2013: Zárszó

2013-ra nagy terveim voltak. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, tudtam, hogy nem lesz egyszerű, előre tudtam, hogy vennem kell egy hatalmas levegőt, hogy bátornak kell lennem, és 10000%-ban biztos voltam abban, hogy jó döntést hoztam. Január 18-án felmondtam a határozatlan idejű, biztos állásomat, fogtam magam, és kimentem Ausztriába, a tanítás után betegápolóként dolgozni. Összecsomagoltam két hétre, útitársként velem jött Macimom és Kungfu, a család világutazója, és irány az ismeretlen.

 

 

Kalandos utazás után -hiszen Bécsbe indultam- érkeztem meg Knittelfeldbe, ahol azóta is dolgozom. Maga a város is szép, a táj méginkább, hiszen hegyek közé kerültem. Hegyek közé, amiket mindig is imádtam. És a kis rezidenciám igazán szép, lakható, élhető. Szerencsés vagyok, hogy ide vezetett a sors.

Az edzést rögtön sikerült megoldanom, kineveztem az ideiglenes edzőtermemet a fürdőszoba "személyében". És valamiféle rendíthetetlen hittel, bizalommal, energiával indultam neki 2013-nak. Az első etap utáni hazaérkezést nem fogom soha elfelejteni. Két heti folyamatos munka után kisimultan, nyugodtan, nevetve szálltam ki a kisbuszból, eltűnt a mindig ideges, a szinte állandóan kiabáló, a folyamatosan síró, panaszkodó, a reményvesztett, a hulla fáradt, a padlón lévő Timi, helyette egy új Boszit kapott a világ.

Folyamatosan mentek kint is az edzések, a kajálást viszont végig iszonyat nehezen sikerült csak megoldanom. Leginkább itthonról vittem az alapanyagokat, a készre főzött ételeket hűtve, egy részét fagyasztva, kilószámra.

 

 

 

Kint töltöttem a karácsony kivételével az összes ünnepet: húsvétot, születésnapot, névnapot, a családtagjaim szüli- és névnapját... Volt, hogy kintlétem alatt csőtörés volt az albérletemben...

 

És egész évben, itthon is sokat utaztam, kirándultam, ekkor is csomagoltam, dobozoltam...

 

2013-ban már fel mertem venni a bikinimet a strandra, mehetett a strandmacáskodás itthon is, Ausztriában is :-)

 

 

 

A 007-es készletem mellé beszereztem Pannit is :-)

 

Próbáltam sokmindent, de egyre több ételtől lettem kiütéses, pattanásos, viszkető sebes. Amikor elviselhetetlenné vált a helyzet, végigcsináltam egy juharszirup kúrát. A 10 nap szuper volt, életemben nem éreztem ennyire jól. könnyeden magam, nagyon jó volt csak inni, nem főzni, nem mosogatni, nem dobozolni.

 

Se a tejtermékeket nem bírtam már megemészteni, se a gluténnal nem voltam jóban, így egyenes volt az út a "mindenmentes" étkezés felé. K. K. segítségével sikerült elhagynom a tejtermékeket, és az eslő, teljesen tejmentes hónap után teljesen tünetmentes is lettem.

 

 

Megtanultam fagyizni úgy, hogy én nem ettem: csak szagoltam.

 

 

Rengeteg jó dolog történt velem az idén, és nagyon sok dolog változott. Az egyik legfontosabb: a húgom kisfia cukorbeteg lett. 1-es típusú, azaz élete végéig napi szinten szénhidrátot kell számolnia és naponta többször inzulint kell beadnia magának. Imádom ezt a kölköt, és hatalmas sokk volt ez neki, a közvetlen családjának és nekem is. Mára nagyon szépen belejöttek a dologba, Milu egy nagyon okos gyerek, nagyon jól kezeli a helyzetét, a húgom pedig ezer fokban másképp éli azóta az életét. Ritkán találkozunk, de szeptemberben sikerült egy családi kirándulást szerveznünk, ami nagyon jól sikerült.

 

 

És idén sikerült eljutnunk K-val nyaralni, vagyis pontosan őszelni, szeptemberben. Fantasztikus volt egy hétig újdonságokat látni, új dolgokat felfedezni, nem általam főzött ételeket enni, lazulni, kirándulni, pihenni :-)

 

 

2013 egyik nagyon jó döntése volt, hogy terézanyut elküldtem melegebb éghajlatra.

 

"Sokáig azt hittem, ha mindenhol ott vagyok, ha fontos vagyok, ha szükség van rám, ha mindent el tudok intézni, ha mindenkinek tudok segíteni, akkor élek. Hogy dolog, rohanás, intézkedés nélkül senki vagyok. Ma már nem akarok okos lenni. Nem akarok mindent tudni. Nem akarok fontos lenni és mindenhol ott lenni. És legfőképp nem akarok megfelelni.

 

Nem vagyok tökéletes. Nem lehetek tökéletes, mert -egyesek számára biztosan kiábrándító, de- nincs olyan, hogy tökéletes. Ilyen vagyok, amilyen. És állítom: nem vagyok dögunalmas szürke kisegér, és nem vagyok szerethetetlen. Tudok kiscica lenni, de ha a helyzet megkívánja, kibúlyik belőlem az oroszlán is. Két lábbal állok az élet talaján, amit elértem, azt nagy részben saját magamnak köszönhetem. Ilyen vagyok, amilyen, ezt lehet szeretni vagy nem kedvelni. "

 

2013 egy másik nagyon jó döntése az volt, hogy kitaláltam magamnak az Új fejezet nevű programot, augusztus közepén kezdtem, és 11 hét alatt megcsináltam a zsírlepucolást.

 

Az Új fejezet 2. szakaszát kezdtem ezután, ami tart a mai napig is. Mármint hogy szeretnék izmosabb testet. Nagyrészt még tapogatózom az ügyben, de meglesz a végső megoldás is.

 

Hatalmas tapasztalat az idén, hogy eltűnt a mérlegfóbia, azaz nem pattanok minden reggel a mérlegre, hogy van-e változás, és ha igen, ugye nem híztam?! nem érdekel a mérleg, csakis a tükörképem. És még ennél is előrébb van az egészség. Mert ha az nincs, tényleg minden de minden sokkalta nehezebb.

 

Szép volt a karácsony,

 

jó volt a karácsony másnapi séta is.

 

 

Ez az idei év utolsó napja. Még majdnem egy teljes hetem van itthon, ma vendégségben vagyok, a családommal és K-val,

 

 

este szilveszteri, élő zenés buliba megyünk. Kész a büféasztalom az esti bulira :) Anyu isssteni húsgolyója, ez a falatszendvicsem :-)  Az italom gyümölcs lesz, kajszi, töményen, 48%-osan :-)

 

 

Jól vagyok, a szeretteimmel körülvéve, egészségesen, optimistán. Vannak gondok, akadnak megoldandó problémák az életemben, hát hogyne, mint mindenkiében. Nem tudom megváltani és megváltoztatni a világot, egyet azonban tudok: a hozzáállásomat bármikor meg tudom változtatni. Nem teszek újévi fogadalmakat, mert azok ugye azért vannak, hogy az ember megszegje őket ;-) És azt is biztosan tudom, ugyanúgy, ahogy a tavalyi zárszóban is írtam: folytatom, amit elkezdtem, és nem adom fel. Mindig lesznek, akik meg akarják mondani a tutit, hogy hogyan is kell(ene) kinéznem, mi az egészséges, mit olvassak, milyen ruhákat hordjak, hogy ne legyek sznob, hogyan egyek, hogy csináljam az edzést, hogy gondolkodjak... Maradok, aki vagyok: egy kitartó, tervekkel, álmokkal, célokkal teli kis boszi, aki rendíthetetlenül hisz abban, hogy megéri harcolni a kitűzött célokért, hogy nem szabad feladnunk az álmainkat, hogy a lehetetlen nem létezik!

 

275141-en kattintottak a Boszorkánykonyha blogra.

A Facebook oldalt 295-en kedvelitek.

Megannyi visszajelzést, ötletet, tanácsot kaptam tőletek 2013-ban, amit tiszta szívből köszönök!

 

Minden volt, jelenlegi és leendő olvasómnak szívből kívánom a legjobbakat; boldog, egészséges, önmegvalósító évet 2014-ben!

 

 

Szeretettel:

Boszi