nem gond. Ezen a héten minimális munkát hoztam haza, csak hétvégére az e-naplót, aztán úgy döntöttem: az is ráér. Inkább szombaton elmetem a húgomékhoz Budapestre, vasárnap pedig anyuékhoz.



Heti könyv: Thomas Mann: A varázshegy. Ezzel kapcsolatos sztori. Mesélem egy ismerősnek, hogy már a 2. kötet felén is túl vagyok. (Ő nagy tévé rajongó. Én kábé 5 éve egyáltalán nem nézek tévét.) Erre megszólal: De jó neked, hogy van időd olvasni!

A mozgás gyaloglással, kocogással egész jól megy. Heti haladás: 50km, eddig idén összesen 1322 km.

Vasárnap

Anyuéknál.









2018. szeptember 23., vasárnap

Szombat

Húgoméknál busszal.





Tesóm fotója




Tesóm fotója

Na de kérem! Milyen dolog az, hogy az ember, hanyagolva a munkáját, a szombatot a húga családjával tölti, és ahelyett, hogy vasárnap a laptop felett görnyedne és e-naplózna, meglátogatja a még egyetlen élő szülőjét és nagyszülőjét?! Milyen dolog ez? Hát, kérem: szuper, felemelő, boldogságos, örömteli, mosolyt arcra csaló, szeretetteljes (...). Hálás vagyok a rokonaimért, a családomért, nem cserélem le őket az e-naplóra és a virtuális világra. Az élet ideát van.  

(Bejegyzés este vagy holnap.)

2018. szeptember 22., szombat

Helyesbítés


Az internet érdekes dolog. GPRD ide vagy oda, tőlem is vettek át motivációs szöveget sajátjukként feltűntetve, láttam fotómat más oldalon. Igyekszem a boszikonyha feliratot feltenni mindenhova, de az sem száz százalékos biztonság. Tegnap posztoltam egy képet, amin volt forrásmegjelölés. Mégis kiderült, hogy az eredeti szöveg másé. Így most jöjjön Storcz Erzsébet oridzsi képe-szövege, az StB oldaláról. https://www.facebook.com/…/a.17581551878…/1758957104405862/…
Szép napot, StB, szép napot mindenkinek!

 






2018. szeptember 20., csütörtök

Ajánló: Cserna féle életmódváltás


Ildikó amellett, hogy gyönyörűen énekel, életmódot váltott. Odafigyel arra, mit eszik, mozog, kitartó, nem adja fel. És csodálatosan alakul. FB-oldalán követhető, mit, hogyan csinál.

2018. szeptember 19., szerda

Stressz-menedzsment praktikák

Dr. Bagdy Emőke egy interjújában elmondta, stresszkezelésre a pszichológia az alábbi alaptechnikákat ajánlja:

 MOSOLY
 BESZÉLGETÉS
 KOCOGÁS, MOZGÁS
 KIÁLTÁS
 LÉGZÉSKONTROLL 


A teljes interjú ezen a linken érhető el.

2018. szeptember 18., kedd

Tanulj belőle, csináld jobban!

Nehéz ezzel élni. Hogy az ember minden tettében, gondolatában kételkedik. Vajon jó-e ez így, ugye nem fogom elszúrni, tudtam volna ezt vagy azt ügyesebben megoldani (...)? A nagyon nehéz az, amikor az ember maximalista. Gyakorlással el lehet jutni odáig, hogy már nem cél a maximum, hanem megfelelő a nagyon jó is, és elfogadható a jó. Annak a felismerése pedig, hogy a tökéletes nem létezik, szintén óriási megkönnyebbülést hozhat. Ahogy az is, ha ezzel együtt belátjuk: hibázhatunk.

Van egy esti rutinom. Négy éve kezdtem. Akkor még írásban. Volt egy füzet az éjjeli szekrényemen, minden elalvás előtt felírtam az összes dolgot, ami aznap bántott, amit problémás(s)nak ítéltem meg, emellé a kérdéseimet önmagamhoz. Az első fél évben ez napi sok-sok oldalnyi jegyzetet jelentett. Másnap aztán kiválasztottam az öt legfontosabbat, amire választ kellett találnom, megoldást. Kb. fél év után már egyre kevesebb volt a jegyzetelés. Aztán már csak a napi legfontosabb öt, gondot jelentő dolgot írtam le. Ma pedig már egyszerűen fejben történik minden. Amíg felveszem a hálóruhát, végigsuhantatom a napomat a fejemben, jönnek is a kérdések, megjegyzések, és a válaszok is azonnal. Egy megerősítéssel: igen, akkor holnap erre már nem/jobban figyelek. Vagy: oké, akkor ezzel nem érdemes foglalkozni.

Mindezzel elérem azt, hogy nem egész nap agyalgatok a kérdéseimen, hanem csak pár percben, lefekvés előtt. Azért is szuper ez, mert mire ágyba kerülök, "megbeszéltem magammal" a kérdéses ügyeimet, már tudok a könyvre koncentrálni, amit épp olvasok, és nyugodtan el tudok aludni, "üres fejjel", max az olvasott könyv élményével. Van úgy, hogy még olvasás közben vagy elalváskor is jön néhány gondolat, ezeket tudomásul veszem, de tudatosan nem foglalkozom velük. Azt mondom magamnak: "most olvasok"/"most aludás van" (igen, ezt így mondom magamnak :) ), és szuper jól működik.

Szerintem érdemes tanulni a napi történésekből, és tapasztalom, hogy van is mit, sőt azt is, hogy ezzel a "módszerrel" napról napra, apró lépésekkel ugyan, de folyamatosan lehet fejlődni, és megkönnyíteni magamnak a saját életemet.


Motiváció

Lehetnek az életedben emelkedők vagy lejtők, de sosem lesz sík. 
Utazásod a jó és rossz dolgok között csak tőled és a képességeidtől/hozzáállásodtól függnek!

2018. szeptember 17., hétfő

Összefoglaló: 37. hét

Összefoglalók 1-32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt










- Munka: második hete a délelőtti-délutáni suli után itthon este 8-9-10-ig készültem órákra. Szuper jól haladok. Az adminisztratív dolgokat hanyagoltam, azt jövő héten pótolom. De most már magamra is fogok időt szánni, egyszerűen kell.

- Étek: még mindig nagyon keveset eszek, de a héten már többször voltam éhes, és csak egyszer futottam bele egy egész napos hányingerbe.

- Mozgás: futika, séta, kocogás. És a héten volt egy túra is. Heti haladás 40km, egész évben eddig 1272 km.


2018. szeptember 16., vasárnap

Vasárnap: hála és élet

Nagyon szeretem az életet. A számomra felfogható Univerzumot, a Földet az egészen speciális mivoltával, ami lehetővé teszi, hogy élet lehessen rajta, hogy itt lehessek. Szeretem a színeket, a kék égboltot, a felhőket, a nap sárgáját; a vizeket, a hegyeket, a lankákat; az erdőt, a málnabokrot, a fűszálakat a rajtuk sütkérező katicákkal... Számomra egyre inkább kalitka az a társadalom, amiben élünk. Reggel felkelsz a panelban, elmész dolgozni, este fáradtan hazaérsz, megeszed a többnyire műanyag kajádat, bebújsz az ágyba és alszol. Hogy reggel felkelj a panelban és dolgozni menj... Műanyag ruháink vannak, műanyag bútoraink, műanyagok a "testápoló szerek", fertőtlenítünk nyakra-főre, illatosító itt, légfrissítő ott, már az iskolákban is nyitástól zárásig árad ránk a 4G. A boltok szürkék: fém és műanyag. A polcokon elvétve találni élelmiszernek nevezhető dolgokat. És minden, de minden műanyagba csomagolva, ami azonnal a kukában landol... 

Pénteken a suilval Óbányára kirándultunk. Kimondhatatlanul vártam már, hogy kint lehessek, hogy erdőben legyek, színek között, fák között, beton dzsungeltől, zajoktól távol. A madárcsicsergés, a patak csobogása természetesen egyszerű és nagyszerű nyugtató. Ott van az élet. Persze ittam a Bodzás forrásból, hoztam haza is a vizéből. Na abban megmosdani: az az igazi felfrissülés. Csoda jó kis nap volt.

Ma korán keltem, anyuékhoz mentem egy röpke látogatásra. Hűvös volt a reggel, felhős az ég. Tökéletes. Szekszárdon még kómás voltam, aztán tankolás után jót beszélgetttem a kutas hölggyel, kicsit felébredtem. Mivel az elkerülőn útépítés folyik, a központ felé vettem az irányt. Csak amikor a kórház után eltereltek, jutott eszembe, hogy szüreti fesztivál van. Előttem ment egy Opel, arra tapadtam rá, simán átvezetett sok-sok kacskaringó után egy olyan utcába, ahol már kiismertem magam, akkor is megköszöntem, most is megteszem. Bekapcsoltam a rádiót. Szuper régi számok szóltak, mindet ismerem, hát énekeltem, ahogy a torkomon kifért. És nem győztem megköszönni azt a sok-sok apró, de nagyszerű dolgot, ami csak az úton történt.

Aztán azt, hogy bármikor mehetek anyuékhoz. Sőt hogy még van anyukám, sőt egy nagymamám is. Szörnyen házsártos-zsörtölődős kedvében volt, jókat nevettem rajta.

A kertben is van nyoma az életnek.


Ezeken a köveken jártam már akkor is, amikor megtanultam menni. És jaj, de sokat játszottunk a góréban!



Őszre jár az idő, annak minden szépségével.









És akkor még ő is!! Egy totál cuki, nagyon barátságos, kedves, gyönyörű, doromboló cicek!! Jól megsimiztem. :) Legszívesebben elhoztam volna haza (ő egy ilyen "senki macskája", de sokat van anyuéknál), de szegénynek nem lenne jó a panel első emeletén, és sokat lenne egyedül...



Az élet odakint van és egyben bennünk is, telis-tele apró csodákkal. Boldog az, aki ezeket észre tudja venni.